Vakok Világa 1942. június

Vakok Világa
5. évf. 6. szám
1942. június

a Vakok Szövetsége kiadványa.
felelős szerkesztő: dr. vitéz Kassay Béla, Budapest, 14. Hermina-út 7.
telefon: 496 100
postatakarékpénztár: 44744.
pénztáros: Lefort Géza, Budapest, 14. Francia-út 42. (szombaton este 5-7 a társaskörben)
telefon: 297 500
kiadóhivatal: „Vakok Világa", Budafok, Apponyi-út 21.

A Vakok Szövetsége tagdíja évi két pengő. A Vakok Világa előfizetési díja tagnak évi 1,20 P, nem-tagnak 3,70 P.

Tartalomjegyzék:

Közgyűlésünk
elnöki megnyitó
titkári jelentés
pénztári jelentés
elnök zárszavai
Zenekiadványunk
Rövidírás-pályázat
Ápoltak zsúrja
Velünk, vagy ellenünk

Közgyűlésünk.

Május 3-án gyűlt össze a VSZ tábora, hogy meghallgassa az elmúlt évi beszámolót. Elnök üdvözölte a megjelenteket, s megállapította, hogy a tagok igen nagy számban jelentek meg. Hitelesítőkül Fehér Rezső és Pám László tagokat kérte fel. Majd így folytatta:
Tisztelt közgyűlés, k. sorstársaim! Ismét megjelentünk önök előtt, hogy számot adjunk egy év munkájáról, az elsőről, ami az új irányú munkában telt el. Nem volt könnyű esztendő, nem volt egyszerű munka. Körülöttünk ég a világ, recsegnek, ropognak a régi, korhadt rend pillérei. A társadalomnak, a hatóságoknak, a kormányzatnak ezer más, sokszor égetőbb gondjuk volt, mint a mi ügyünkkel foglalkozni s mi mégsem álltunk félre. Lestük a percet, mikor s hol lelhetünk parányi rést, ahol megvethetjük a lábunkat, ahol munkát, kenyeret biztosíthatnának ha csak egy vaknak is. Hogy mennyit dolgoztunk, azt csak mi tudjuk, hogy mit végeztünk, azt rövidesen meghallják önök is. Nem akarok a részletekbe bocsátkozni, egyet-mást azonban mégsem hallgathatok el. Szeretnék rámutatni arra, hogy a mi akarásunk és munkakészségünk nem mindig képes valóra váltani a lehetőségeket, megoldani a feladatot. Gondoljanak önök a multra, az évtizedekre, amik a vakok százezreinek életében egy szemernyi változást, morzsányi javulást sem hoztak, s tekintetükkel mérjék fel a mázsányi terhet, ami bennünket nyom, s nem fogják azt mondani, hogy a VSZ elmult éve hiábavaló volt, mert meg kell látniok, hogy a terhekből sokat lefaragtunk, hogy a mai nehéz időkben többet tettünk, mint várni lehetett volna. A cél, ahová tartunk, magasan van, az emelkedő meredek, aki futva akarja megjárni, kifullad, összerogy. A természet nem tűr ugrásokat: lépésről-lépésre kell felkapaszkodni a magasba, ahol mindannyiunk szebb jövője, a magyar vakok boldogulása vár bennünket. Ezt az útat azonban csak kéz a kézben, össze-fogva, egymás iránti bizalommal és hittel a jövőben, a vezetőkben, tehetjük meg. Egyéni érvényesülés, oktalan gáncsoskodás, az élen járók bemocskolása, apró tűszúrásokkal, kellemetlenkedésekkel kedvük szegése, hitüknek, elhivatásuk tudatának megcsonkítása egyértelmű az ügy elgáncsolásával. T. közgyűlés, k. sorstársak, ne feledjék, hogy mi, akiket önök vezetőikül kiszemeltek és az élre állítottak, valamennyien emberek vagyunk. Emberek, telve ugyanazokkal a hibákkal és fogyatékozásokkal, mint önök. Önöknek fáj, ha valaki szóval vagy tettel, személyesen vagy írásban bántja érzékenységüket. Egész napjuk el van rontva, ha szomszédjuk, méginkább, ha barátjuk, leginkább, ha testvérük durván bánik önökkel. Mi úgy érezzük, hogy minden magyar vak testvérünk, s mi értük dolgozunk éjt, napot nem mérve. Önökre bízzuk, ítéljék meg, mit érzünk, mikor egy-egy vak testvérünk durva sértésekkel tele sorokkal keres fel bennünket, s hogy milyen nehéz ilyen lélekkel, a sértés súlyát hordozva járni tovább a vállalt úton, dolgozni tovább, mintha semmi sem történt volna. Ha úgy vélik, hogy nem felelünk meg a belénk helyezett bizalomnak, kérem, nyilatkozzanak, megadjuk rá az alkalmat. Ez az a hely, ahol a kérdés eldönthető. Előbb azonban szíveskedjenek meghallgatni beszámolóinkat.

Titkári jelentés:

T. közgyűlés! Úgy érzem, hogy a mai közgyűlés határkő a VSZ történetében. Határkő, amit nem-rég csak ködös távolban képzeltünk, amiről csak álmodtunk. Fél évtizede, hogy a jelenlegi vezetőség - kevés változással - átvette a vezetést, és kezdett új irányt új lendülettel. Akkor csak 156 tagot számlált a Szövetség. Hogy az elmúlt öt esztendő alatt mit végeztünk, hogy mennyire karoltuk fel tagjaink érdekeit, hogy hány új téren biztosítottunk helyet a vakoknak, felesleges ma részleteznem. Látták önök, s hallhatták évről-évre beszámolóinkban. De ha semmit sem tudnának, ha nem hallottak volna róla semmit, elég rámutatnom e-két számra: 1937: 156; 1942: 1009 szövetségi tag. Igen, hölgyeim és uraim, a Vakok Szövetsége ebben a pillanatban 1009 tagot számlál, és ez a mi legnagyobb sikerünk, s egyben ez végzett munkánkért a legnagyobb elismerés. Ez a több, mint ezer tag, azt jelenti, hogy a VSZ élő, tevékeny, hasznos szerve a vakoknak, amely nemcsak van, hanem tenni is tud és akar is tagjaiért. Azt jelenti, hogy a magyar vakok tudják és értékelik a munkát, ami itt értük folyik, és részt kérnek belőle. És ez így van rendjén, t. közgyűlés, mert ha önök, akikről mi szóban és írásban, titkon és nyílvánosan dolgozunk, tárgyalunk és hírtverünk, ha önök maguk nem értékelik munkánkat, hogy nem állnak mellénk, ha tömegükkel nem szentesítik törekvéseinket és célkitűzéseinket, hogyan várhassuk, hogyan követelhessük társadalomtól és kormányzattól, magánosoktól, munkaadóktól és az egész látó világtól, hogy komolyan vegyenek bennünket, hogy mellénk álljanak, hogy higgyenek nekünk s bennünk?! A VSZ 1009 tagja azt jelenti, arról biztosít bennünket, hogy az irány helyes, célkitűzéseink azok, amiket a magyar vakok várnak tőlünk, s hogy munkánkban magunk körül tudhatjuk azt az ezernyi sereget, amely gondol jövőjére, amely érzi a haladás szükségességét, amely hisz és bízik a jövőben. Köszönjük önöknek a bizalmat, a segítséget, amit tömörülésükkel adnak, s kérjük önöket, hogy hívják fel minden sorstárs figyelmét arra, hogy itt a helye közöttünk, hogy minden újabb tag a VSZ tagnévsorába, egy-egy új betű ahhoz az emlékirathoz, ami elfojthatatlan szóval kiáltja a látók világához: mi is itt vagyunk, ezer és ezer magyar vakok, és helyet kérünk magunknak; helyet a munkaasztalnál, helyet az élet napos oldalán, részt a minden embernek kijáró megbecsülésből...! A f. évi febr. 15.-i választmányi gyűlés úgy határozott, hogy az ezredik tagnak egy „vakon" zsebtáblát ajándékoz emlékképpen. Hogy ki legyen a szerencsés új tag, úgy állapította meg a választmány, hogy az április 26.-i gyűlésén valamenynyi, felvételre jelentkező nevét sorsolásra felírva, egy nevet ott, a gyűlésen húztak ki. A sors Borsos Máriának kedvezett, s így ő kapja az emlék-zsebtáblát. Ennek a kis táblának az is külön becset ad, hogy ez az első, amit a Vakon Mechanika átad a használatnak. Kérem, engedje meg a t. közgyűlés, hogy Borsos Máriát, mint ezredik tagot, e helyről is szeretettel köszöntsük.
Hadd szóljak másodiknak kedvenc alkotásunkról, a Vakok Világáról. Hála a Mindenhatónak, már az ötödik évfolyama megy, s ahelyett, hogy sorvadna, ahogyan születésekor jósolták a jeremiások, egyre izmosodik. Havonta 80 oldalon jelenik meg, fele szakirodalom, fele szórakoztató jellegű, s hogy szeretik, kivánják magyar sorstársaink, azt bizonyítja, hogy e hónapban 460 példány ment szét. Választmányi gyűlésünk úgy döntött, hogy az eddigi szerkesztési rend betartásával növelni kell a lap terjedelmét. A szerkesztőség terve az, hogy a lap szakrészét havonta kétszer jelenteti meg kb. 30 oldalnyi terjedelemmel. Ez azonban csak akkor következhetik be, ha megérkezik az új lemezíró gép. Nem lehetetlen azonban, hogy a mai nyersanyagnehézségek nem engedik meg, hogy a német cég előállíthassa a gépet. Ebben az esetben idehaza kell módját találnunk, hogy elkészíttessük. Ez nem volna rossz már azért sem, mert a gyártásban fel lehetne használni azokat a tapasztalatokat, amiket a hazai lemezírók évtizedes munkájuk alatt szereztek. Külön meg kell itt emlékeznem a VV fáradhatatlan munkatársairól: Mecsér Máriáról, Holley Béláról és Hinger Boldizsárról, akik eredeti írásaikkal és fordításaikkal hónapról-hónapra nagy szolgálatot tesznek az olvasóknak, s nem kis mértékben könnyítik meg a szerkesztő munkáját. Köszönet fáradozásukért. Örömmel jelentem, hogy választmányi gyűlési határozat alapján mindazoknak a vak szerzőknek, akik írásaikat a VV rendelkezésére bocsájtják, egy-egy írásért két Pt fizetünk, ami, ha nem is tekinthető komoly tiszteletdíjnak, mégis azt az akaratot jelképezi, hogy megbecsüljük a vak írók munkásságát. E helyről is köszönetet kell mondanunk annak a sok látó írónak, akik elbeszéléseiket mindenkor díjtalanul bocsájtják lapunk rendelkezésére.
Nagyon sok olyan sorstársunk van, aki képtelen rá, hogy a maga erejéből rádiót vásároljon. Pedig a rádió a vaknak nemcsak kitűnő szórakozást és művelődési lehetőséget nyújt, hanem gyakran az egyetlen összekötő-kapocs közte s a külvilág között. Régen a M. Kir. Posta látta el a vakokat azokból a rádiókból, amiket az orvhallgatóktól koboztak el. Ez az eljárás azonban megszűnt. Orvhallgatók már nincsenek, vagy olyan ügyesen csinálják, hogy nem veszik észre a rádióhullámok meglopását, ami a vakok szempontjából nagy hiba. Éveken át nem jutottak a legszegényebb vakok, a legjobban ráutaltak sem, rádióhoz. Ezen a hiányon igyekeztünk segíteni azzal, hogy összeköttetést kerestünk a rádiópóstással, aki kedves, meleg szavakkal olvasta be kérelmünket a mikrofonba. Száz és száz rádió érkezett hozzánk az ő ismételt felhívása nyomán. De hogy ezek közül hány volt használható, azt csak a jó Isten tudja, no meg Balogh Béla és Lapath József sorstársaink, akik teljesen önzetlenül vállalták a rendezés, átvizsgálás és javítás nagy és nem valami tiszta munkáját. Kérem, fogadják érte az érdekeltek s mi valamennyiünk köszönetét. A múlt évi sorozatból 126-an kaptak rádiót, és 118-an külön fejhallgatót. Sajnos, lámpás készülék, amire legtöbben vágytak, csak alig-alig került, s ezekre is sokat kellett költeni, alig volt hát bennük köszönet. Megrendeztük a mult év májusában kiállításunkat a nemzetközi vásáron. Szép erkölcsi eredménnyel járt, de jobb lehetett volna az anyagi siker is, ha iparos sorstársaink többen és nagyobb készlettel jelentkeztek volna. Reméljük, hogy a jövőben nagyobb lesz az érdeklődés.
Nem jó idők járnak a kispénzű vásárlókra. A pontíráshoz, ha tartós írást akarunk készíteni, jó minőségű, ponttartó papírra van szükség. Tagjaink segítségére akarunk lenni az ilyen kiváló minőségű papír beszerzésében. A szerkesztőség, vagy kiadóhivatal kívánságra a legalkalmasabb papírt szállíthatja. Érdeklődők forduljanak írásban a kiadóhivatalhoz: Budafok, Apponyi-út 21, vagy a szerkesztőséghez. Szövetségünk használható, olcsó síkírógépeket is közvetített tagjainak. Megvettünk, és tökéletesen kijavítva továbbadtunk 17 síkírógépet 1108 P értékben. Az elmúlt évben hatalmas arányban szökött fel a Beszkart által kiadott kedvezményes igazolványok száma. Míg az előző év végéig csak 324 igazolványt kértünk ki, 1942 januárjában 509 igazolványt hosszabbíttattunk meg. Sikerült ugyanis elérnünk, hogy már nem köti zárt számhoz a Beszkart az igazolványokat, hanem kiállítja minden olyan vaknak, akiről igazoljuk, hogy valamit dolgozik. Kérem a t. közgyűlést, hogy mondjon ezért az illetékeseknek köszönetet, és járuljon hozzá, hogy ezt írásban is közöljük velük. Nagy volt a forgalom a Máv félárújegy váltására jogosító igazolványaiban is, különösen ünnepek s a nyári szünet elején. Ez mutatja, hogy mennyire szükséges volt, hogy ez irányban is megváltozzék a régi rendszer, ami egy évben csak háromszor tette lehetővé az igazolványok igénylését. 1941. évben 1150 db. ilyen igazolványt közvetítettünk tagjainknak, s kivételesen nem-tagoknak is. Ez azonban csak ritka kivétel. Felhívjuk rá a figyelmet, hogy a vasúti jegyvizsgáló közegek utasítást kaptak a Máv-igazgatóságtól, hogy a félárújegy váltására jogosító igazolvány mellé kérjék a Szövetség tagigazolványát is, és alaposan tekintsék meg a visszaélések megakadályozására. Aki tehát nem jár el a szabályoknak megfelelően, súlyos pénzbírságnak teszi ki magát.
Az 1941. év elején hézagpótló munka kiadásával vitte szövetségünk előbbre a rövidírás ügyét. Kiadta a magyar rövidírás kézikönyvét, ami jól átgondolt és részletes szerkesztésével, bő példatárával, s minden apróságra kiterjedő szövegmagyarázásaival valóban könnyűvé teszi a rövidírás megtanulását. Erre pedig nagy szükség van, mert a Vakok Központi Könyvtárának megszervezése, ami Schnitzl Gusztáv ig. tervei szerint remélhetőleg még az 1942. évben megtörténik, szőnyegre hozza a rövidírás általánosításának kérdését. A könyvtár csak rövidírásban fog másoltatni, s mivel az új művek a hazai és külföldi ismeretterjesztő, tudományos és szépirodalom legjobbjaiból kerülnek ki, mindenkinek érdeke, hogy legalább olvasni megtanulja a rövidírást. Elősegíti ezt a VV rövidírás-pályázata és tanfolyama, amit kinek-kinek szíves figyelmébe ajánlunk. A kézikönyv a kiadóhivataltól rendelhető meg rajzpapíron egy Pért, szép-papíron fűzve 4 P, kötve 7 P ellenében. Az elmúlt évben alakult meg az Erdélyrészi Vakokat Gyámolító Egyesület. A VSZ, kötelességéhez híven, választmányi gyűlési határozat alapján száz Ps alapítvánnyal alapítótagságot vállalt, hogy ezzel is elősegítse az erdélyi vakok nehéz helyzetének tisztázását. Ugyancsak részt kértünk a kormány által kibocsájtott erdélyi nyereménykötvények jegyzéséből. 200 Pvel egy kötvényt jegyeztünk. Ha a jó Isten úgy akarja, talán valaha ez a kötvény fogja megoldani a sok súlyos kérdést, ami ma elébünk tornyosul. Ha kihúzzák, mi állunk az élre, s kínáljuk fel szűkölködő, elhagyatott társainknak a segítséget. A munka, a megszaporodott taglétszámmal az ügykezelés úgy megnövekedett, hogy a kiszemelt munkatársaknak egyre több idejét foglalta le. Nem zárkózhatunk tehát el az elől, hogy a pénztárosnak s a titkárnőnek csekély havidíjat ne adjunk, mihez választmányi gyűlési jóváhagyást is kaptunk. Karácsonykor csekély ajándékkal kedveskedtünk azoknak is, akik munkájukat díjazás nélkül végzik. Azt hiszem, egyetértenek velem, ha most, ezen felül valamennyiünk háláját is tolmácsolom mindazoknak, akik időt és fáradságot nem ismerve dolgoznak értünk, a szebb és jobb jövő kivívásáért, mindnyájunk boldogulásáért. Az 1941. év gazdag nagyra hívatott alapításokban. Solti György alelnökünk 500 P alapítvánnyal megalapozta a Vakok Otthona alapját. A szép példa hatott s ma már, csupán sorstársak adományából 3380 P van együtt erre a célra. Kérjük, hogy ki-ki, tehetségéhez mérten, vegye ki a részét a VO felépítéséből. Olyan cél ez, aminek fontosságát nem kell hangsúlyoznunk, s amely, megvalósulása esetén nemcsak Szövetségünknek adna hajlékot, hanem központjává és otthonává válik a dolgozó magyar vakoknak. Jól emlékeznek önök, hogy az előző költségvetési évben kiküszöböltük 40 szomorú esztendő áldatlan rémét: a viszálykodást a VSZ és a VGYOE között. 2 esztendőre szóló megállapodásban együttműködésre léptünk, s ma, a második év derekán örömmel vallom, s velem együtt örömmel látja mindenki, hogy a gondolat jó volt, a közgyűlés helyesen ítélte meg a helyzetet. A megállapodás értelmében a VGYOE közgyűlésén Csermák András, Fülöp Antal, Gulyás György, Greisinger István, Mittrovátz Miklós, Szűcs Béla, a választmányán Jármer Lajos és Solt János urak képviselik Szövetségünket. Az elnöki tanácsűléseken, ha azok az egyesületen kívül élő vakok ügyével is foglalkoztak, a VSZ elnöke is megjelent. Hogy az együttműködés hogyan vált be, az mindnyájuk előtt jól ismert kell hogy legyen. Soha még, egy évben sem volt módjában a VSZ vezetőségének annyi és olyan nagy jelentőségű eredményről beszámolni, mint ma. Ha hozzátesszük ehhez még azt, hogy az elmúlt hónapok alatt hány száz vak ügyes-bajos dolgát tudtuk elintézni, olyan ügyeket, amik azelőtt megoldhatatlanoknak látszottak, be kell vallanunk, hogy az együttműködéssel csak jól jártunk. A kétéves egyesség ez év végén lejár. A továbbiakra nézve később előterjesztést fogunk tenni. Mielőtt jelentésemet befejezném, megemlítem azt a joggal korszakalkotónak mondható kezdeményezést, amit elnökünk hónapokon át tartó fáradságos utánajárással, akadályt nem ismerő buzgalommal szervezett meg: a Vakon Mechanikát. Az egész világon egyedül álló ez a kezdeményezés. Senkinek sem volt eddig bátorsága ahhoz, hogy vakokat és csökkentlátókat állítson a szerelőpad s a munkagépek mellé, s velük komoly, piacképes mechanikai és elektrotechnikai tömegmunkát gyártasson sokezres tételekben. Ekkora hite csak dr. vitéz Kassay Bélának, a VSZ elnökének volt. Azt hiszem, hogy valamennyi magyar vak köszönetét és háláját tolmácsolhatom neki ezért a hitért, s külön köszönöm, hogy a hitét belénk, magyar vakokba helyezte. Adja a Mindenható, hogy ez a gyönyörű vállalkozás olyan nagyra nőjön, úgy megerősödjék, amilyen komoly segítséget jelent a vak munkások foglalkoztatása ügyében, s amilyen erőssége, bizonyítéka a magyar vakok dolgozni akarásának és tudásának. A VM a különféle tömegcikkek mellett gyártani fog pontíró- és gyöngyírótáblákat, pontírógépeket, számoló, mérőeszközöket és általában mindent, ami a vakok különleges szükségletei folytán nélkülözhetetlen, s ami a kereskedelemben nem kapható. Mindezt a termelést úgy akarja megszervezni, hogy a termelvény ne legyen drágább a látók termelvényeinél, s a vak munkások megkapják azt a munkabért, amit a hasonló munkát végző látó munkások kapnak. Az egymás után következő tisztikari és választmányi gyűlések sokat foglalkoztak a VM szervezésével, s a végső megállapodás az lett, hogy - amint a munkáslétszám megengedi, s az életképesség kívánja - a VM alakuljon át korlátolt felelősségű társasággá, s szervezkedjék úgy, hogy az üzem az elnök úr vezetése alatt a Vakok Szövetsége eszményi birtokában, a munkásoké legyen úgy, hogy ezek, bizonyos idei munka után üzemi részjegyeket kapnak, amik után részük lesz az üzemi haszonból is. A VM tehát ú.n. szociális üzemmé alakul ki, s ezáltal példát mutat az egész világon a vakgondozás és vakok foglalkoztatása terén. Szeretném, ha ezen a tényen elgondolkodnék kissé minden magyar vak. Befejezésül még csak annyit, hogy az 1942. évben különböző gyárakban és a VMben összesen 76 munkás dolgozik. Ha hozzávetjük, hogy a miskolci ágyúgyár még 60 munkás felvételét tervezi, s hogy a VM is hasonló gondolattal foglalkozik, olyan látótér nyílik meg előttünk, aminő még soha. Számítsák hozzá még a rádió-morze-szolgálatban már foglalkoztatott 46 s a tervezett újabb 32 távírászt, megállapíthatják, hogy a VSZ és a VGYOE együttműködése olyan lehetőségeket váltott valóra, amik ott hevertek a multak vezetőségének lábainál is, de amiket csak mi láttunk meg, amiket csak mi adtunk át a vakok boldogulására, érvényesülésére. Ezek az emberek mind emberhez méltó bért kapnak, élhetik azt az életet, amit a látók. Hogy ez mit jelent vakokra vonatkoztatva, azt nem kell önöknek magyaráznom. Ha többet nem tudtunk volna elérni, ezért is megérdemelnők, hogy a vakok történelme dültbetűs sorokban emlékezzék meg rólunk, ezeknek az időknek munkásairól. De mi többet is tettünk. Előkészítettük s készítjük napról-napra a jobb, a boldogabb, a szebb jövőt, amit Isten hozzon el reánk minél előbb...!

Pénztári jelentés.

Szövetségünk az 1941. évben pénztári forgalmában is szép eredményt jegyezhet fel. Nagy jelentőségű, hogy a tagdíjakból 1829 P folyt be, a tagok tehát nagymértékben tettek eleget kötelezettségüknek. A VV-ra 806,20 P, rövidírású kézikönyvre 62,04 P, papírért 575,21 P, karácsonyi adományokra 1996,36 P jött be. Kölcsön-visszatérítés 3724,24 P volt, a kiadási tételekből kiemelkedik a lapra 2007,79 P, karácsonyi segélyre 1352,78 P, kölcsönképpen 4119,83 Pt adtunk ki tagjainknak. Rendkívüli segélyekre 108,22 P szolgált. Örvendetes, hogy a bevételek és kiadások egyenlegeként az 1942. évre 1824,82 P mutatkozik a javunkra. Nem csekélység ez, ha meggondoljuk, hogy a mai nehéz időkben hányszor, s mily nagy mértékben kellett tagjaink segítségére lennünk, s egyéb kötelezettséget is vállalnunk. Ennek képe azonban csak a részletes zárszámadás vizsgálatakor tűnik ki. Kérem, hogy ennek alapján a felmentést a pénztárosnak s az egész tisztikarnak megadni szíveskedjenek.

Közgyűlés a titkár és pénztáros jelentését nagy tetszéssel fogadta, s minduntalan lelkes tapsokkal és éljenzéssel szakította meg. Ez-után ismét az elnök emelkedett szólásra, és kérte a jelentések tudomásul-vételét, s a tisztikarnak a felmentés megadását. Hozzátette, hogy ezzel kapcsolatban alkalmat kíván nyujtani a közgyűlésnek arra, hogy véleményét nyílvánítsa, és döntsön, hogy a jövőben ugyanerre a vezetőségre akarja-e bízni a VSZ vezetését, vagy új vezetőséget állít az élre. Hangoztatta, hogy ez a mód a bírálat gyakorlására, s nem a névtelen levelek. A közgyűlés hozzászólás nélkül, dörgő éljenzés és taps mellett közfelkiáltással szavazott bizalmat a vezetőségnek. Dr. Vas Tibor indítványozta, hogy Zwillinger Győző urat, ki egy alagsori helyiséget adományozott társával, Solti György úrral együtt a VSZnek, válassza a közgyűlés alapító tagjává, s őt erről jegyzőkönyvkivonatban értesítse. A közgyűlés a javaslatot elfogadta.
Elnök a gyűlést nehány buzdító szóval fejezte be. A megjelentek azzal a felemelő érzéssel távoztak, hogy a VSZ merészen tör célja felé.

Zenekiadványunk.

A VSZ zenei szakosztálya feleleveníti a két éve szünetelő slágerkiadványunkat. Most gyakorlatibb alapra helyezkedve hétről-hétre bizottság állapítja meg, mi az az újdonság, amire a hivatásos zenészeknek szüksége van, s ez kerül lemezre, még-pedig azonnal. Havonta 4-5 slágerre havi egy P az előfizetési díj. Első száma kb. aug. végén, vagy szept. elején jelenne meg. Kérjük az érdeklődőket, jelentkezzenek Solt János ig. 10. Nyitra-u. 4 címen. Minél több lesz a jelentkezők száma, annál többet s jobbat adhatunk előfizetőinknek. Fontos a kiadvány főként a vidéki hivatásos zenészeknek, de jó hasznát veszi az is, aki csak a maga gyönyörűségére játszik.

6. gyakorlószöveg a rövidírásversenyhez.

Mielőtt rátérnék jövetelem céljára, a jövedelem és kötelezettségek aránytalanságára hívom fel a figyelmedet. Utolsó nyaramról nem szeretek beszélni, habár nem egy, ennél jóval nehezebb éve is akad életemnek. Az énekegyüttes kora hajnalban kezdte meg a gyakorlást. Az új énekóraadó vezetése mellett. Ha valakinek, hát nektek tudnotok kellene, hogy az ilyen komplikált műszereket egy, csak féltudással bíró egyénnel nem szabad összerakatni. Adókihágás miatt jövedékilletékemet kétszeresére emelte az adófelszólamlási bizottság. Mi előbb álltunk helyt, mint azok, akik ma maguknak követelik a hatalmat. Az a harisnya, amit most kötök, mintapéldánynak készül nektek, hogy mielőbb készen lehessetek munkátokkal. Szeretem, hogy holmidat ilyen példás rendben összerakod. Szerelőmunka valóban kevés van a műhelyben. A zsombékos ingovány az útasember legveszedelmesebb csalogatója. Valamikor az együttes énekórákat összkarnak nevezték. Egy átlagembernek nincs fogalma arról, hogy mim vagy te nekem, egyetlen szerelmem! A siketnéma türelmetlenül leste számat, hogy meghallja, mid veszett el, s amiket még tudni akart. „Kicsodának tartasz engem, hogy velem bánsz így éppen? Aki szível kimondhatatlan, s tömjénez bálványképpen?!" A szükséges öntudatot magunkban s másokban egyaránt fejlesztenünk kell. A hajbefonás lényege ősi.
Beküldendő Mecsér Máriának: Pettend, Fejér-m., jún. 20-ig.

4. számú rövidírás-pályázat eredménye:

hibapont
1. Werner Júlia 12
2. Bori János 15
3. Módé József 19
4. Schlégl Ida 21
5. Tóth József 23
6. Kiss Erzsi, Müller József és „Testvér" jelige 27
7. Lantos István, Pauer István és Sinkovics Margit 31
8. Csokonai Vitéz G... 32
9. Kiss István 33
10. „Törekvés" jelige 37
11. Bánóék 38
12. Stompfai Károly és Szauer Gizella 39
13. „Új élet" jelige 44
14. Miskey Mária 45
15. „Türelem" jelige 48
16. „Örök misantropia" 49
17. László Andor 50
18. Koch Imre és Schafranek Jánosné 51
19. Kovács István 52
20. Hinger Boldizsár 53
21. "Remény" jelige 59
22. Czeitler Erzsébet 67
23. Bleier József 68
24. „Próba" jelige 70
25. Kosztin Gergely 78
26. Kaló Terézia 92
27. Moór János 94
28. H.M. 95
29. Lantos Mihályné 104
30. „Kitartás" jelige 124
31. Lessner Kálmán 125
32. Ferencz Mária 138
33. Ausch Vilmos 164
34. Danyi Endre 213
35. Tóth Gyula 310
36. Batári Sándor 355
37. Bruckner Teréz 463
Hibapontok átlaga 82
Kérjük olvasóinkat, vegyenek részt minél többen a versenyben.

„Ápoltak zsúrja" az újpesti menházban.

Ez év ápr. 12-én jól sikerült, ú.n. „Ápoltak zsúrját" rendezett a Vakok Újpesti Otthona. Minden ápolt hívhatott egy vendéget rokonai, vagy ismerősei közül. Boldogság volt látni a lázas készülődést, várakozást és a nagy örömöt, mikor vendégeiket helyükre kísérték. Jankovichné alapító először az intézet lakóit üdvözölte, s kérte őket, legyenek nagyon figyelmes vendéglátók. Majd Lichteneckert Mihálynét, a Róm. Kath. Nőegylet elnöknőjét köszöntötte, ki viszont nagy hálával és dícsérettel szólt azokról, akik fekvő beteg sorstársaikat gondozzák. Szetey Endréné, az Akcio Katolika elnöknője meleg szavakkal vígasztalta a csüggedőket. Ez után, a műsor első számaként Jankovich Lajos igazgató harmóniumkíséretével az Otthon női-kara énekelt. Az ünnepség első részében kizárólag az ápoltak szerepeltek zongora-, szavalat- és énekszámokkal. A szünetben a gondozottak és vendégeik elé egy-egy pohár sört és egy kis harapni-valót helyeztünk a virágokkal csinosan díszített asztalokra. Jó étvággyal fogyasztotta mindenki az ízes ételt és üdítő italt, s jókedvtől, vidámságtól volt hangos a terem.
A műsor második részében, maguk a vendégek működtek közre, mulattságos monológokat és egyéb kacagtató tréfákat adva elő.
A himnusz eléneklése után, egy kedves emlékkel gazdagabban búcsúztunk el egymástól.
Jankovich Lajosné.

Velünk, vagy ellenünk?

Dicső ünnep virradott fel ránk ma,
daloljatok, magyar véreim!
Zzengjen túl az új nemzeti ének
szép országunk büszke bércein
és kiáltsa a világ fülébe,
hogy a magyar lélek most is él!
Ha elnyomják, lerázza igáját,
ha megölik, új életre kél.

Szívünkben a honszerelem lángja
ragyogja túl a fényes Napot
és műveljünk e láng erejével
dicsőséges, szent csodát, nagyot.
Egyesítsük széthulló erőnket
és ha akad pártütő elem,
ne tűrjük meg! Lökjük ki magunkból,
mert ő folt a magyar nemzeten.

Vessük meg a gyáva, földöncsúszót,
ki az ellenség előtt lapul
és lábáról a port lecsókolja,
meggyalázva nemzetét gazul!
Aki képes rabkenyéren élni,
kinek mindegy, hogy ki az ura,
az nem méltó, hogy közénk tartozzon,
az nem magyar, az hitvány kutya!

Velem csak az erősek jöhetnek,
kik nem állnak meg a félúton.
A mi harcunk nehéz küzdelem lesz;
hogy ki lesz a vesztes, nem tudom,
de ha eljön a választás napja
s megkérdezik, hogy mit akarunk:
szabad halált, vagy rabságos életet?
Akkor százszorinkább meghalunk.

Aki ebből önmagát kivonja,
az csak bújjon odujába be,
ott várja meg a győzelem napját
s ne vegyen részt semmiből sem, de
majd ha látja a fényes eredményt
és hallja a győzelem dalát,
szégyelje, hogy ő nem volt azok közt,
kik szabaddá tették a hazát.
Foltin G.