ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Vakok Világa 1940. március


Vakok Világa
3. évf. 3. szám
1940. március
a Vakok Szövetsége kiadványa.
felelős szerkesztő:
dr. vitéz Kassay Béla
Budapest 1. Fenyő-u 7.
telefon: 156 121
póstatakarékpénztár: 44744.
pénztáros:
Pám László Pestszentlőrinc, Andrássy-út 27.; csütörtökön 5-től 7-ig Társaskörben.

kiadóhivatal:
„Vakok Világa" Rákoshegy.

Vakok Szövetsége évi tagdíja két pengő. A Vakok Világa évi előfizetési díja szövetségi tagnak egy pengő, nem-tagnak 3,50. Pénz helyett pénztárosunknak levélbélyeget is küldhet. Külföldről pénz póstautalványon küldhető.

 

Tartalomjegyzék.

A vakok jogi helyzete Magyarországon
Szövetségi hírek
Hogyan él meg egy falusi vak
A német vakok munkával való ellátása
Német film vakokról
Hírek a nagyvilágból
Hirdetések
Nők rovata: húsvét

 

A vakok jogi helyzete Magyarországon.

Nem sok jogszabály van, mely kifejezetten a vakokra vonatkozik: jogi helyzetük tehát általában megegyezik a látókéval. Ez jórészt azzal magyarázható, hogy a magyar jog nem látott különbségeket látó és vak között, amiket különleges intézkedésekkel kellett volna szabályoznia. A vak jogképessége teljesen ugyanaz, mint a látóé. Jogképes embernek azt mondjuk, aki jogokat és kötelességeket saját maga vagy mások közreműködésével szerezhet. Ezek szerint tehát a csecsemő is jogképes. Valaki azt a kérdést intézte a VV szerkesztőségéhez, hogy a vak látó rokonaival egyenlő mértékben örökölhet-e. Fentiekből láthatjuk, hogy a vak éppen úgy öröklőképes, mint a látó. Egyéb vonatkozásban is ugyanez a helyzet.
Nem így áll azonban a dolog a cselekvőképesség szempontjából. Cselekvőképesnek azt az embert mondjuk, aki saját cselekvésével vállalhat magára kötelességeket. Ezek alapján tehát a csecsemő jogképes, de nem cselekvőképes. Érdekes össze-hasonlítani ebben a tekintetben a siketnémák és a vakok jogi helyzetét. A gyámsági törvény 28. szakaszának 1. pontja a magukat jelek segítségével megértetni nem tudó, 2. pontja a magukat jelek segítségével megértetni tudó siketnémák gondnokság alá való helyezését elrendeli. Ilyen intézkedést a vakokra nézve nem tartalmaz. A vakság egymagában véve tehát nem elég ok arra, hogy valakit a bíróság által gondnokság alá helyeztessenek és így cselekvőképességét korlátozzák. Gondnokság alatt álló személy ugyanis kötelességeket csak gondnoka jóváhagyásával vállalhat. Emellett az a személy, aki jelek segítségével nem tudja magát megértetni, s emiatt gondnokság alatt áll, házasságot sem köthet. A vakokat csak akkor kell gondnokság alá helyezni, ha elmebetegek, gyengeelméjűek, vagy ha tékozlók. Ilyen esetekben azonban látó is gondnokság alá kerül.
Hasonló különbséget észlelhetünk a büntetőjogi beszámítás, vagyis a cselekvőképesség szempontjából. A büntető törvénykönyv 88. szakasza szerint a siketnémák, ha cselekvésük bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírnak, bűntett vagy vétség miatt nem büntethetők. Ilyen rendelkezés vakokra nézve nincs. A büntetőtörvény itt nem említi, hogy az illető jelekkel meg tudja-e értetni magát, a feltétel csak az, hogy bűnösségét és büntethetőségét felismeri-e.
A végrendelet alakiságáról szóló 1876. évi 16. tc. 21. szakasza szerint némák és siketnémák, még akkor is, ha tudnak írni-olvasni, csak közvégrendeletet alkothatnak. A vakok alkothatnak magánvégrendeletet is. Döntő jelentőségű, hogy csak szóbeli végrendeletet alkothat-e, mely mind-össze 3 hónapig marad érvényben, vagy írásbelit is. Az 1886. évi 7. tc. ugyanis vakok, siketnémák, olvasni nem tudó siketek és írni nem tudó némákra vonatkoztatva az okiratok közül csak a közokirattal való bizonyítást fogadja el, amennyiben az illető a jogügylet kötésénél személyesen járt el. Végrendeletet csak személyesen lehet alkotni. Váltót, amennyiben nem megbízott által íratja alá, csak közjegyző előtt írhat alá. Hangsúlyozom, hogy a jogügyletekről szóló okiratoknak bizonyító erejét, amennyiben nem közjegyző előtt írta alá, csak maga a vak kifogásolhatja. Felfogás szerint vak ember írásbeli végrendeletet is alkothat, de négy tanunak kell jelen lenni, akiknek az okirat (végrendelet) tartalmát ismerniök kell. A végrendelet tartalmának a tanukkal való közlése elmaradhatna, ha elismernék, hogy a vak pontírásban, klein-írásban, vagy saját maga által síkírógépen írott végrendelete tartalmát ismeri, de az utóbbi esetben a felolvasás még szükségesebbnek látszik, mint a pont- és kleinírás esetében, amikor a vak maga is el tudja olvasni az okiratot. A magyar joggyakorlat a síkírógép írására kimondotta, hogy idegen kézzel írottnak kell tekinteni s akkor is négy tanu szükséges hozzá, ha a végrendelkező maga gépelte. Ilyenkor azonban, tekintettel arra, hogy a végrendelkező írni-olvasni tud, a tanukat a végrendelet tartalmával nem kell megismertetni. Az aláírás szerintem sem pont-, sem klein-, sem heboldírásban nem történhet. Kérdés, hogy okiratokat érvényesen kézjeggyel csak közjegyző előtt lehet-e ellátni. A fent idézett törvényből erre lehet következtetni, de éppen ezt az álláspontot túlszigorúnak tartom. Amikor a törvényt hozták, még nem voltak önálló vak iparosok, kereskedők, még kevésbbé önálló munkások. Mennél inkább beleilleszkednek a vakok a látók életkörülményeibe, annál nagyobb terhet jelent nekik a fenti megkötöttség. Bár jogszabályt nem találtam rá, véleményem szerint ugyanúgy, amint síkírógépen lehet okiratot írni, kifejezett tiltó rendelkezés hiányában jogügyletek tartalmát akár pont-, akár klein- vagy heboldírással írhatjuk. Az ilyen írás alatt szerintem joghatályosnak kell tekintenünk a síkírást írni tudó vak kézaláírását akár heboldírással is, ha az illető maga írta. Valaki ellenvethetné, hogy ilyenkor az aláírás esetleg más helyre kerülhet, ez azonban nem döntő jelentőségű. Érdekes korlátozása az 1876. évi 16. tc.-nek, hogy vak, siket és néma írásbeli magánvégrendelet tanuja nem lehet. Ez a pont különösen reánk vak ügyvédekre sérelmes, mert nem szerepelhetünk tanuként olyan végrendeleteknél, melyek esetleg saját irodánkban készülnek s amit mi szövegezünk meg.
Az öregségi biztosításnál külön szabályt találunk a vakokra. 400 munka-hét helyett 200 munka-hét után igényelhetnek öregkori járulékot, feltéve, hogy 25. életévüket betöltötték az Oti-, illetve Mabi-tól.
Törvényeink között nem szerepel a vakok kötelező foglalkoztatása, sem a vakok különleges járadéka. Segélyezésük az általános szegénysegélyezés keretében történik, ami helytelen és nem is kielégítő megoldás. Teljes részletességgel a vakok oktatása sincs szabályozva. Néhai Vető János igazgató erről a kérdésről így nyilatkozott: „Nem állíthatjuk, hogy nálunk a vakok kötelező oktatása ki volna mondva, de az érvényben levő közoktatási törvénybe belemagyarázhatjuk."
Nincs szabályozva az állami intézet végbizonyítványának értéke sem. Régebben egy folyamodó kérésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedte, - hosszas után-járásra, hogy a folyamodó végbizonyítványát a 4. polgári osztály végbizonyítványával egyenlő értékűnek tekintsék, hogy az illető a szokásos különbözeti vizsga letétele után az 5. gimnáziumba mehessen. Ez meg is történt, de csak nehezen talált gimnáziumra, amely felvette.
Vakügyünk mai állása minden téren sok kívánni valót hagy hátra. Az érdeklődést e kérdés iránt nekünk kell állandóan ébrentartani.
dr. Vas Tibor.

 

Szövetségi hírek.

Közben-járásunkra a kassai és debreceni villamosvasut-társaságok után most a szegedi is hozzájárult, hogy a területén lakó sorstársaink kedvezményes jegyet válthassanak a hatáskörébe eső villamosokon. A szegedi vakok tehát menjenek Szövetségünk arcképes tagsági igazolványával a szegedi villamosvasut igazgatóságához és vigyenek magukkal egy ugyanolyan fényképet, aminő a szövetségi igazolványukban van s ott megkapják villamosvasuti igazolványukat. Akinek még szövetségi arcképes igazolványa nincs, írjon Balkay Géza titkár úrnak (Budapest, 14. Ajtósi Dürer-sor 39.) és küldje el 6-szor 9 cm nagyságú fényképét és 50 egyfilléres bélyeget. Írja meg születési helyét és évét, foglalkozását és pontos lakcímét. Akinek tagdíjhátraléka van, sziveskedjék azt is kifizetni.
Figyelmeztetjük tagjainkat, hogy az 1940. évre befizetett tagdíjat csak abban az esetben nyugtázzuk erre az évre, ha előző évi hátralékuk nincs. Aki tehát pl az 1938 évet annak idején nem fizette ki, annak a tavaly befizetett 2 p.t a hátralékos 1938. évre, az idén befizetett 2 p.t a hátralékos 1939-re számoljuk el s nem arra az évre, melyben a befizetés történt. Kérjük tehát azon tagjainkat, akik tagdíjukkal hátralékban vannak, hogy hátralékukat rendezzék, mert az egyesületi törvény értelmében azokat, akiknek másfél évi hátralékuk van, hivatalból kell törölnünk a tagok sorából.
Felhívjuk tagjaink figyelmét arra, hogy Szövetségünk készíttet olyan viaszkosvászon (szabó) centimétereket, melyeknek jelzései ujjal kitapinthatók. Akik ilyet óhajtanak, küldjenek pénztárosunknak húsz egyfilléres bélyeget s a centimétert pósta fordultával elküldjük.
Ismételten figyelmeztetünk mindenkit, hogy azok a bélyegek, amelyeken egy fej látható, kimentek a forgalomból. Még egyre érkeznek hozzánk levelek ilyen bélyeggel, melyek után nekünk a póstai díj kétszeresét kell megfizetnünk. Kérjük, ne okozzanak a Szövetségnek ilyen felesleges kiadást.
Pontíráshoz való rajzpapírt a Vakok Világa kiadóhivatalától kell kérni Rákoshegyről. Írja meg, milyen méretű a táblája! A papír ára kilónként 30 f..
Mindenkit kérünk, hogy a statisztikai ívet gondosan töltse ki s mielőbb küldje be.

 

Hogyan él meg egy falusi vak?

A Vakok Világa szerkesztősége felkért, írjam meg, hogyan tartom el magamat és családomat itt falun, ahol semmiféle segélyt sem kap a vak. Bizony nem könnyű a sors, amit vállaltam, de én mégsem cserélném fel a kemény munkát azzal, amit sokan előnyben részesítenek: a koldulással.
Hogy miből élek? Az igazi mesterségem a kosárfonás. Saját házam nincsen, bérben lakom tehát s a bér-összeget is meg kell keresnem. A kosárfonásból ez nem telnék ki, mert sem nyersanyag, sem munka nincs egész évben. Az anyag beszerzését az is akadályozza, hogy nincs megfelelő tőkém. Többnyire a megrendelő gazdák hozzák a lakásomra s én felében vagy darabszámra dolgozom fel. Ennek a munkának azonban hamar vége van. Ha elfogyott, sem maradok tétlen. Feleségem látó asszony. Minden tavasszal hoz selyemhernyót. Ő eteti s tartja tisztán, én pedig az eperfalevelet hordom nekik zsákszámra. Ha van rá ideje, ebben feleségem is segít. Felmászom akármilyen nagy fára s a kinyúló ágakra is ki merek kúszni. Lovaglóűlésben űlök az ágon s így hajtogatom a vékonyabb gallyakat magamhoz és szedem le a leveleket róluk. A derekamra van erősítve a zsák, abba rakom bele. A selyemhernyók, ha jól tartjuk őket, egy hónap alatt be szoktak gubózni. A kész, válogatott gubót Debrecenbe szállítjuk. Legutóbb 45 pengőt kaptunk értük.
Mire a selyemgubót beadjuk, következik a fodor- és bodrosmenta szedése. Az egyik közeli majorban hatalmas kertészet van, ahol gyermekek és idősebb asszonyok szoktak munkát kapni, tehát azok, akiknek otthoni munkájuk nincs. Ide járok én is. A mentát hónapra szerződtetett lányok vágják le sarlóval. Szekereken hatalmas dohánypajtába hordják össze, itt huzgáljuk le mi a szárról a leveleket ki-ki a maga kosarába. Eleinte öt, később hat fillért adnak kilójáért. Naponta 25-30 kilót is szedek, de ezt csak úgy érem el, hogy nekem megengedték, hogy ott aludjam. Így, Isten segítségével már a hajnali szürkületben munkához láthatok. Volt rá eset, hogy alig szunnyadtam egy kicsit. De hát mit tegyen az ember? Kénytelen vagyok vele, mert különben keresetem nem elegendő a megélhetésre.
Ősszel a krumpliszedésnél, kukoricatörésnél is munkát kapok. A kukorica szárát kévékbe is kötöm. Szüretkor is tudnak alkalmazni a gazdák. Szőlőt darálok, bort kitaposok, éjjel pedig a szőlősajtót hajtom. Munka van bőven, a baj inkább az, hogy kevés a bér. Itt nálunk nem fizetik meg a hatósági napszámot sem. Apám hősi halált halt a világháborúban, anyám hatod-magával maradt özvegyen, el lehet képzelni, milyen nehezen éltünk. Most sem tudom elérni, hogy nagybirtokokon akár milyen kevés kukoricaföldet kapjak harmadában. Aki nem arató, az nem kaphat.... Krumpliföldet csak adnak egy keveset, de az meg olyan aprót terem, hogy libát lehetne vele tölteni. Pedig látó feleségem rendesen megkapálja. Pedig milyen jó lenne baromfit nevelni, vagy egy-két malacot!... Itt falun lehetne tartani és pénzelni belőle, nem úgy, mint városon.
Amíg fiatalabb voltam, szőlő-kötözéssel is foglalkoztam. Sok mindenre képes a vak, ha megvan benne az erős akarat. Már többen tanácsolták, hogy kérjek koldulási engedélyt, úgy talán jobb lesz a sorsom. De nekem nem kell. Dolgozni akarok, nekem munka kell!.. Nem akarom az „ügyes vak" példáját követni, de olyan munkát szeretnék, amellyel nappal is megkereshetné az ember a kenyerét s nem kellene az éjszaka egy részét is hozzápótolni a naphoz. Elmúltam 47 éves, és már nehezemre esik az éjszakai munka. Kormány-intézkedésre lenne szükség, hogy munkához juttassanak bennünket. Ne kelljen elkallódnunk a semmittevésben vagy a gyerekeknek, asszonyoknak való munkában, amikor elvégeztük az intézetet. Hiszen mi, magyar vakok hűséges, dolgozó polgárai akarunk lenni a hazának, nem pedig alamizsnáért könyörgő koldusai, heréi! Fel tehát, sorstársak! A munka gyönyörűség, nem teher! Akár mi is legyen! Ne azt keressük, hogyan élhetünk meg legkönnyebben, ne rongálja senki a magyar vakok tekintélyét, mert így soha sem jutunk előbbre! Egy sorstárssal levelezésbe kezdtem. Többek között azt is kérdeztem tőle, mivel foglalkozik. Felsorolt egy csomó mesterséget, amikhez ért, de azt írta: „Nem folytatja egyiket sem, mert nem szereti őket..." És ua tette: „Nem írom meg, miből élek, csak élek vala...". Mit gondolhattam volna mást: bizonyára házról-házra jár és kéreget. Szívből ajánlom mindenkinek: ne az ő példáját kövesse, ha-nem az enyémet! Lehet, hogy könnyebb ajtóról-ajtóra menni és vakságunkra hivatkozni, de ha keservesebb is, édesebb az én kenyerem. Ha nem is néznénk, hogy a többinek használunk vagy ártunk vele: bennünket is csak a munka után becsülnek meg az emberek. Éljünk tehát úgy, hogy becsülhessenek!...
Vajta Mihály.

 

A német vakok munkával való ellátása.

A birodalmi munka-ügyi miniszter 1939. március 6.-án körlevelet intézett a munka-ügyi hivatalok vezetőihez. Körlevelében rámutat arra, hogy a népjóléti főhivatal a német vakok szövetségével karöltve kimutatást készített a munkát kereső vakokról. Felhívta a hivatalok vezetőit, hogy tanulmányozzák a kérdőíveket és legyenek azon, hogy a munkát kereső vakok valóban munkához is jussanak.
Az egyes munka-ügyi hivatalok 1939. július 30.-án számoltak be az addig elért közvetítési eredményekről. A jelentésekben a személyi adatok mellett fel van tüntetve a régi foglalkozási ág, az új munka-tér, a beosztás, melyben dolgozik, az esetleg életbeléptetett új rendszabályok (pl. különleges védő berendezések, amiket a gépekre felszereltek, óvintézkedések, a vaknak a látóval való együtt-dolgozását szabályozó intézkedések) és az esetleges tapasztalatok. Fel kellett tüntetni a jelentésben, ha a vak abbahagyta a munkát, ha más helyre osztották be, vagy ha nem sikerült a munka-közvetítés. Mind a három esetben indokolni is kell az intézkedést.
A körlevél kiegészítéseként felhívja a miniszter a figyelmet a vakok szövetsége kiadásában megjelent "A vak a közgazdaság üzemeiben és irodáiban" című könyvre. Ez a mű a legújabb adatok alapján készült. Szerzője, K. Anspach, hosszú sor olyan munkát és hivatalt nevez meg, amelyben a vakok kitünően megállják a helyüket. Megjegyzi a miniszter, hogy a könyv megerősíti abban a hitében, hogy a vakokat munkához kell juttatni. Felhívja a hivatalokat, hogy szerezzék be a könyvet és munkájukban legyenek a benne foglaltakra tekintettel.
MM.

 

Német film vakokról.

Amint a „Blindenwelt" 1939 évi 5. számában olvassuk, elkészült a nagy film, mely a német vakok életét tárja a látó közönség elé. Nem az a cél, hogy adakozókedvre hangolja a nézőket, éppen nem! Tanítani akar. Megismertet velük egy olyan életformát, amelyről hibás vagy semminő fogalmuk sem volt. Amit a film mutat, nekünk nem újság; még-is elmondjuk, hogy mi is tudjuk, mit látnak mások a mi életünkből:
A film első része a vak gyermekekről készült (westfaliai vakok egyesülete, Dortmund). Az első képen bátortalanul, segítséget várón érkeznek az intézetbe a vak gyermekek. Csak sorstársaikkal való játék közben tűnik el elfogódottságuk és ébred fel lassan-lassan önbizalmuk. Eleinte homokhalom mellett ülnek és boldog önfeledtséggel turkálnak és építenek a puha homokban. Később háromkerekű kerékpáron futkároznak fel s alá: milyen nagy haladást jelent ez a vak gyermek képességeiben!
A következő képek azt mutatják, mennyire szeretik az állatokat: két leányka galambokkal, egy fiúcska cicával játszik.
Érdekes részletek következnek az iskolai oktatásból. Látni, milyen nagy súlyt helyeznek a tapintóérzék fejlesztésére. Az egyik oktató szétszedhető falusi házat ad a kicsinyek kezébe s így érteti meg velük azt, amit különben, arányai miatt, a természetben sohasem ismerhetnének meg. Ugyanígy ismerkednek meg az állatokkal is: állatalakokat tapogatnak végig s ez a személyes ismerkedés érzését ébreszti bennük. Vadmacskát, hattyút, őzet látni a képen a kezükben. A tapintó kéz segítségével fogja fel a gyermek a formákat s mint a képen mutatják, plasztilínből maguk is gyúrnak alakokat.
Földrajzot dombornyomású térképek és természethű földgömbökön tanulnak.
Az ipari oktatást is bemutatja a film. Célszerűen berendezett műhelyben tanulják meg a szerszámok használatát, kalapálnak, fűrészelnek és gyalulnak.
A vak leányokat nagyon hamar megtanítják kézi-munkázni. Látni, hogyan kötnek harisnyát, nyakbavaló kendőt stb.. A serdülő leánykáknak fontos tantárgya a háztartási ismeretek megszerzése. Látni őket a konyhában, ahol gondosan, szinte kínos tisztasággal készítik az ételeket. A fiókokon pontírású címkék igazítják útba a kezdőket s látni is, amint az egyik leányka keresés közben sorra olvassa őket.
A következő képek az írás és olvasás tanítását mutatják be. Látni, hogyan olvasunk balról jobbra haladva s hogyan írunk írótáblán jobbról balra haladva. Az egyik tanuló teleírott lapot vesz ki táblájából, melyet tanárának ad át. Az megfordítja és láthatók rajta az egyenletesen domborodó pontok. Bemutatják a Picht-írógépen való írást is.
Más képek mutatják, hogyan történik a pontírás nyomtatása. A néző szemei előtt kettős fém-lemezre írják Hinze-féle géppel a szöveget, majd a két lemez közé papírlapot tesznek és össze-préselik egy erre alkalmas gépen. A papíron jól lehet látni a pontírású szöveget.
Bemutatják, mennyivel terjedelmesebbek a pontírású könyvek a síkírásúaknál. Hitler „az én harcom" című könyvét, mely síknyomásban egy vékony kötet, hat pont-nyomású kötetben mutatják.
A filmet kedélyes falusi életkép fejezi be a Möhne-tavon. A falusi ház, mely a westfaliai vak és siket iskolásgyermekek részére épült, erdős vidéken van és vidám élet folyik körülötte. A gyermekek boldog kacagás közben babot fejtenek, valaki jókedvében szapora táncnótát harmonikázik. A tóparton is vidám élet uralkodik. Néhányan egy társnőjüket igyekeznek a vízbe vonszolni, aki pedig kézzel-lábbal tiltakozik az akaratlan fürdés ellen.
Egy másik képen a fiúk bot-küzdelme látszik. Az a győztes, aki a másiktól el tudja venni a botot.
Az evezést is nagyon szeretik a vak gyermekek. Kitünően bánnak az evezővel. A kép mutatja, milyen erőteljes csapásokkal indulnak haza a csolnak-kirándulásról.
A Ben-csoport kör- és népi tánca fejezi be a vak gyermekekről készült filmet.
dr. Ferencz.

 

Hírek a nagyvilágból.

Az 1938. évi német hadirokkanttörvény egyik érdekes szakasza értelmében a birodalmi véderőben teljesített szolgálat következtében megvakult katonák - sokféle egyéb szolgáltatás mellett - felszerszámozott vezetőkutyát, télikesztyűt, esőköpönyeget, közlekedési jelvényt és vak-zsebórát is kapnak az államtól. A kutya-tartás költségeinek fedezésére pedig 15-től 20 márkáig terjedő havi pénzsegélyt. A kutya esetleges gyógykezelési költségeit is megtérítik. Meg kell még említeni a törvénynek azt az emberi érzéstől áthatott rendelkezését, mely szerint a hadivak halála után a vezetőkutyáját a családja megtarthatja.
(Marburger beiträge zum blindenbildungswesen 1939. 11-12.)

A német hadvezetőség a most folyó háborúban fokozott gondot fordít a sebesültekre. A nagyobb és sürgős műtétre szorulókat külön vöröskeresztes repülőgépek szállítják a harctérről a hazai kórházakba. Ez az intézkedés különösen áll a szemsérültekre, mert minden lehetőt el akarnak követni annak érdekében, hogy a sebesültek szemevilágát megmentsék.

A német légoltalmi törvény végrehajtási utasítása külön kiemeli, hogy egyéb állatokkal ellentétben a vakvezetőkutyákat légiriadó esetén be szabad vinni az óvóhelyre.
(Die Blindenwelt 1939 10.)

Tudvalévő, hogy Németországban az igazságos elosztás érdekében nyomban a háború kitörésekor bevezették az élelmiszerek adagolását. Most azok kérésére, akiknek vezetőkutyájuk van, az illetékes hatóság hozzá-járult, hogy a vezetőkutyák számára napi fejadagként egy negyed kilogramm zabpelyhet szolgáltassanak ki. Valószinűleg a közel jövőben hulladék húst is fognak a vezetőkutyák részére kiutalni.
(Die Blindenwelt 1939 11.)

Az augsburgi vakok intézete most ünnepelte alapításának 50. évfordulóját. A félszázados jubileum alkalmából egyik volt növendék - most az intézet tanárjelöltje - Hermann Anna kisasszony színjátékát adták elő a városi színház művészei s az intézet növendékei. A színdarab, melynek komoly művészi értéke van s mely igen mély benyomást tett a nagy-számú hallgatóságra, Johann Wilhelm Kleinnek, „a vakok atyjának" életét mutatja be.
(Die Blindenwelt 1939 11.)

A Nagynémet Birodalomban közel 2000 vak zenész él.
(Marburger Beiträge zum Blindenbildungswesen 1939. 9-10.)

A Németországban évente megtartott „foglalkozási versenyen" az elmúlt esztendőben 298 világtalan vett részt, még-is igen szép sikerrel: 34 induló körzeti-, 10 pedig kerületi győztes lett, 5 pedig bejutott a birodalmi döntőbe. Ezenkívül sokan kaptak „jó teljesítményért" elismerő oklevelet. A résztvevők közül 216 férfi, 82 pedig nő volt; a tanoncok száma 243, a kiképzetteké 55. Foglalkozásra találunk közöttük kefekötőt, kosárfonót, gyors-írót, szék- és gyékényfonót, gépkötőt, kötélverőt, zongora-hangolót és masszőrt.
(Die Blindenwelt 1939 11.)

A német külügyi hivatal okiratgyüjteménye, a „fehér könyv", amely a német-lengyel feszültség utolsó időszakának eseményeit tárja fel, pontírásban is megjelent (német nyelven). A vakok marburgi főiskolai könyvtárának nyomdája tette át pontírásba.

A vakok lipcsei központi könyvtára már nyolc év óta ad ki német rövidített pont-nyomású letépő fali naptárt. Ez a kiadvány, mely a szorosan vett naptári adatokon kívül még sok egyebet is tartalmaz, annyira közkedvelt és elterjedt, hogy az 1940-es esztendőre 1400 példányt kellett belőle kinyomtatni.

A. E. Johann német utazó könyvében olvassuk a következőket:
A délafrikai Fokváros utcakeresztezéseinél alkalmazott biztonsági berendezés valószinűleg egyedülálló a maga nemében az egész világon. Itt ugyanis az utcasarkokon gomb van felszerelve, amelyet minden félénk természetű járó-kelőnek jogában áll megnyomni. A gomb-nyomásra a jelzőkészülékek minden irányban tilosat mutatnak és így a forgalom bizonyos idő mulva teljesen megáll. A gyalogos pedig minden veszély nélkül keresztül sétálhat a kocsiúton. Meg kell még jegyezni, hogy Fokvárosban igen kicsiny a forgalom s a közönség jóformán sohasem veszi igénybe ezt a nagyszerű berendezést, csak a csintalan utcagyerekek szokták vele a járművek vezetőit bosszantani. Bezzeg, ha nálunk is felszerelnének ilyet, mi igen jó hasznát vennénk.
MM.

 

Hirdetések.

Klein-szekrényét eladná: Pekarik János, Szarvas, Krakó 112.
Megszállt területen lakó sorstársaival óhajt levelezni: Sarló Júlia, Budapest 7. Barcsay-utca 14.
Eladná héber imakönyvét 4 pengőért Egri Margit, Budapest 14. Hermina-út 7.
Schwartz Ilonka és Gömöri György hírt kérnek volt osztály- és növendéktársaikról. Közös címük: Beograd, Francuska ulica 45. Jugoszlávia.

 

Nők rovata.

Örömmel értesültünk arról, hogy a tél folyamán sorstársnőink közül többen bőven el voltak látva munkával. KT, WB és mások is állandóan kaptak megrendeléseket. Kesztyűket, harisnyákat kötöttek, harisnyákat fejeltek, kötöttek sálakat, szvettereket, sapkákat; horgoltak takarókat, retikült, stb.. Munkájukat mindig hozzáértéssel és szeretettel végezték s ezért mind többen és többen keresik fel őket megrendeléseikkel.
Egy vidéki sorstársnőnk kis tőkével papír- és könyvkereskedést nyitott. Néhányan árusítási engedélyt szereztek ipari cikkeknek. (Háztartási és pipere-cikkeknek) nyílt piacon való árusítására. Mindezekből annak a jelét véljük látni, hogy sorstársnőink most már Magyarországon is kezdenek törekedni arra, hogy megélhetésüket megszokott környezetükben, az intézményektől függetlenül biztosítsák.
Szövetségünk most is szívesen ad tanácsot a hozzáfordulóknak, de, reméljük, nemsokára eljön az az idő is, amikor majd a Vakok Szövetsége hathatósabban lehet segítségére önállóságra törekvő sorstársnőinknek. Hiszen a szövetségnek egyik legfontosabb célkitűzése, hogy minden ügyes, munkaképes vidéki tagja is, - megszokott környezetében önállósulva - mint független, boldog ember, saját keresetéből megélhessen.
Kedves olvasóink, minél többen hiszünk, minél bízóbban várunk, minél kitartóbban dolgozunk, annál hamarább fognak ezek a boldogabb idők elkövetkezni.

Jön a Húsvét!
A közeledő ünnepre való tekintettel, úgy gondoljuk, néhány időszerű közléssel jó szolgálatot teszünk sorstársnőinknek.

Sonkafőzés.
A sonkát megfelelő nagyságú edénybe helyezzük és annyi vizet öntünk rá, hogy a víz a sonkát ellepje. Feltesszük a tűzhelyre és 3-4 órán át főzzük. Közben a sonkát többször meg kell fordítani, hogy jól átfőjön. Jól megfőtt a sonka, ha a villa már könnyen járja; ilyenkor már a húsa könnyen leválik a csontról. A sonkát a levében hagyjuk kihűlni, az-után kiemeljük és tálban hideg helyre tesszük. A levéről a zsírt leszedjük, amit főzelékek rántásának készítéséhez használhatunk. A levét főzelékek feleresztésére és ízesítésére használhatjuk.

Tojásfestés.
A húsvéti tojások egyszerű színesítésére kis csomagokban kész tojásfesték kapható különféle színekben. Egy ilyen csomag tartalmát félliter forró vízben oldjuk fel s egy kanálnyi ecetet teszünk hozzá. A tojásokat keményre főzzük s a fővő vízből szűrő-kanállal kiszedett tojásokat a forró festékes folyadékba tesszük át. Az említett adagban négy-öt tojást lehet szépen megfesteni. Néhány perc múlva a megfestett tojásokat tányérra kiszedjük, s a festővizet kiöntjük, mert az újabb festésre már nem alkalmas.
Különféle mintás és rajzos tojásokat is lehet készíteni, de ezt látás nélkül talán nem is lehet megcsinálni.
Minden kedves olvasónknak kellemes ünnepeket kívánunk.

doboz alja
oldal alja