Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján”? - Szuhaj Mihály - 2.rész

Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján"?

Beszélgetés Szuhaj Mihállyal, az „Informatika a látássérültekért" Alapítvány kuratóriumának elnökével (2. rész)

- Szüleid az 1980-as években vásároltak neked egy magyarul beszélő számítógépet. Mire használtad akkor ezt az eszközt?
- 1984-ben Arató András és Vaspöri Teréz fejlesztésének köszönhetően jelent meg az első BraiLab névre keresztelt, kifejezetten a vak felhasználóknak készített, beszélő mikroszámítógép. Én 1985-ben kaptam egy ilyen készüléket. Ez még nem volt személyi számítógép, nem volt operációs rendszere. Ha bekapcsoltam, egy Basic programozási parancsértelmezőben találtam magam. Az ebbe begépelt utasításokat egy futtatási parancs hatására végrehajtotta a számítógép. Pl. ki tudtam mondatni vele, hogy: „Helló világ!". Basic nyelvű programokat tanultam készíteni rajta. (Ez a Commodore 64-es számítógépek korszaka volt. Először a látó emberek körében jelentek meg az ilyen típusú gépek, és főleg játékra használták őket.) Ezen az eszközön önállóan tudtam az ötleteimet megvalósítani, apró programokat írni rá, zenei hangokat elővarázsolni belőle.
- Felsőfokú tanulmányaidat 1989-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem programozó matematikus szakán kezdted meg. Ennek befejeztével a programtervező matematikus szakon folytattad a tanulást, amit 1994-ben sikeresen el is végeztél. Később, 1999-ben informatikatanári diplomát szereztél. Tanulmányaid során, feltételezem, hogy elsősorban a számítógépet használtad. A pontírásnak volt-e valamilyen szerepe? Ha igen, miben és hogyan?
- Tanulás szempontjából vegyes módszert használtam. Az első tanévben diktafonra vettem fel az előadásokat, majd a felvételeket megpróbáltam pontírásba kijegyzetelni. A tanév vége felé rájöttem, hogy nincs annyi időm, hogy minden tanóra anyagát újra meg tudjam hallgatni, így ezt feladtam. Nem merült fel az, hogy az órán Braille-ban jegyzeteljek. Ennek többek között az is oka volt, hogy amikor a tanárok a táblára írtak, a felírt dolgokat nem mondták el hangosan. Így az előadások egy része követhetetlen volt számomra. Végül a 80 fős évfolyamból 8-10 évfolyamtársamat megkértem, hogy saját jegyzeteiket olvassák fel nekem diktafonra. Igyekeztem minden tantárgyat más-más társammal olvastatni, hogy senkit se terheljek túl a kérésemmel. A felolvasások révén időt nyertem, mert pl. a 90 perces előadásokból 15 perces hangfelvételeim lettek. Ezek a hangos tananyagok már alkalmasak voltak arra, hogy felkészüljek belőlük a vizsgákra.
A matematikai tárgyak esetében a felolvasott anyagokból továbbra is készítettem magamnak pontírásos jegyzeteket. Ezek segítettek a tananyag megértésében és memorizálásában.
- Informatikai pályafutásod első jelentős állomása volt, amikor a Recognita Reader 3.0 nevű szoftver 1997-ben elnyerte az Európai Unió Információs Technológiai Díját. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
- Akkoriban programozóként félállásban dolgoztam a Recognita Részvénytársaságnál, mellette egyetemre jártam. Időközben megnősültem, tehát munka, egyetemi tanulmányok, család, párhuzamosan zajlottak az életemben.
A második euforikus élményemet a Recognita Reader 3.0 nevű szoftver elkészítése során éltem át. Tudtam, hogy egy olyan szoftveren dolgozom, ami nemcsak nekem hasznos segédeszköz, hanem sok száz vagy ezer sorstársamnak is segíthetek általa. Ez a tudat nagyon-nagyon felvillanyozott. Tehát nemcsak elkészítek egy olyan szoftvert, ami n+1. a sorban, vagyis eggyel több, hanem ez egy olyan különleges eszköz, amely a látássérült emberek életét gyökeresen képes megváltoztatni. Szívvel-lélekkel dolgoztam ezen a programon. Persze, egy ilyen szoftver elkészítése nem egyéni teljesítmény, mindig csapatmunka, sok kollégámmal együttműködve készült el.
- 2000 őszétől egyéb programozói feladataid mellett elvállaltad az MVGYOSZ informatikai csoportjának vezetését. 2002 tavaszától már teljes erőbedobással erre a területre koncentráltál. Csoportvezetőként elsősorban menedzseri feladatokat kellett ellátnod, de foglalkoztál pályázatírással és annak lebonyolításával is, valamint a székház informatikai hálózatának kiépíttetése és működtetése is a ti feladatkörötökbe tartozott. A vak és gyengénlátó emberek körében népszerű volt informatikai ügyfélszolgálatotok, ahol szakértői segítséget kaphattak a hozzátok fordulók. A számítógép használatát oktató tanfolyamaitok iránt is nagy volt az érdeklődés, emlékszem, én is ezek keretében ismerkedtem meg az informatika alapjaival. Ma az „Informatika a látássérültekért" Alapítvány kuratóriumának elnöke vagy. Mikor és hogyan jött létre ez az alapítvány? Röviden mesélj, kérlek, az alapítvány célkitűzéseiről és szerteágazó munkátokról.
- 1999-ben, 5 évnyi munkavégzés után megszűnt az állásom a Recognita cégnél. A társaság a Recognita alapítványt sem kívánta tovább működtetni. Miután tájékozódtam, és nem találtam olyan civilszervezetet, amelybe a Recognita Alapítvány tevékenységei integrálhatóak lettek volna, kezdeményezésemre, Erhartné Dr. Molnár Katalin főtitkár asszony támogatásával az MVGYOSZ létrehozta az „Informatika a látássérültekért" Alapítványt. Ennek célkitűzése a látássérült emberek önállóságának segítése az informatikai eszközök által. A szövetség az alapítvány létrehozásához szükséges alaptőkét (százezer forint), biztosította. Az én feladatom az volt, hogy minden egyéb feltételt megteremtsek. Keressek pl. olyan önkéntes munkatársakat, akik szívesen dolgoznak ezért az ügyért. 2000-ben jegyezték be az alapítványt a bíróságon.
2006 augusztusáig magam is önkéntesként dolgoztam az alapítványnál. Azóta teljes állásban tevékenykedem, részint mint operatív vezető, ügyvezető igazgató, részint mint a kuratórium elnöke. Jelenleg 17 munkatársa van az alapítványnak: 14 fogyatékos kollega: 2 mozgáskorlátozott, 2 hallássérült, 10 látássérült személy, továbbá 3 ép kollega.
- 2003-ban elnyerted a Magyar Hírlap által alapított Év embere díjat. Ennek kapcsán Szombathy Pál, a lap főszerkesztője az MTI-nek elmondta, hogy az elismeréssel olyan embereket kívánnak díjazni, akik valamilyen kiemelkedő, a társadalom számára hasznos dolgot alkottak. Milyen hozadéka volt az életedben ennek a díjnak?
- Ez hatalmas élmény és igazi megtiszteltetés volt a számomra. Akkor 10 éve dolgoztam már a látássérültek világában. 1993-1996-ban a VERCS-en kezdődött el minden. Számítógép-használatot oktattam a felnőtteknek, eleinte egyetemistaként jártam oda vissza, majd munka mellett. Tehát volt 10 éves múltam a tanításban, a programozásban, a látássérültekért való tevékenykedésben, mégis váratlanul ért a kiválasztás. Bárki nevezhetett bárkit. Engem tudtomon kívül jelöltek, és teljesen meglepett, hogy a zsűri engem választott a több jelölt közül. Az akadémia akkori elnöke volt a bizottság vezetője. Ez is rangot adott a díjnak. Óriási örömöt éltem át. A média is felfigyelt rám, fogyatékos emberként mintegy példaként állítottak a többiek elé. Éveken át a média állandó szereplőjévé váltam, kicsit én voltam a látássérült társadalom arca. Általában engem kerestek mindenféle látássérültekhez kapcsolódó témakörben, nemcsak informatikai kérdésekben. Az alapítvány tevékenysége is nagyobb figyelmet kapott, látó és látássérült emberek között is szélesebb körben elterjedt a híre, ismertebbé vált a munkánk.
- Mutasd be, kérlek, a Braille-kijelzőt az olvasóknak.
- A számítógéphez csatlakoztatható Braille-kijelző egy olyan elektronikai eszköz, ami arra képes, hogy a monitoron megjelenő szöveges üzeneteket a pontírás szabályai szerint tapintható módon jelenítse meg. Az egy Braille-karakter megjelenítését végző egységet Braille-cellának nevezzük. Az egyes kijelzőket akként csoportosítjuk, hogy hány Braille-cellát tartalmaznak. Ebből a szempontból beszélünk számítógépek esetében 20 cellás, 40 cellás és 80 cellás kijelzőkről, valamint a mobiltelefonok kapcsán 12-14 cellás kijelzőkről. Ezek közül az alapítvány ügyfélszolgálatán bemutató eszközként a 14-től a 80 cellásig mindegyik Braille-kijelző kipróbálható, és valamennyi meg is rendelhető.
A Braille-kijelzők a számítógépekhez és okos mobiltelefonokhoz általában Bluetooth-on kapcsolódnak, ill. ez USB porton is lehetséges. Termékcsaládtól függően a Braille-kijelzők nemcsak pontírást megjelenítő eszközök, hanem beviteli móddal is rendelkezhetnek.
Magam jellemzően beszélő módban használom a számítógépet, ezt gyorsabbnak tartom. De nagy jelentőséget tulajdonítok a Braille-kultúrának, és időről időre adódnak olyan részfeladatok a munkám során, amelyet Braille-kijelző segítségével tudok csak megfelelő precizitással elvégezni. Pl. a Braille-konverzió eredményének ellenőrzéséhez ez a legkézenfekvőbb megoldás.
Ám nélkülözhetetlen a Braille minden olyan egyéb esetben is, amikor fontos a szöveg karakterhelyes visszaolvasása. Ilyen a lektori munka vagy idegen nyelv tanulása is. A programozásban akkor hatékony a használata, amikor programsorokat írunk le. A helyesírásban és a szövegszerkesztésben is kiemelt szerepe van, hallás alapján ugyanis nem lehet kiszűrni minden egyes hibát, és nem lehet meghallani a sorok tördelésének módját sem. Sok területen van a Braille-nak nagy jelentősége. A látás- és hallássérült emberek számára pedig egyszerűen nélkülözhetetlen eszköz. Van pl. látás- és hallássérült partnerünk, akit az alapítvány külsős munkatársként be szokott vonni a tesztelésekbe.
- Napjainkban is szerveztek informatikai tanfolyamokat? Ezek keretében oktatjátok-e a Braille-kijelző használatát?
- Az elmúlt két évben a korábbiakhoz hasonló tanfolyamokat látássérült felhasználók számára nem tudtunk tartani, és a Braille-kijelző használatát sem tanítjuk csoportos formában. Ennek egyik oka az, hogy nincsen az egységes oktatás megvalósításához megfelelő számú eszközünk.
Jelenleg az elemi rehabilitációs központokban, valamint a Siketvakok Országos Egyesülete szervezésében létezik személyre szabott informatikai oktatás, ahol egyéni igényekhez igazított képzést állítanak össze az oktatók. Az alapítványunk egyik célkitűzése az, hogy az oktatók munkáját speciális tananyagok elkészítésével támogassuk.
Tehát az utóbbi időkben oktatási projektjeinkben a szakemberek továbbképzését céloztuk meg. Pl. nemrégiben egynapos továbbképzéseket tartottunk a vak és gyengénlátó gyermekekkel foglalkozó utazótanárok részére.

(folyt. köv.)

Bieber Mária

Vakok Világa 2017. június