Négylábú segítőinket ünnepeltük

Négylábú segítőinket ünnepeltük

40 éves a csepeli Vakvezetőkutya-kiképző Központ

Mint annyi mindennek, a vakvezetőkutyáknak is van világnapja. A kezdeményezés Nagy-Britanniából indult 1994-ben, ahol már ekkor nagy hagyománya volt a segítő kutyák képzésének és jelenlétének. Bár a vakokat vezető kutyák idomítására már évszázadok óta történtek próbálkozások, a területen jelentős fejlődést az I. világháború hozott. Ekkor a tömegesen megvakult hadirokkantak mellé kezdtek kutyákat képezni, az első hivatalos iskolát Németországban hozták létre 1916-ban.

Kép: A képen Momó és dr. Nagy Sándor, kezében mikrofonnal látható a csepeli rendezvényen.

Idén negyven éves az MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központja, melynek küzdelmes megalapítása Vitéz Lovag Rithnovszky János személyéhez fűződik. Az 1978 óta az MVGYOSZ keretei között Csepelen működő intézmény almamátere a legtöbb hazai vakvezetőkutyának, és kedves helye számos kutyával közlekedő magyar vak embernek.

Az iskola talán legszebb hagyománya az április 27-ei vakvezetőkutyák világnapja apropóján évről évre megrendezett kutyás találkozó, melyre az MVGYOSZ Centenáriumi év programsorozata keretében idén minden eddiginél több vendéget vártak. A cél az volt, hogy 2018. április 28-án szombaton száz kutya és több száz látássérült és látó érdeklődő ünnepeljen együtt. Az eseményre természetesen nemcsak az aktív vakvezetőkutyákat és gazdáikat várták, hanem a kölyöknevelőket, a már nyugdíjazott négylábúakat és mindenkit, aki érdeklődik a kutyával való közlekedés iránt.

Kép: A kép a kutyás bemutatón, a tanpályán készült. A képen 4 kutya és 4 oktató látható: két-két oktató egymással szemben áll és kezet fog egymással, kutyáik mellettük ülnek és figyelnek.

A program délelőtt 10 órakor hivatalos megnyitóval vette kezdetét. Schiff Mónika, a Vakvezetőkutya-kiképző Központ vezetője, a rendezvény háziasszonya köszöntötte a munkatársakat, önkénteseket és vendégeket. Dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke rövid beszédében méltatta a vakvezetőkutya képzés és a kutyák jelentőségét a vak emberek életében. Köszöntőt mondott dr. Szilágyi Zoltán is, akinek neve az iskola állatorvosaként és korábbi vizsgáztatóként az elmúlt közel harminc évben szinte összeforrt a magyar vakvezetőkutya képzés történetével. Ezt követően került sor az új regenerációs részleg kulcsainak ünnepélyes átadására. Az iskola állatorvosi rendelője mellett kialakított helyiségekben, amiket a nap folyamán bárki bejárhatott, modern és higiénikus körülmények között folyhat mostantól a frissen műtött kutyák ápolása és megfigyelése.

A rendezvényen jelen voltak a kutyaiskola legelkötelezettebb támogatói, köztük a Vesper Kft., a Centenáriumi év programsorozat főtámogatója, valamint a Dorko, akik a Loyalty is Royalty kampányból befolyó összeggel már harmadik éve segítik az MVGYOSZ vakvezetőkutya képző tevékenységét. Adománygyűjtő termékeik megvásárlásával ezen a napon is bárki hozzájárulhatott a tőlük érkező támogatáshoz.

A nap során számos izgalmas program várta az érdeklődőket. Az iskola tanpályáján először a szövetség kutyakiképző munkatársai tartottak bemutatót képzésben lévő vakvezető jelöltekkel, amit Schiff Mónika kommentált a közönség számára. Ezt követően a vakvezetőkutyák és gazdáik vették birtokba a tanpályát, ám a hagyományos verseny nyereményei helyett ezúttal a kiképzők észrevételeit, tanácsait és dicséreteit zsebelhették be a bátor vállalkozók. A rendezvényről végül természetesen mindenki ajándékkal tért haza: a gazdik pólót, a kutyák pedig bilétát kaptak, melyen nevük Braille-írással is olvasható. Ezt az apró meglepetést Kiss Virág képzőművész készítette egyedileg valamennyi négylábú számára. A továbbiakban lehetőség volt a kennelek meglátogatására és a vakvezető növendékekkel való ismerkedésre, miközben a büfében hot doggal és innivalóval vártak mindenkit.

Kép: Egy fotó készült az összegyűlt emberekről és kutyákról, akik egy szívet alakítottak ki. A gyülekezőről készült a kép, a szív alak még nem látható, csak az alakot jelző kötélkordon egy darabja. A szív csúcsánál vitéz lovag Rithnovszky János, azelső magyar vakvezetőkutya iskola alapítója látható.

Talán még az égiek is örömmel nézték a népes összejövetelt: a nap szikrázóan sütött, felhő még mutatóban sem volt az égen, embernek és kutyának is hamar melege lett, így minden talpalatnyi árnyékos terület hamar benépesült a vidáman beszélgető emberekkel és az egymással barátkozva is nagyon fegyelmezett kutyákkal. Tökéletes nap volt, amit jól szemléltet az a szív alakú fotó is, amit egy drón készített felülnézetből a népes vendégseregről.

Ebéd után ismét a kiképzőké volt a színpad, akik ezúttal a kölyöknevelésről és a vakvezetőkutyák kiképzéséről tartottak nagyon élménygazdag és szórakoztató előadásokat. A nap fénypontját kétségtelenül a Centenáriumi év programsorozat fővédnöke, Peller Károly operett műsora jelentette, aki Bódi Barbara művésznővel együtt alaposan megénekeltette és megtáncoltatta a közönséget. Tőlük a stafétát, vagyis a mikrofont Krizbai Teca vette át, akinek ilyen felvezetés után már igazán nem volt nehéz dolga. Míg az emberek a napon táncoltak és énekeltek, addig a kutyák leginkább az árnyékba húzódva pihentek, természetesen most is szemmel tartva gazdáikat.

Bár pontos statisztika nem áll rendelkezésünkre, szinte biztos, hogy közel száz kutya és több száz gazdi, kolléga, önkéntes, támogató és érdeklődő töltötte együtt ezt a szombati napot. Igazán méltó módon ünnepeltük a vakvezetőkutyák mérhetetlen hűségét és odaadó munkáját, illetve a kiképzők áldozatos és maximális hivatástudattal végzett tevékenységét.

Németh Orsolya

Vakok Világa 2018. június