ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Tulipán2


Jelige: Tulipán2

A hit ereje

(Igaz történet egy vörös nyusziról)

Él a világon egy vöröses-barna színű kis nyuszi, akit egy másik családtól kaptunk ajándékba.
Az anyukája törpe nyuszi, az apukája viszont nem. A szeme barna, a füle pedig sötét.
Családunkat a jó Isten két gyermekkel áldotta meg. Kisfiunk 9 éves lesz, a kislányunk pedig 7 éves múlt. A férjem és én szerencsések vagyunk, mert annak ellenére, hogy rosszul látunk, jól kiegészítjük egymást.
Már készülődtünk kislányunk ovis ballagására, amikor az ovis társának apukája felhívott minket telefonom. Elmondta, hogy nemrég született 5 kis nyuszi. Az egyiket nekünk szeretné ajándékozni. Némi gondolkodás után, elfogadtuk az ajánlatát, mert arra gondoltunk, hogy ez lehetne a ballagási ajándék. Amíg a gyerekek iskolában és óvodában voltak, férjem beszerezte a szükséges kellékeket és apránként elkészítette az új kis állat ketrecét (már volt egy ékszer teknősünk).
A gyerekek egyre csak azt kérdezgették, hogy kinek készül a ketrec. Mi persze nem árultuk el, mert akkor oda a meglepetés. Elérkezett az ovis ballagás napja. Délután férjem átment a nyusziért, míg a gyerekek a szobában játszottak. Miután hazahozta, betette a nyuszit a ketrecbe, majd kihívta a gyerekeket. Nagy volt a meglepetés: ugrándozva és tapsolva köszöntötték az új családtagot.
Kislányunk megköszönte az ajándékát, majd a nyuszit vöröses szőre miatt Vörinek nevezte el.
Az új gazdi sokat játszott vele s így hamar megkedvelték egymást. Mindenféle zöldséggel és magokkal látta el. Arra is ügyelt, hogy mindig legyen friss ivóvíz az itatóban. A két testvér sokszor együtt játszott Vörivel. Még játszóteret is építettek a nyuszinak, aki kíváncsian megvizsgálta az új építményt. Úgy tűnt, hogy neki is tetszik. A gyerekek kíváncsian lesték a nyuszi minden reakcióját és viselkedését.
Az óvodai ballagás után 3 napos „ott alvós" tábor várt a végzős gyerekekre. Ez idő alatt én viseltem gondját a kis vörösnek. Kellett egy kis idő, amíg megszoktuk egymást. De szerencsére sikerült.
Eljött a nyári szünet. A kislány sokat játszott a kis nyuszival.
Ám egy napon váratlan fordulat történt Vöröske életében: a kislány ölébe vette a nyuszit, dédelgette, simogatta és beszélt hozzá. De egy idő után kiugrott a kislány öléből és olyan szerencsétlenül ért talajt, hogy a hátsó lábán nyílt törés keletkezett. A nyuszi fájdalmasan nyüszített,
a kislány pedig sírva fakadt. Bekentük a sebet Betadinnal és bekötöztük a lábát, majd elvittük az állatorvoshoz, aki óvatosan megvizsgálta. Azt mondta, hogy el kellene altatni, hogy sínbe tudja rakni a lábát. Sok pénzbe kerülne és nagy a kockázata annak, hogy a seb elfertőződik. A hátsó lábában nagy erő van és valószínű, hogy nem tűri meg a kötést a lábán. Megköszöntük a vizsgálatot és szomorúan hazamentünk. De elhatároztuk, hogy nem adjuk fel és gondosan ápoljuk Vörit.
Naponta fertőtlenítettük és átkötöztük a sérült testrészt. Mindenféle finomságot kapott enni. Keveset mozgott és sokat pihent, de szerencsére jó étvággyal evett. A jó Isten segítségét kértük a felépüléshez. Ezért minden este imában kértük a mielőbbi gyógyulást. Pár hét után már egyre bátrabban merte használni a sérült lábát. Kicsit bicegve és sántikálva ugrándozott a fűben, ami láthatóan nagy örömet okozott neki. Az imáink meghallgatásra találtak. A gyerekek ismét vígan játszottak a nyuszival: alagutat építettek, árnyékot csináltak... Vöri ma is boldogan ugrándozik a kertben. Egy kisebb fajta csodának vagyunk tanúi, amihez szükség volt a nyuszi küzdeni akarására, a gondoskodásra, a szeretetre, dédelgetésre és az imákra is.

doboz alja
oldal alja