ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Mi újság a Braille-írás-olvasás „házatáján”? - Nemes-Nagy Tünde


Mi újság a Braille-írás-olvasás „háza táján"?

(Interjú Nemes-Nagy Tündével)

Nagy örömünkre 2015 szeptemberében Nemes-Nagy Tünde is bekapcsolódott Az MVGYOSZ Braille-bizottságának munkájába. A korábbi ismeretségünkre és erre a közös munkára való tekintettel tegező formában fogalmaztam meg kérdéseimet.
- Kérlek, először is röviden mutasd be magadat és a családodat!
- Mivel a Vakok Világa előző lapszámában a kedves érdeklődők már olvashattak egy velem készült interjút, amelyben részletesen meséltem magamról és családomról, ezért ezeket itt és most nem ismételném meg.
- Látássérültként születtél, de azért valamennyi maradványlátással rendelkezel. Mennyit látsz?
- Születésemkor gyengénlátónak mondtak, de azt is mondták, ez nem lesz tartós állapot. Változó a látásteljesítményem. Most éppen 0.02 a mért vízusom. 1986-ban, 7. osztályos koromban vették észre, hogy Glaucoma (zöldhályog) van mindkét szememen. A magas szemnyomás miatt a jobb szememre gyakorlatilag elvesztettem a látásomat, fényt, illetve ködszerű homályt érzékelek vele. A bal szememet már többször műtötték. Volt, amikor a magas szemnyomás miatt volt szükség az operációra, volt, amikor a szürkehályog kialakulása miatt, és most is műtét előtt állok azért, mert nincsen szemlencsém, és egy úgynevezett betokosodás rontja a látásomat.
- A Vakok Általános Iskolájában kezdted meg tanulmányaidat, ott ismerkedtél meg a pontírással is. Emlékszel-e, hogyan történt ez, milyen játékos módszerekkel és segédeszközöket alkalmazva tanítottak benneteket? Milyen volt az akkori Braille-ábécéskönyv?
- Valóban a Vakok Általános Iskolájában ismerkedtem meg a Braille-írással, ami örök szerelem azóta is. Annak idején használtuk az úgynevezett piros olvasókönyvet, aminek piros színű, műanyag lapjai voltak. Ebből tanultuk a betűket. Emlékszem a hatrekeszes dobozra is. Matematikából voltak színes rudak, tapintós dobókocka. Erről jut eszembe, hogy most, felnőttként, amikor iskolákba, közintézményekbe megyünk érzékenyíteni, a hatrekeszes doboz mintájára hatrekeszes tojástartót szoktam magammal vinni, és a mélyedésekbe pingponglabdákat teszek. Ennek segítségével magyarázom el a Braille-írás alapjait.
- Milyen tapintásfejlesztő vagy tapintáson alapuló játékokat ismertél meg akkor, illetve azóta?
- Nem nagyon szoktam olyan játékokkal játszani, amik kifejezetten tapintáson alapulnak. De van egy Braille-dominóm, amivel nagyon szeretek játszani a családommal. Van egy tapintós bűvöskockám is, amit látó ismerőseim meg szoktak csodálni. Egyébként nem jellemző rám, hogy társasjátékkal vagy egyéb játékkal üssem el az időmet.
- Jártál-e általános iskolás korodban Braille-könyvtárba? Voltak-e kedvenc olvasmányaid?
- A Braille-könyvtárnak gyakori vendége voltam. Mindent elolvastam, legalábbis gyermekként ezt gondoltam. Szerettem a kalandregényeket, a történelmi témájú könyveket, a lányregényeket, továbbá Fekete István természetrajzait és tájleírásait. Szívesen gondolok vissza Seres Pista bácsira, aki gyakran ajánlott nekünk könyveket nagy szakértelemmel.
De más tanáraimra is szeretettel emlékszem vissza. Finta tanár úr 7. osztályos korunkig volt a matematikatanárunk és az osztályfőnökünk. Nagyon kedveltem őt. A tanár úr mindannyiunk számára példakép volt. Mivel nekem volt egyedül az osztályunkban látásmaradványom, amikor vele volt óránk, már a szünet végén odamentem a tanári szoba elé, megvártam, és elkísértem az osztálytermünkbe, óra végén pedig vissza. Meghatározó volt számomra az ő tanítása és embersége.
Persze más tanárok is voltak, akik szintén sokat jelentettek számunkra. Például Gál Imre bácsi oroszt, történelmet tanított, és egyszer biológiát is helyettesített. Volt egy mondása, amit nagyon megjegyeztem, sőt, idézni is szoktam tőle: „Öltözzünk rétegesen, szellőztessünk rendszeresen", mondta gyakran, és mondogatom én is. Borbély Margó is tanított minket. Rövidírásóráink voltak vele. Őrá is szívesen emlékszem, nagyon kedves hangja volt és van. Ő olyan igazi nő volt számunkra, valóban kellemes jelenség, nőies hölgy. Kuminka Anikó nénire is jó visszagondolni. Történelmet, oroszt tanított nekünk ő is. A történelem iránti érdeklődésemet ő keltette fel, neki köszönhetem, hogy különösképpen megszerettem ezt a tárgyat. Akkoriban azt gondoltam, régész leszek, ha nagy leszek.
Jólesett ez a kis visszaemlékezés. Ők mindannyian a példaképeim. Valamiért mindegyikükre felnéztünk. A Braille-hoz is kapcsolódnak mindannyian, hiszen látássérült tanárok voltak. Emlékszem, ahogy Gál Imre bácsi is, Anikó néni is olvasott fel nekünk pontírású könyvből, és Margó is a rövidírásórákon.
- Gyermekkorodban használtad-e a Braille-írógépet íráson kívül egyébre, pl. minták, rajzok készítésére, kísérletezgetésre?
- Nem használtam ilyenekre, kizárólag tanulásra vagy a nyári szünetekben levelezésre.
- Szeretted/szereted a Braille-írást? Miért?
- Igen, szeretem, ahogyan korábban már mondtam: örök szerelem. Azért szeretem, mert egyedi, különleges és hasznos. Több területen lehet alkalmazni, mint azt gondolnánk.
- Ismered-e a normál síkírás betűit? Ezekkel mikor és hogyan ismerkedtél meg?
- Ismerem persze, de csak a nyomtatott nagybetűket tanultam meg. Egyszer egy nyári szünetben az unokatesóm tanította meg a nevem leírását. Azóta tudok aláírni. Mai napig így írok alá hivatalokban stb.
- Az általános iskolai tanulmányaidat követően visszatértél Nyíregyházára, itt férjhez mentél, és két gyermeked született. Majd már munka mellett újabb tanulmányokba kezdtél: Rakamazon jártál gimnáziumba, majd érettségi után szociális gyermek- és ifjúságvédelmi végzettséget szereztél. Pontosan hol is tanultál tovább?
- Korán férjhez mentem, két gyermekem született, akik ma már felnőttek. Felnőttként érettségiztem esti gimnáziumban, majd szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintéző lettem. Több olyan képzésre is jártam, melynek ez volt az alapja. Mindig úgy választottam az iskolákat, képzéseket, tréningeket, hogy azok kapcsolódjanak a munkámhoz, és egymásra épüljenek. Elkezdtem az egészségügyi főiskolán a szociális munka szakot is, de közben problémák adódtak a szememmel. Mérlegelnem kellett: vakság vagy diploma? A szemműtétet választottam. Emiatt lemaradtam a tanulásban, és később abba is hagytam.
A napokban fejeztem be a Mediátorképzést, itt alap és haladó szintű oktatásban vettem részt. A mediáció egyfajta konfliktuskezelést, problémamegoldást jelent. Nagyon jó kommunikációs technikákat is tanultunk. Az elsajátított ismereteket a magánéletemben is, a munkámban is fogom tudni alkalmazni.
- Hogyan, milyen módszerekkel tanultál régen és manapság? Használtad-e a pontírást tanulmányaid során?
- A jegyzeteimet úgy készítettem, hogy a tanórákon laptoppal jegyzeteltem, majd otthon kijavítottam az esetleges hibákat, végül az anyagból pontírásos jegyzeteket csináltam. Kezdetben kézzel írtam át Braille-ba a tanulnivalókat, később ezt helyettem a Braille-nyomtató végezte el és végzi a mai napig is.
- Te mikor, milyen szituációkban használtál Braille-táblát, pontírógépet és most a számítógépet?
- Az iskolában elsajátítottam a Braille-tábla használatát, amit manapság a saját környezetemben, a magánszférámban használok csupán. Dossziékat, fűszertartókat, flakonokat látok el feliratokkal. A pontírógépnek helye van a munkahelyemen az íróasztalomon. Jegyzetelésre használom főleg. De otthon is használom, például egy-egy recept átírására. Persze, a különböző szakácskönyvek a számítógépemen vannak, de a kiválasztott recepteket átírom Braille-ba, és az alapján készítem el az ételeket. A számítógépet hamar megtanultam használni. Azt szoktam mondani: én felhasználó vagyok, ha valamit nem tudok, mindig van valaki, aki segít.
- Milyen tapasztalataid vannak Braille-kijelzőkkel kapcsolatosan?
- Tulajdonképpen nem tudok tapasztalatról beszámolni. Láttam már Braille-kijelzőt, de nem használtam még sosem.
- A Klein-gép vajon miért ment ki a divatból? Ma nem volna-e segítség a felnőttkorban látásukat vesztett emberek számára? Pl. akik nem tudják a pontírást megtanulni, ezzel tudnák címkézni a fűszereiket, mappákat stb.
- Ha gyorsabb lenne a használata, akkor hatékonyabb lenne biztosan. De ezt helyettesíteni hivatott a vonalrendszerű írás, a MOON, amit szintén tapintva olvasunk. Ezt is elsajátítottam 2011-ben a VERCSEN. Szinte három nap alatt sikerült megtanulnom, amit a rehabilitációs tanárom, Fekete Csilla nagyon csodált.
- Az általános iskola befejezése után először telefonközpont-kezelőként dolgoztál egy vállalatnál, majd 1998-ban az MVGYOSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének munkatársa lettél. 2004-ben, a nagy átalakulás évében az MVGYOSZ ún. ernyőszervezetté alakult, a vidéki szervezetek pedig önálló jogi személyiséggel bíró tagegyesületekké. Te a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének lettél az elnöke. Mit jelent számodra ez a nem csekély felelősséggel járó munkakör?
- Nagyon szeretem a munkámat. Nemcsak munkaidőben dolgozom, hanem azon kívül is. A barátaim szerint munkamániás vagyok. Ha rossz napjaim vannak, akkor a munkaterápia mindig megsegít.
- Gyermekkorodban régész vagy történész szerettél volna lenni. Hogyan választottad mégis a segítő szakmát?
- A történész vagy a régész olyan szakmák, amik nem látássérültnek való feladat. Gyerekként a vakok iskolájában én voltam az egyetlen látó az osztálytársaim között. Mindig segítettem nekik, és alapból is így vagyok összerakva. Szeretek segíteni az embereknek, nálam nincs lehetetlen!
- 2010-ben óriási lépést tettetek az egyesületben: mondhatni kinőttétek a korábbi hatáskörötöket, mivel országos szintű feladatokat kezdtetek felvállalni. Egész Magyarország területét lefedő szolgáltatáscentrumot hoztatok létre. Melyek ezek a szolgáltatások?
- A látássérült emberek egyéni szükségleteit vettük alapul. Így végzünk Braille-nyomtatást, Braille-oktatást, van hangstúdiónk, javítunk pontírógépeket és fehér botokat, van nálunk informatikai és okostelefonos segítségnyújtás, illetve karbantartás, kölcsönözhetnek tőlünk a látássérültek önálló életvitelt megkönnyítő segédeszközöket, szervezünk közösségi programokat, akadálymentesítéssel is foglalkozunk stb.
- Braille-nyomtatást is végeztek. Hogyan sikerült megteremteni ehhez a szoftveres és a hardveres hátteret?
- A Braille-nyomtatásnak nagyon fontos feltétele, hogy hozzzáértő emberek végezzék, és elkötelezettek legyenek, na meg, hogy ismerjék a pontírást. A szoftveres részét Varró Attila tanította meg a kollégáknak, a Braille-nyomtatás betanítását Péter Zsigmondnak köszönhetik a munkatársaim, akik elutaztak Budapestre és ott sajátították el a nyomtatást.
- Mutasd be, kérlek, röviden a „Szemezgető" és az „Egész-Séker" című kiadványaitokat!
- A „Szemezgető" egy ismeretterjesztő kiadvány, amely kéthavonta jelenik meg. Manapság a legtöbb megrendelőnk a Braille formátumra van, közel 30-an. A kiadványnak én vagyok a szerkesztője, így igyekszem minél tartalmasabb lapszámot kiadni a kezemből. Közlünk jogszabályokat, érdekes útibeszámolókat, pályázati felhívásokat, programajánlókat, könyvajánlót, és több cikkírónk is küld saját életeseményen alapuló írást.
Az „Egész-Séker" egy egészségmagazin, amely hiánypótló a látássérülteknek megjelenő periodikák között. Ebben az internetről másolt írásokat szedi sorba Gálné Imre Ibolya szerkesztő forrásmegjelöléssel. Ez a kiadvány negyedévente jelenik meg.
- Mely szervezetekkel vagytok partnerhálózati kapcsolatban? Van-e ezek között olyan, amely a pontírást Hozzád hasonlóan fontosnak tartja?
- Rengeteg partnerkapcsolatunk van alapítványokkal, egyesületekkel, az MVGYOSZ-szel, a romániai vakok szövetségével, ide rendszeresen küldök adományba pontírásos könyveket, aminek a romániai vak gyerekek nagyon szoktak örülni.
- Az általad működtetett egyesületben igyekszel szakképzett látássérült embereket is foglalkoztatni. Mi a tapasztalatod: befolyásolja-e a pontírás ismerete a látássérült személyek tanulmányait, szakmai végzettségek megszerzését, későbbi hatékony munkavégzését?
- Nálunk az egyesületben minden dolgozónak, legyen látássérült vagy látó személy, kötelező elsajátítania a Braille-írást-olvasást. Van, akiknek csak szemmel sikerül olvasni, de van egy kolléganőm, aki fejből tudja a Braille-jeleket, és tavaly karácsonyra meglepett egy pontírásban készített írással. Azt gondolom, rohanó világunkban a Braille háttérbe szorult. Pedig lehetne ez a műveltség része, az olvasás szeretete és a pontírással való tanulás elősegíthetné a vizualitás hiányából fakadó helyesírási hibák kijavítását.
- Nagyon sokféle projektetek van. Felsorolás szintjén nevezd meg ezeket, és kérlek, azokról mesélj részletesebben, amelyek a pontírás-olvasáshoz szorosabban kapcsolódnak.
- A tavalyi évben betörtünk a túrizmusba is. Azoknak a hoteleknek, melyek részt vesznek az Erzsébet üdülési programban, felajánlottuk, hogy Braille-kiadványokat készítünk számukra. Ezek a kiadványok nagymértékben elősegíthetik egy látássérült nyaraló vendég ott-tartózkodásának esélyét. Eddig négy szálloda igényelte ezt a szolgáltatásunkat.
Folyamatosan oktatjuk a pontírást. Nem csak a látássérülteknek van lehetőségük ezeken részt venni, voltak már a tanfolyamon szociális szakemberek, tanárok stb.
A napokban fejeztük be a Közösen egy közösségért projektet, melyben közösségi szolgálatos diákok magyar irodalom és nyelvtan tételeket olvastak fel a hangstúdiónkban. A jövő évben sík- és Braille-írásban is előállítunk egy tankönyvet a felvett hanganyag alapján.
Az akadálymentesítési projektek is folyamatosan zajlanak. Múzeumok és egyéb intézmények részére kiadványokat készítünk. Új projektként jelenik meg a Braille-naptárkollekciónk, mely bővített és gyorsnaptárból áll.
Ezeken kívül szervezünk még sport és egyéb közösségi programokat is, valamint élelmiszerosztásban is közreműködünk.
- Dióhéjban ismertesd, kérlek, az ún. Szomszédolás nevű projektetek lényegét, amelyet 2015 szeptemberében szándékoztatok elindítani. Hol tart ez a folyamat? A pontírás kapcsán milyen tapasztalatokra tettél szert a „szomszédoló" egyesületekkel találkozva, beszélgetve?
- A Szomszédolás programunkat a NEA pályázat támogatja. Az egyesületben jelenleg végbemenő székhelyváltozási mizéria miatt ezt a programunkat jövő tavasszal fogjuk megvalósítani.
- Évről évre megrendezitek Nyíregyházán a Braille-írás-olvasás versenyt. Mióta szervezitek meg? Milyen tapasztalatok gyűltek össze a kezdetektől a mai napig?
- Nálunk 10 éve van Braille-olvasásverseny. Az alapkoncepció az, hogy az olvasnivalót teljesírásban készítjük el. Minden alkalommal Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élt vagy még élő író, költő alkotásai közül választunk ilyenkor. Kevesen jönnek el, ha már tízen vannak, az soknak mondható. Ragaszkodnak a résztvevőink a rövidítés nélküli, teljesírású Braille-szöveghez. Az a tapasztalatunk ugyanis, hogy a rehabilitációs központokban éppen csak az alap Braille-abc-t tanítják meg a látássérülteknek. Tapasztaljuk, hogy van igény az ilyen rendezvényekre is. Azt is tapasztalatból mondom, hogy sokkal nehezebb hangosan olvasni, mint magunkban. Ezeken a versenyeken évről évre mindig más-más személyeket kérünk fel zsűritagnak. Járt már nálunk Kuminka Györgyné, Péter Zsigmond, rehabilitációs tanárok, és könyvtárosokat is hívunk zsűrizni.
- Az MVGYOSZ Elnökségének is tagja vagy. Mely területért vagy Te a felelős? Miért?
- 2015-ben ismét bizalmat kaptam, mint elnökségi tag. A feladatkörömet magamnak választottam: ifjúságügy, oktatás és a Braille az én területem, ezeket magamhoz közelinek érzem. Fontos a látássérült fiatalok megsegítése, felkarolása és a Braille kultúra megóvása, fenntartása, fejlesztése, visszahozatala a mindennapi életbe.
- 2015 szeptemberében kapcsolódtál be az MVGYOSZ keretein belül működő Braille-bizottság munkájába. Próbáld meg röviden összegezni, miért tartod fontosnak a bizottság tevékenységét, és Te az adott kereteken belül miben és hogyan tudnád továbblendíteni a bizottság munkáját?
- Megtiszteltetésként éltem meg, amikor a Braille-bizottság tagjai maguk közé hívtak. Azt gondolom, hogy a bizottságra hatalmas szüksége van a szövetségnek és maguknak a látássérült embereknek is. Ma, amikor a pontírás használata háttérbe látszik szorulni, nagyon kell figyelnünk és folyamatosan az egyensúly megtartására kell törekednünk. A bizottsági munkában szeretném felhívni a figyelmet az akadálymentesítésre, mert rengeteg rossz, használhatatlan pontírásnak nevezett silány felirattal találkozom mindenfelé. A Braille-bizottságnak nyitnia kellene jobban a látássérült emberek felé, munkájukról szélesebb körben kellene tájékoztatást adniuk.
- Fontos-e a látássérültek számára, akár gyermekek, akár felnőttként látásukat vesztett személyek, a pontírást megismerni, sőt: készségszinten használni tudni napjainkban is? Miért?
- Nagyon fontosnak tartom, hogy egy látássérült ember kortól függetlenül elsajátítsa a Braille-írást. Ez egyfajta műveltség része is, és én, ha rajtam múlna, kötelezővé tenném. Rengeteg mindenben segíthet a pontírás ismerete. Pontírást olvashatunk már a gyógyszeres dobozokon, élelmiszerek csomagolásain, a kulturális életben, aztán itt vannak a közüzemi számlák, de találkoztam már étlappal is, ami pontírásban készült.
- Beszélgetésünk közben jutott eszembe, hogy olykor-olykor, amikor eljutok egy-egy operaelőadásra, nagyon hiányzik nekem, hogy a látó közönség számára kivetített szövegkönyvet én is olvashassam pontírásba. Egy ilyen előadás keretében ugyanis nem nagyon van arra mód, hogy barátaim fülbe súgós módszerrel olvassák fel nekem az elénekelt áriák és kórusrészek szövegeit. El tudnád képzelni, hogy egyszer ezek a szövegkönyvek is elérhetőek legyenek pontírásban?
- Igen. Megértelek. A Braille tekintetében én is sokat gondolkodom azon, hogy olyan jó lenne minél több étteremben, kávézóban, múzeumban, színházban, moziban is találkozni pontírású kiadvánnyal, hogy ne keljen másoktól segítséget kérni, hanem önállóan kiválaszthatnám mit is szeretnék.
- Van-e olyan mottód, amely az életedet vagy a Braille-írással kapcsolatos gondolataidat összefoglalhatja?
- Az életemben példaképem Helen Keller, nagy hatással van rám az ő élete és munkássága, tenni akarása, küzdelme. Egy idézetet emelnék ki, ami gyakran eszembe jut vele kapcsolatosan, amikor azt érzem, nekem is mennem kell előre, igen is folytatnom kell a munkámat. „Mindenben van csodálatra méltó, még a vakságban és némaságban is, és én arra törekszem, hogy bármily körülmények közé jutok is, meg legyek elégedve."

- Köszönöm szépen a beszélgetést.

- Szívesen.

Bieber Mária

Vakok Világa 2016. február

doboz alja
oldal alja