ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Közösen a munkáért Kecskemét zárórendezvény és projektzáró értékelés - 2021. október 1.


2019-ben nyertük meg a pályázatot. Egy év, 8 rendezvény... boldogok voltunk és lelkesek, tele ötlettel, miképp is tudunk egy igazán színvonalas rendezvénysorozatot megtartani, ami segít egyik legfontosabb küldetésünk előre mozdításában: a látássérültek munkába állításában, azon túl pedig a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésben.

Megszületett a terv, hogyan is képzeljük el egy ekkora rendezvény lebonyolítását, számba véve az összes indikátort, amik második olvasatra is olyan ijesztőek voltak, mint elsőre. Közel 600 résztvevő, 80 médiamegjelenés és hírlevél, 49 munkáltató és 37 előadó színesíti statisztikánkat. Optimisták voltunk, a gyűjtőmunkálatok és meghívások során azonban vissza kellett rázódnunk a komor valóságba: szembe kellett néznünk tömérdek elutasítással, úgy tagjaink, mint más potenciális csoportok passzivitásával, a munkáltatók zárkózottságával, s ez nem egyszer B és C tervet követelt részünkről.
A nem túl verőfényes kilátások és kudarcok ellenére nem adtuk fel, hisz ott volt a kezünkben egy pályázat, amit nyertesként meg kellett valósítanunk, ott voltak az elveink, hogy segítsük tagjainkat, ahol csak tudjuk, még ha nem is akkora az érdeklődés, mint elsőre hittük. Túlnézve a negatívumokon meg tudtuk látni a pozitívumokat: az elutasító levelek között az érdeklődő, segíteni szándékozó szervezeteket, önkormányzatokat. A kezdeményezésünket üdvözlő munkáltatókat, a felkéréseinkre igennel felelő előadókat, a bőkezű szponzorokat, az önkénteseket, akik jöttek, bárhová hívtuk is őket és ott segítettek, ahol tudtak: látássérült embertársaikat kísérték, ásványvizet hoztak, szállították a segédeszközöket, felajánlották, hogy mind tagokat, mind munkatársakat szívesen fuvaroznak a rendezvény helyszínére, lelkes fotósok és videósok, akik elkapták egy-egy rendezvény legemlékezetesebb pillanatait és természetesen nem feledkeztünk el azokról a személyekről sem, akik bár nem tudtak nagy tettekkel hozzájárulni a rendezvénysorozat sikeréhez, de apró segítségeik számítottak annyit, mint egy-egy nemes felajánlás.
És ott volt a csapat, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg: a csapat, amely összedolgozott, kutatott, jegyzetelt, szerkesztett, ötletelt, telefonált, napjában 50 emailt írt meg és sokszor saját szabadidejét nem kímélve munkálkodott azon, hogy mire eljön a rendezvény napja, minden a helyén legyen.
Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult rendezvénysorozatunk sikeréhez!
Zárórendezvényünk a belsős elégedettségi felmérésen igen jól szerepelt és sokaknál első helyen végzett a „legjobb rendezvényünk volt" versenyben, amit főképp rendhagyó előadásainak köszönhet, azonban most sem maradhatott el a hivatalos értékelés és meglepetésünkre, a projektzárás sem. Szalad az idő! Amikor elkezdtük, úgy éreztük, az idő nekünk dolgozik és hosszú út áll előttünk, amit sajnálatos módon a Covid-19 pandémia egyszerre nyújtott és kurtított meg. Bár a négy fal közé szorítkozva sem tétlenkedtünk, rendezvényt sokáig nem tudtunk tartani, s mikor végre újra megnyílt az ország, el kellett fogadnunk, hogy ez a krízis sok mindenre rányomta bélyegét. Az emberek bizonytalanok lettek, féltek, nem akartak kimozdulni, így újra tömérdek nehézséggel találtuk szemben magunkat, s bár próbáltuk meglelni a pozitív oldalt, nem mindig sikerült, hiszen hogyan tarthatunk rendezvényt, ha ember sincs, aki eljönne rá? A határidők szorításában újra B és C tervekhez nyúltunk, kutattunk, telefonáltunk, emaileket írtunk és ötleteltünk, hogyan tudjuk a lehető legbiztonságosabbá tenni a találkozások helyszínét.
S örömünkre szolgált, hogy az emberek, ha lassan is, de ismét bizalmat szavaztak nekünk. Érdeklődéssel fordultak irányunkba, s talán abban az időszakban a sorozatos leépítések mellett még inkább égető kérdéssé vált a munkavállalás kérdése. Lehet-e beszélni egy ilyen helyzetben a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedéséről, amikor ép embertársainkat is szinte futószalagon küldik el a munkahelyekről? Lehetett, nem is akárhogyan. Hisz a munkavállalás joga mindenkié és minden embertársunk érdeke, hogy gyorsan visszailleszkedjünk megszokott életünkbe, még ha számtalan pofont is kaptunk azelőtt.
A pandémia szelídülésével párhuzamosan pedig úgy éreztük, az élet is visszaáll a régi kerékvágásba, ahogy rendezvényeink is. Természetesen a potenciális munkáltatók, előadók, érdeklődők felkutatása továbbra is kihívást jelentett - bár ez területenként eltért-, de már nem csak mi kerestük őket, hanem fordítva. Egy olyan értékes kapcsolati háló alakult ki egyesületünk és más szervezetek között, amelyre mindig számíthattunk, a korábbi rendezvényeinkről ismert arcok pedig rendezvényről-rendezvényre feltűntek, hogy ismét segítő kezet nyújtsanak.

Hencz András az értékelés bevezetését azzal kezdte, hogy a záróünnepség, avagy a zárórendezvény másképp lett felépítve, mint a korábbiak, pontosan azért, hogy legyen egy összefoglaló jellege, a megbeszélésen pedig többen jelen voltak azok közül, akik a zárórendezvény alatt is kifejtették véleményüket az előadássorozattal kapcsolatban, elmondták, mit jelentett számukra. Arra kérte hallgatóságát, foglalják össze meglátásaikat. Elsőként Mali Andrea alelnök asszonyhoz fordult, aki jó gyakorlatot mutatott be.
Andrea elmondása szerint miközben hallgatta ezeket az összefoglalókat, élménybeszámolókat a szakterületekhez kapcsolódóan, sokszor ledöbbent, hisz így még ő sem gondolt a munka és a látássérültek kapcsolatára. Mivel mindenki összefoglalóan próbálta visszaadni a 7 állomás élményeit, így ő is igyekezett más aspektusból közelíteni, a rendezvénysorozat alatt megkapott szerepeire fókuszálni. Kifejtette, bár több állomáson is részt vett, az utolsó mégis más hangulatot árasztott, s szerepétől függetlenül is nagyon tetszett neki. „Ez így összefoglalóan, mindenkinek a saját érzéseivel, élményeivel, nagyon jó volt." - mondta.
András hozzátette, mégsem volt annyira nyelvbotlás, amikor azt mondta, „záróünnepség", hisz hangulatában mindenképpen ünnepélyes volt. Teljesen másképp hallhattuk a már korábbról ismert előadókat, új szerepben mutatkoztak be és lelkiismeretesen készültek rá.
Ezután Györgyné Kiss Adriennhez fordult, aki szervezőként vett részt a munkálatokban és egyszer háziasszonyként is kamatoztathatta tudását.
Értékelőjében Andreához csatlakozott a rendezvény méltatását tekintve, kiemelve, hogy mindenki, akiket korábban már hallhattunk, most meg tudtak újulni. Úgy véli, ha valaki ezt kívülállóként szemlélte végig, láthatott egy nagyon profi műsorrendet, nagyon jó előadókat, jó előadásokkal, mindemellett érződött, hogy ez egy kis közösség. Mosolyok, félmondatok, amelyből egy kívülálló is érezhette, összetartó társasággal van dolga. „Nekem ettől lett nagyon emberi. Így képet kaphattak a szervezetünkről és az egész ügyről és úgy gondolom, nagyon jó képet kaptak." - fogalmazott.
Elnök úr kiemelte Oroszi Dávid előadását, aki bár több rendezvényünkön is jelen volt, csak most tudott előadóként is részt venni rajta, új információkkal gazdagítva meglévő tudásunkat.
Hubina Ádám később csatlakozott a csapathoz, ennek ellenére számos Közösen a munkáért rendezvényen megfordult, hol házigazda, hol pedig adatgyűjtő szerepben. Elmondta, érezte az ünnepélyes hangvételt, ugyanakkor mégis formálisabbnak gondolja, mint a korábbiakat. 7 rendezvény alatt volt ideje kiforrnia magát a menetrendnek, így a zárórendezvény minden különösebb fennakadás nélkül lezajlott.
Ádám is színvonalasnak tartotta az előadásokat, méltó lezárása volt a sorozatnak.
Hencz András most Tusori Nikolettához fordult, aki a rendezvénysorozat teljes egészében oroszlánrészt vállalt, ha szükség volt rá, háziasszony szerepben, ha arra volt szükség, adatot gyűjtött, telefonált, tájékoztatott, szabadidejét sem kímélve. Kevés rendezvényen fordul meg, mint hallgatóság, s most újdonságként hatott ez a szerepkör. Bár - a nyitórendezvényt kivéve-, minden állomáson jelen volt, mégis a bajai, illetve a jelenlegi zárórendezvény áll közel a szívéhez. Színvonalban, előadások tekintetében mindenképp, azonban kiemelte, most mindenki derekasan végig ülte és igen nagy empátiával hallgatta végig a programot. Úgy véli, pont ez által lenne, illetve lett az egész életszerű, hisz pontosan ez a cél, hogy jó gyakorlatokon keresztüli szemléletformálás által betekintést nyerjenek a fogyatékossággal élők mindennapjaiba. Pozitívumként említette, hogy az összefoglalás mellett az előadók azt is meg tudták fogalmazni, számukra mit adott ez a rendezvénysorozat.
Kuthy-Kovács Katalin, a projekt szakmai menedzsere szívből gratulált minden, a programsorozatban résztvevőnek. Hangsúlyozta, a pályáztató olyan beszámolót szeretne viszont látni, amit, ha valaki elolvas, el tudja képzelni, hogyan is ment végbe a megvalósítás folyamata, ő pedig ki fogja emelni, milyen hatalmas szervezőmunka, mennyi kiküldött email, hány telefonhívás eredménye, hogy ez az 590 ember végül eljött és egyértelműen ennek többszöröséhez jutott el a rendezvény, ezzel együtt az egyesület híre is. Kiemelte, a szervezési feladatok főképp az egyesület munkatársaira hárultak, „Úgy gondolom, ez a rengeteg belefektetett munka gyümölcsöző volt." - fogalmazott. Bár nem mindig állt mellettünk a szerencse, végül mégis eredményesen tudtunk kijönni még a reménytelen helyzetekből is.
Az előadások teljesen lenyűgözték, Ábelné Pintér Éva pedig különösen nagyot alkotott ezzel a fellépésével. Érdekes volt, lekötötte a hallgatóságot és megoldotta a rá bízott feladatot. Nagyon fontosnak tartja, hogy ezen a rendezvényen ismét fellépett Dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke, valamint Oroszi Dávid, Bács-Kiskun megyei koordinátor, hisz mindkét vezető olyan információkat osztott meg a hallgatósággal, ami kihatással lehet rájuk a későbbiekben, életszínvonalukat, szemléletüket változtathatja meg.
Köszönetét fejezte ki a munkatársaknak, amiért vállalták, hogy megosztják saját gondolataikat a sorozattal kapcsolatban. Mindenki önazonos volt, minden gondolkodásforma képviseltette magát, így a jelenlévők árnyaltabb képet kaphattak mind a rendezvényről, mind a látássérültek és a munka világának kapcsolatáról. Hencz András kiemelte, mindenkinek saját meglátására volt bízva, mit mondjon, ebbe a munkatársak egyáltalán nem avatkoztak bele, ami szerencsére érződött a blokk ezen szakaszán.
Elmondta, az indulásnál úgy vélekedett az egészről, mint egy hosszabb Fehérbot Napja rendezvényről, azonban gyorsan ráeszmélt, hogy itt ennél többről van szó és sokkal több részfeladatból áll a képlet, mint azt valaha is bárki gondolta. Sokan mondták neki annak idején: Nagy bátorságra vall ekkora rendezvényt felvállalni. Itt most nem 20-30 emberről volt szó, hanem több százról, akik zsúfoltságig megtöltötték a termeket. A zárórendezvény felé vegyes érzelmeket táplált: „Lehet egy nagyon jó rendezvény is, meg egy kudarc is." - mondta. Bár a korábbi rendezvények által rutint szereztünk, mégis ott volt a félsz, már a felkészülés időszakában is. Mindettől függetlenül úgy véli, jól sikerült rendezvényen vagyunk túl, s habár érték kritikák a szűkös munkáltatói felhozatal végett, most mégis úgy gondolja, ez így volt rendjén, s ha lennének további rendezvények, mindenképpen törekedne több munkáltató megszólítására.
Kitért azokra az aspektusokra is, amit közvetve vagy közvetlenül, de a rendezvénynek köszönhetünk: ilyen például a bajai workshop meghívás, ahol Györgyné Kiss Adrienn fogja képviselni az egyesületet.
Végszavában a teljes csapat munkáját megköszönte, függetlenül belefektetett munkája mennyiségétől.
Végül, de nem utolsó sorban Balázs Erzsébet irodavezető kapott szót, aki bár kevésbé látványos, de annál fontosabb adminisztrációs teendőket látott el a projekt során, bőséges tevékenységi listája mellett pedig mindenhol tiszteletét tette.
Elmondta, valóban sokat dolgozott az elmúlt évben, s bizakodó, hisz sok olyan emberrel találkozott az előadások folyamán, akik nem maradtak közömbösek ügyünk iránt. Mindkét térfélről tapasztaltunk nehézségeket, zárkózottságot, tehát elkél a szemléletváltás, szükséges az információáramoltatás. Jó hangulatú, színvonalas rendezvények vannak mögöttünk, amik reményei szerint segítenek abban, hogy mind a munkaadók, mind a leendő munkavállalók ledönthessék magukban a sztereotípiákat és falakat. Személyes kedvence Kiskunfélegyháza volt, főképp az interaktív résznél mutatott érdeklődés és a helyszín végett.
Györgyné Kiss Adrienn számára megfogalmazódott, milyen pozitív hozadéka van annak, ha egy közösség összetartó. Ott voltak a szervezők, az előadók, de voltak ott még mások is: az önkéntesek. Mindvégig a háttérben tevékenykedtek, tették ezt töretlen lelkesedéssel, szabadidejükben és jó kedéllyel. Fontosnak tartja, hogy ezeket az embereket is megemlítsük, hiszen a segítségük óriási, s csaknem pótolhatatlan volt a rendezvénysorozat alatt.
Elnök úr hozzácsatolta ehhez a réteghez a szponzorokat is, hisz ők is nagyban hozzájárultak egy-egy rendezvény sikeréhez. A helyszíneket biztosító önkormányzatok és egyesületek szintén rendkívül készségesek voltak, sokuk díjmentesen biztosította a termeket, eszközöket adtak és mindemellett maximálisan figyelembe vették kéréseinket is.

Úgy érezzük, ezen zárórendezvény valóban méltó lezárása lett egy igen hosszúra nyúlt előadássorozatnak, s bizonyosságul szolgált, hogy a korábbi eseményeken összegyűjtött tapasztalatok nem találtak süket fülekre. Minden egyes nehézségből, hibából tanultunk, hogy a következő alkalmat jobbá és gördülékenyebbé tehessük.
Reméljük, hasonló rendezvények keretében ismét találkozhatunk Önökkel, veletek!

Addig is... a munka tovább folytatódik a Bácsvakok irodájának falai között.

Köszönjük a figyelmet!

Lázár Klaudia

doboz alja
oldal alja