ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján”? - Németh Tamás - 2.rész


Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján"?

Beszélgetés Németh Tamás zongoraművész-tanárral (második rész)

- Mint már említettem, a Vakok Általános Iskolája zongoratanáraként ismertelek meg. Az iskola vezetői becsülték munkádat, művészi eredményeidet, a gyerekek szerettek. Miért mentél el mégis az iskolából?
- A Vakok Iskolájában csoportos tanítással folyt a zongora, szolfézs és furulya oktatása. Emellett hét éven át az iskolai zenekar vezetését is rám bízták, valamint a zenei gyakorlóórák beosztása, ellenőrzése is feladat volt. A zenei tagozat minden évfolyamából voltak növendékeim. Ez a sokirányú feladat elaprózta energiáimat, így alig maradt időm az önképzésre, koncertműsorok tanulására. Szerettem a gyerekeket, volt türelmem az aprólékos munkához. Sőt zenei olvasókönyvet is szerkesztettünk Varró Attila kollégámmal a Braille-kottaolvasás korszerűbb gyakorlására.
De diplomám szerint közép- és felsőfokon is taníthatok. Így történt, hogy 1978-ban meghívtak a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába óraadó tanárnak, ahová akkor felvettek két vak növendéket, Flamich Máriát és Lakatos Tamást. Vonzott az új feladat, az elszigetelt, védett környezet után kipróbálni magam a látók világában.
1981-89 között pedig lehetőségem nyílt a zuglói Állami Zeneiskolában tanítani az óraadói munka mellett. Itt kizárólag zongorázást tanítottam heti 20 órában egyéni oktatással. Az óráim délutánonként voltak, így délelőtt gyakorolhattam, készülhettem a tanításra. Az itteni munka üdítő felszabadulást jelentett. A látó diákok tanítása nagy kihívás egy vak tanár számára. Darabjaikat rendszerint előjátszottam nekik érdeklődésük felkeltése céljából. Mozgásukat, ujjrendjüket rövid, finom tapintással ellenőriztem. A szülők gyakran beültek az óráimra. A gyerekek ellenőrzőjébe bediktáltam feladataikat, amiket magamnak Braille-táblával felírtam az órai értékeléssel együtt. Szép, izgalmas évek voltak, sokat tanultam a növendékeimtől is, hiszen volt közöttük gimnazista, sőt egyetemista is. Ők továbbképző tagozatra jártak. Sok új darabot kellett diktálás után lekottáznom, megtanulnom. Az iskolában igen gazdag zenei élet volt, több ízben kaptam felkérést szólistaként is. Kollégáim szerettek. Kedvenc mondásuk volt: "Tamás, ha te nem volnál, ki kellene találni."
- Úgy tudom, 1989-től 24 éven át főállású tanár voltál a Bartók Szakiskolában, a "Konzi"-ban, ahol szintén voltak vak diákjaid. Mit jelentett számodra látássérült, ill. látó tanítványokkal foglalkozni?
- Egy vak tanárnak a látók tanításához több száz darabot illik tudni fejből.
A látók számára a kották beszerzése, elsajátítása nem okoz problémát. A különkezes játék, az ujjrend betartása alapkövetelmény. Az olvasási hibákat ceruzás bejegyzéssel könnyen javíthatják, melyre a tanár figyelmezteti őket. A zenedarabot memorizálás nélkül is gyakorolhatják, miközben vizuálisan rögzíthetik a kottaképet. Ezzel szemben a vak tanulónak a pontírású kottát akkoriban nehéz volt beszerezni. Ma már a Szövetségben megrendelheti. A kottába semmiféle bejegyzést nem tehet, minden utólagos javítást a memóriájában kell rögzíteni. (Ez Braille- kijelzővel már megoldható.) A lapról játék számára csak egy kézzel lehetséges. A vak diák tanítása sokkal több szóbeli magyarázatot kíván. Számára még fontosabb a tanári előjátszás. A megtanult zenemű szép eljátszása azonban minden fáradozást megér.
- 1991-ben létrehoztad az Ungária Zongoranégyest, amelynek négy látássérült muzsikus volt a tagja. Két zongorán játszottatok kétszer négykezest, azaz nyolckezes darabokat. Volt szerencsém többször hallani remek játékotokat, és egy műsoros kazettát is őrzök, amelyen Ti játszotok. Kik is voltak az együttes tagjai? Hogyan tudtátok az új műveket pontírásban előállítani?
- Mi négyen - Lakatos Tamás, Magyar Csaba, Németh Tamás, Varró Attila - a Vakok Szövetsége Homérosz kórusában énekeltünk együtt. Egyik próba után támadt az ötletem: mi lenne, ha együtt zongoráznánk? Tanár és tanítványa párosban kezdtük a munkát Liszt Ferenc "Rákóczi Induló"-jával. A Zeneakadémia fénymásolatban nekünk ajándékozta az említett mű 25 oldalas síkírású kottáját. Ezt Varró Attila hatalmas munkával, diktáló segítségével Braille-komputerba írta. Nagy gonddal szólamfüzeteket készített, melyeket kinyomtatott az iskola Braille-nyomtatójával. A tízperces művet hetekig tanultuk és próbáltuk. Ez volt az első digitális kotta, ami a Vakok Iskolája magas színvonalú felszereltségét reprezentálta. Ezzel a módszerrel készült Hacsaturján "Kardtánc"-a is. Viszont Kósa György "Hörcsöglakodalom" c. darabját rövidsége miatt már partitúrában készítettük el. Ez azt jelenti, hogy minden muzsikus megkapta a darab teljes anyagát felszakaszolva, egymás alá írva. A szólamok ismeretében jóval könnyebb lett az összjáték. Idő közben Varró Attila kilépett az együttesből és helyét Farkas Mátyás, szegedi kollégánk foglalta el.
Az Ungária kvartett számára jó néhány partitúrát készítettem egyéni módszerrel. Ezeknek lejegyzése kizárólag digitális módon volt célszerű, hogy a sokszorosítást Braille-nyomtatóval megoldhassuk. Nekem azonban 1996-ban még nem volt ilyen Braille-komputerem. Sokat törtem a fejem, amíg kitaláltam egy áthidaló megoldást. Az Arató András-Vaspöri Teréz által kifejlesztett Brailab PC még DOS operációsrendszer alatt futott. Ebben lehetőség volt a billentyűkiosztás megváltoztatására. 70 karaktercsere segítségével felvittem a komputer billentyűzetére a teljes Braille kottaírás jelrendszerét, ugyanis a kottajelek normál billentyűzeten is előállíthatók betűk és az ASCII-kódok segítségével. A hangjegyírás Braille logikája volt az ötletem alapja: a nyolcad hangokra shift lenyomásával negyed hangokat tettem, félértékű hangjegyekre ugyancsak shift használatával egész hangjegyeket írtam, pl. a nyolcad "c" hang a kis d betű, a negyed "c" hang a nagy D betű - tehát shift+d - helyén van. Az ujjrend számozása fölé az oktávjelek kerültek, mivel ezek egymás tükörképei, pl. így: az „l" betű a harmadik ujj jele, a nagy „L" helyén aláhúzás, 4 5 6, a kisoktáv jele. Természetesen előbb látó diktáló segítségével Picht-géppel leírtam a pontírású kottát, amit aztán másolás vagy sorstárs diktálása alapján bevittem az előbb ismertetett "Braille-komputerem"-be. A sortörésre is ügyelnem kellett, 31 karakter volt a maximum. A kész anyagot floppy-lemezre vittem, amit a Vakok Iskolájában nyomtattunk ki.
Később a nehezebb kortárs zeneművekhez hangzóanyagot is használtunk. Maguk a szerzők (Borgulya András, Horváth Balázs) játszották magnókazettára műveik bonyolult szólamait. Repertoárunk utolsó darabjai már Braille-kottaszerkesztő programmal, a BME-vel készültek feleségem átírásában. Az általad említett műsoros kazettánkat a Vakok Szövetsége megalakulásának 80. évfordulójára készítettük el támogatók segítségével.
- Milyen tapasztalataid vannak a Braille-kijelzővel kapcsolatban?
- 2004-ben jutottam egy Braille Lite nevű hétbillentyűs digitális jegyzetelő géphez. Ez megreformálta életemet. Az egy kg-os készülékkel az iskolában tanulóim nyilvántartását, óravázlatait vezettem, kottáikat tároltam, otthon kották átírására, nyomtatásuk előkészítésére, személyes adatok, információk rögzítésére a mai napig használom. A 18 cellás sor miatt kissé nehézkes vele olvasni. Rövidírással azonban kiváló segítő társam.
Valódi 40 cellás Braille-kijelző 3 éve van birtokomban. Ez már 8 pontos Braille-jelek írására is alkalmas. Főként a www.dital.hu oldalról vagy a Magyar Elektronikus Könyvtárból letöltött, DEX 2-vel Braille-ba konvertált e-könyveket olvasok rajta és iPhone-ommal összekapcsolva az internetböngészéshez, e-mailek olvasásához használom.
- Nyomonköveted-e az MVGYOSZ Braille-bizottsága munkáját, az elfogadott változtatásokat? Mi a véleményed/tapasztalatod ezekről?
- Jelen voltam a 46 rövidítés megvitatásánál. Magam is hozzájárultam egy javaslattal. Mivel újdonság volt a határozott névelő ("a") szóköz nélküli kettes ponttal való jelölése, kézenfekvőnek láttam a másik határozott névelő ("az") hármas ponttal történő jelölését ugyancsak közvetlenül a főnév előtt. Ezt el is fogadták azzal a megkötéssel, hogy mutató névmásként nem alkalmazható.
Magam részéről örömmel üdvözlöm a hiánypótló szakértő bizottság működését, mely nemzetközi kitekintéssel vizsgálja a komputer-technikából és az internet használatából adódó szükségszerű változtatásokat. Persze a változásoktól eleinte idegenkedünk, de idővel belátjuk és megszokjuk az új jelzéseket. Nekem személy szerint az új paragrafus jel a kedvencem. Feleségem az új zárójelekért lelkesedik.
Mi, zenetanárok a kottaírás-olvasás nemzetközi ismerete révén időről-időre szembesülünk régi és új lejegyzési megoldásokkal. Emiatt könnyebben befogadjuk a Braille-írás szükséges változtatásait is.
- 2010. október 15-én, a Fehérbot Napja alkalmából a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár zenei gyűjteményébe átkerült az MVGYOSZ Braille-írású zenei állományának jelentős része. Úgy tudom, a kottaanyag feldolgozását feleségeddel, Berta Edinával együtt végzitek. Kérlek, pár szóval idézd fel ezt az eseményt, majd beszélj arról is, hogy mi lett a Szövetségben maradt kottatár-töredék sorsa?
- A Braille-kottatár az 1950-es évek során alakult ki. Részben a Szövetségünk által kiadott kottákból, másrészt külföldről beszerzett alapművekből állt össze. Ezeket hivatali helyiségben, szekrényekben tárolták. A katalogizálást és kölcsönzést egy szövetségi sorstárs dolgozó (dr. Takács István) bonyolította le sok éven át, nyugdíjazásáig. Idővel a kottákat a zenész sorstársak szankciók hiányában széthordták. A maradékot a Braille-könyvtárban helyezték el ömlesztve. A kaotikus állapotot fokozta az elhunyt vak kollégák hagyatékainak feldolgozatlan és méltatlan tárolása a Braille-könyvtárban sittes zsákokban. Ezt az áldatlan állapotot igyekszünk felszámolni feleségemmel, mivel ehhez a síkírás és a pontírás ismerete egyaránt szükséges.
Kérésünkre vállalta fel a FSZEK Zenei Gyűjteménye a mintegy 300 Braille-kotta restaurálását és katalogizálását. Az átadást a könyvtárban muzsikus sorstársak kerekasztal-beszélgetése és ünnepi hangversenye tette emlékezetessé. Az állományba vett zeneművek címjegyzéke a könyvtár honlapján a "Braille-kotta" tárgyszó beírásával érhető el. Látássérülteknek a könyvtár használata ingyenes. Az elmúlt 5-6 évben három egyetemista sorstársunk megelégedéssel használta a szolgáltatást. Köszönet érte.
A jelenlegi helyzetet illetően elmondhatom, hogy az elmúlt években két-három ízben is nekifogtunk a kották rendezésének. Ez évben feleségem munkaköri kötelességei közé tartozik a kottaállomány teljes számbavétele, írásbeli összegzése. Eddig 130 kottát lajstromoztunk. Találtunk pl. egy 1912-ben Braille-táblával készített, kifogástalan állapotú gyűjteményt korabeli közismert darabok zongoraátiratából. Továbbá olyan szövetségi kiadványokat, melyeknek az eredeti nyomólemeze már az enyészeté. A füzetek jó állapotúak, tehát digitalizálhatók. Ilyen becses példány Horváth Attila (egykori sorstársunk) "Babatáncok" c. gyermeksorozata. Igen sok kézi másolású orgonaművet hagyott ránk Galambosi Imre, Búcsúszentlászlón élt kántor. A másolásra azért kényszerült, mert a külföldről kölcsönzött kottákat vissza kellett küldeni. Sajnos az ilyen munkák hitelessége kérdéses. No és számos szép kiállítású, újszerű kötet is van Németországból, Angliából. A kottaállomány további sorsát a lehetőségek határozzák meg.
- Az ember alaptermészetéhez tartozik a játékosság. Bizonyára te is szeretsz játszani. Milyen Braille-íráson alapuló játékaid vannak?
- A Braille-írással használt játék számomra elsőként a magyar kártya volt, melyet magam feliratoztam. Mivel szerettem sakkozni, megtanultam a sakkjátszmák hivatalos lejegyzését, ismertem a feladványok táblázatban történő ábrázolását.
De szellemi játékra is remek a Braille: látók jelenlétében számírást használtunk, pl.: 245 246, 124 24 346. jó fiú.
Titkos nyelvünk volt a hangjegyekkel való közlés, pl.: fél c nyolcad d, ütemvonal, negyed d negyed a harmadik ujj nyolcad h. Jelentése: Ne szólj. Neveket leénekeltünk vagy hangjegyekből szavakat gyártottunk. Oda-vissza jártunk a betűk és a hangjegyek között.
Mai napig szívesen játszom. Van dominóm, sakkom, Sándor Károly Imre-féle Scrabble-táblám és tilitolim, szeretem a Braille kockát is, de akadálymentesítettem sudokut is: a látók számára készített játékot dimo-szalaggal Braille-oztam meg kétféle jelöléssel, hogy a feladványszám és az általam kitalált megoldás számok megkülönböztethetők legyenek.
- Úgy tudom, szívesen olvasol pontírásban verseket. Szereted a szemléletes, a világ látnivalóit érzékletesen leíró hasonlatokat. Ki a kedvenc költőd?
- Valóban pihentetnek, felüdítenek a versek. Élvezem a bennük rejlő muzsikát, az emelkedett nyelvezetet. Kedvenc költőm sajnos nincs, nem vagyok olyan ínyenc. Szeretem Csokonait, Berzsenyit, Aranyt, Petőfit, Kölcseyt és persze a XX. századiakat: József Attilát, Tóth Árpádot, Kosztolányit és még sorolhatnám. Tavaly az internetről elolvastam három Kosztolányi kötetet a Braille-sorommal. Nagy élmény volt. De szívesen olvasom a Vakok Világában megjelenő vak költők verseit is. Közülük számomra talán Rácz Lilla lírája a legkedvesebb.
- Azt olvastam rólad, hogy a vak és látó emberek között "híd" szeretnél lenni. Mit értsünk ezalatt? Hogyan és mennyiben sikerült ez a "hídszerep"?
- Az a tíz év, mialatt a középiskolai és zeneakadémiai tanulmányaimat végeztem, jórészt látó emberek között telt el. Meg kellett tanulnom érvényesülni közöttük. Ehhez nyitottság, kezdeményező készség, találékonyság, talpraesettség és gyors alkalmazkodás kialakítására volt szükségem. A tőlük kért segítségnyújtást igyekeztem viszonozni. Ha mással nem, hát kedvességgel, barátsággal. Zenei képességeimmel is kivívtam szimpátiájukat. Nehéz helyzetekben diplomatikus válaszokkal vagy humorral éltem. A Zeneakadémián tanulmányi eredményemért évekig a legmagasabb ösztöndíjat kaptam. Az udvarias viselkedés, jó modor mindig javamra szolgált. Lenézést vagy sajnálatot soha nem érzékeltem ebben a közegben. Ezért is mentem 12 évi tanítás után a Vakok Iskolájából vissza a látók világába. Bizonyítani akartam, hogy alkalmas vagyok helytállni köztük is. Szívesen "érzékenyítettem" látó kollégáimat, ismerőseimet problémáink iránt. Csaknem 20 éven át jártam látók közé tornázni "Zenei munkaképesség gondozás"-ra. Életem egyik legboldogabb foglalatossága volt ez. Sok elismerésben, megbecsülésben volt részem. Kiváló trénereink maximálisan segítségemre voltak, társaim ugyanígy. A tanításban gyakran kaptam "nehéz eset"-eket. Velük értem el legjobb eredményeimet. A muzsika és a diákok szeretete volt a vezérelvem. Így kívántam "hidat építeni" vakságomból a látók felé.
- Hogyan tudnád összegezni az életeddel, zenei pályafutásoddal és a Braille-írással kapcsolatos gondolataidat?
- Az életet, a muzsikát és a Braille-írást ajándéknak tekintem. Célom, hogy mindezekkel embertársaimat boldogítsam.

-Köszönöm szépen a beszélgetést.

Bieber Mária

Vakok Világa 2016. december

doboz alja
oldal alja