Öcsi bácsi

Jelige: Öcsi bácsi

A nagy fogadás

Apámnak volt humora. Jó humora, ironikus humora, morbid, megbotránkoztató humora, szóval érteni és megérteni kellett az öreget.
Volt is baja ebből a kocsmákban. Ha valahol félreértették, oda többé nem ment.
Ugratni is szerette a haverokat.
Egyszer beléptem egy üdítőre az aktuális törzshelyére.
- Te itt? - kérdezték meglepődve az ismerősök. - Apád azt mondta, hogy a vakvezetőkutyád tudja mikor van hétvége, olyankor nem hajlandó dolgozni. -
Szombat volt.
Vagy amikor minden autómániás haverjától megkérdezte, mi az az egy dolog, ami nélkül semmiféle motor nem megy, még az ember szíve sem.
- Hang nélkül! - bökte ki a helyes választ egy sörért, miután megunták a találgatást.
Legnagyobb cselszövése viszont a nagy fogadás volt.
Egykedvűen üldögéltek néhányan a kocsmában. Nyár volt, nagyon meleg, gyorsan fogyott a hideg sör.
Valamiről tán beszélgettek is, de az öregemnek nem volt kedvére a téma. Unatkozott. A kocsmáros is kedvetlenül adogatta ki a kért italokat, pedig ha más nem, ő mindig vehető volt egy kis ugratásra. Most unottan pattintotta le apám próbálkozásait is. A kis öreg úgy látta, itt az ideje bevetni a legnagyobb mókát, amit már régóta kitervelt, csak a megfelelő pillanatot várta.
- Ide figyelj csajszi! - szólt nagyot a kocsmárosnak.
- Mondjad Öcsi bácsi! - készült az újabb kis humorbomba elhárítására az asszony.
- Fogadjunk egy kocsmakörben, hogy én téged mindjárt meghógolyózlak! - folytatta az öreg.
A csapos felkacagott.
- Ebben a nyári hőségben? Na, erre befizetek! - mondta, és már nézett is szét, ki mit iszik majd Öcsi bátya számlájára.
Apám felpattant a csőszamárra, onnan kiáltotta vissza, hogy jön ő mindjárt és tutti hogy meghógolyózza az asszonyt, de még a többieknek is jutni fog abból.
Meglepődtem, mikor önmagához képest hamar hazakarikázott. Nem kellett sokáig találgatnom, hogy mi történt, mert már nyitotta is a fagyasztót.
- Sietek vissza, csak meghógolyózom a lyányt! - szólt, de a mondat végét már csak a kapuból hallottam.
Jót vigyorogtam magamban. Tudtam, hogy a nagy tárolódobozt vitte magával, amibe még decemberben fagyasztott le pár hógolyót, hogy majd nyáron megviccelje vele minimum a kocsmárost, jobb esetben az egész kocsma népét.
Aznap nem csak egy kocsmakör került kifizetésre, este pedig igencsak tolni kellett hazafelé a csőcsacsit, különben ledobta volna a nagy fogadás következtében megrészegült, öreg gazdáját a hátáról.
Ezt később több kocsmában is megcsinálta, úgyhogy a nagy doboznak mindig ott kellett a fagyasztóban lennie, teli hógolyóval.
Alig fértem tőle az egyéb fagyasztott holmival, de az öreg nem bánta. Ennek ott kellett lennie.
Pár év múlva dobtam ki, amikor biztos volt, hogy édesapám már csak odaföntről dobálja a nyári hógolyókat és nem érdekli az a kocsmakör, csak mosoly legyen az arcokon, amikor tekintete elmereng itthagyott szerettein.