Manó Manci

Pis Mátyásné

Manó Manci

Manó ország kicsi ország,
a térképen ne keresd,
indulj el a mesék útján,
egykettőre megleled.

Nem csak az ország parányi,
erdő,mező, tarka rét,
aprócska kis házakban él
a szorgalmas manó nép.

Az ország legszebb épülete
a királyi palota,
gyönyörű kis ékszerdoboz,
párját ritkító csoda.

Abban lakik manó Menyhért,
az országnak nagy királya,
s vele együtt manó Manci,
a király egyetlen leánya.

Nyugalom van az országban,
mit biztosít sokszigorú rendelet,
aki a törvényt betartja,
annak soha semmi baja nem lehet.

Egy szép napon nagy baj történt,
a békének, nyugalomnak vége lett,
nem segíthetett már semmi,
sem a régi, sem egy újabb rendelet.

Manó ország apró népe
egyfolytában kesereg,
mert egy reggel Manó Manci
a királylány elveszett.

Keresték a palotában,
az erdei fák alatt,
Megkérdeztek az erdőben
minden egyes madarat.

De a válasz csak az volt,
hogy nem látta őt senki sem.
Az volt a király parancsa:
Mindenkinek Mancit kell keresnie!

Fel is bolydúlt manó ország,
mint ahogyan soha még,
aki élt és járni tudott,
folytatta a keresést.

Minden zugot át kutattak,
barlangot és üreget.
Mindenki csak azt kérdezte:
Manó Manci hol lehet?

Milyen is volt Manó Manci?
Aprócska és csodaszép.
Minden ország királyfia
sóhajtotta a nevét.

Szájról-szájra járt a híre,
hogy a földön párja nincs.
Nevetése csilingelő,
egy valódi drága kincs.

Hosszú haja földig érő,
szeme gyémántként ragyog,
kedvessége rabul ejtő,
örülsz, hogy ha láthatod.

Szerette az egész ország.
Csupa jóság volt szíve,
nem csoda, hogy szállt a híre
a világban messzire.

Manó király bánatában
merész tervvel állt elő:
Aki lányát megtalálja,
az lehet királyi vő.

Országába jöttek sorba
varázslók és törpék,
kik egész nap a toronyban
a fejüket törték.

Az egyik nagy varázsló
z eget kémlelte,
míg a másik varázsgömbjét
faggatta, kérdezte.

Végül is a nagy kérdésre
választ egyik sem kapott,
elhagyták az országot,
mert tudományuk megbukott.

A törpék közt volt igen apró,
de az eszük tengernyi,
tanácskoztak napokon át,
a titkot nem tudták megfejteni.

Így búsult az ország népe
élükön a királlyal,
hátha egyszer majd valaki
előáll a megfelelő tanáccsal...

Volt a király udvarában
javasasszony nem kevés,
Tanácsukat hamarosan homály fedte,
és végleges feledés.

Jöttek később óriások
hatalmasok, jókorák,
megrémült a manók népe,
nem látott ilyen csodát.

Hogy lehet ily nagyra nőni?
s élni vajon hogy lehet,
Biztos nagyon sokat esznek,
elfoglalnak sok helyet.

Töprenghetett hát a király,
hol legyen a fogadás,
mert az apró palotában
el sem fér egy óriás.

Hát még hogyha többen vannak,
akkor a gond még nagyobb.
Tanácskoztak az okosok,
eltöltöttek hét napot.

Hiába telt el az idő,
Mégsem mentek semmire,
az óriások meg csak vártak,
vártak a nagy semmire.

Végül a király úgy döntött,
hogy egy óriást fogad,
talán végre jó hírt hoztak,
és számára fontosat.

Hallottuk bánatod hírét
kezdte el az óriás,
talán még nem lehet késő
egy alapos kutatás.

Mi bejárjuk a világot,
bekukkantunk minden zugba,
hátha eredménnyel járunk,
előre senki sem tudja.

Jól van, válaszolt a király,
mondjátok meg, hogy mit kértek,
kívánjatok tőlem bármit,
a lányom mindent megérhet.

Nem kérünk mi tőled felség
kocsiszámra aranyat,
csak egy gyűrűt, vagy egy láncot,
ami lányodtól maradt.

Hátha segít megtalálnunk
őt pár kedvenc holmija,
előcsalja, ha meglátja,
tovább nem kell már bujdosnia.

Elmentek az óriások,
és az idő egyre telt,
a király csak várta-várta
az érkező híreket.

Épp, amikor már lemondott
a lányáról a király,
megjöttek az óriások,
s vezérük a király elé odaáll.

Bejártuk a nagyvilágot,
de úgy látszik hiába,
nem akadtunk sajnos sehol
Manó Manci nyomára.

A hatalmas óriások
az apró királytól
véglegesen búcsút vettek,
s országukba haza mentek.

A baj csak az volt,
hogy a király egy nagy titkot nem tudott:
A királylány csöppnyi szíve
egy emberért dobogott.

Első törvény az országban:
Embert nem szerethet senki!
Aki még is megpróbálja,
halálba kell annak menni.

Kivétel nincs semmi áron!
így szólott a rendelet,
megszegni e szörnyű törvényt
a királynak sem lehet!

Így történt, hogy a királylány
egy reggelen elveszett,
sújtotta a szörnyű átok,
s a szigorú rendelet.

Hogy hová tűnt? Azt ki tudja,
Örök homály elfedi.
Manó ország apró népe
azóta is keresi.

Elmondom most azt is nektek,
hogy esett a nagy eset,
amikor a szép királylány
egy emberbe szeretett.

Egy nap nagyon unta magát,
társaságra vágyott éppen,
séta közben megpillantott
egy legényt a tarka réten.

Nem szólt hozzá, csak rá nézett,
egy pillanat műve volt,
a két szeme tűzben égett,
s szíve már is fogva volt.

A legény is lángra lobbant,
két szeme tüzes parázs,
a pillanat tovaillant,
s vele a csodás varázs.

Így született a nagy titok,
mit nem tudhat senki se,
így lett rabbá a királylány
lángra lobbant kis szíve.

Töprengett, hogy mit is tegyen,
hogy is legyen ez után?
Így ment el a szerelmével
egy szép nyári éjszakán.

És Egy napon emberré vált,
megtörtént a nagy csoda!
Boldog asszony lett belőle,
mint még senkiből soha.

Manó ország már csak emlék,
hová álmaiba jár,
oda vissza sosem térhet,
mert lezárult a határ.