Morfondírozásaim

Bernhardt József
Morfondírozásaim

Miért kell bizonytalanságban élnem, Miért kell, hogy a lelkem a realizmus ólom golyójától elvérezzen, égjen?
Meghalok?
Meghalok.
Egyszer elmúlok.
De addig had éljek,
had legyek társa a földnek, víznek, a szélnek.
Szárnyalni akarok a széllel, nem akarok törődni a rettegéssel!
A szív fásult, megszáradt dióbél,
ha nincs hit, ha elfogy a remény.
Hazudj nekem éneklik a dalban,
hazudj nekem, ha kételkedsz bennem és önmagadban.
De nekem Az igazat mond, a tiszta igazat,
azt hogy tiszta szívvel szeretsz engem
és soha, de soha nem kell téged elfelednem,
a kezed elengednem.