Közösen a munkáért Baja beszámoló

BAJA RENDEZVÉNY BESZÁMOLÓ

Nagy várakozásokkal indultunk útnak Bajára, ahol egy 50 fős rendezvényt kellett megtartanunk. Kellemes időjárás, tágas, jól felszerelt helyszín fogadott bennünket. Az egybegyűlteket a regisztrációs pult mögött Balázs Erzsébet köszöntötte, majd Tusori Nikoletta, a nap moderátorának hangja töltötte be a termet, röviden ismertetve a projekt célkitűzéseit, majd átadta a szót Hajdú Miklós, Baja város alpolgármesterének, aki ünnepi köszöntővel készült.
Úgy véli, minden társadalom erősségét az mutatja meg igazán, milyen szintű érzékenységgel fordul az elesettek, rászorulók, fogyatékossággal élők irányába. Kiemelte, bár ez változó tendenciát mutatott mindig is, ám a kis közösségek gyakran nyújtottak segítő kezet ott, ahol szükség volt rá. Hogy mennyire teljes az életünk, függ neveltetésünktől, a közösségtől, mely befogad, ehhez pedig hozzátartozik a munkavállalás, ami önnön és társadalmi hasznosságunkat is bizonyítja. „Ha van munka, van élet, ha van élet, van egészség, ekkor lehet bennünk és a környezetünkben öröm, megtalálhatjuk a helyünket, megtalálhatjuk a közösségünket, értelmét saját életünknek." - fogalmazott.
Rendkívül fontosnak tartja mai rendezvényünket, hisz összefog egy közösséget és hozzásegíti a jelenlévőket az életben való boldoguláshoz, örömhöz, ahogy azt is, hogy mindenki a saját képességének megfelelő közegben tudjon elhelyezkedni. Kifejtette, jelenleg több pályázatuk is fut, ami bár nem a fogyatékossággal élőknek, hanem az egyéb hátrányos helyzetű személyeknek segít a társadalomba való visszailleszkedésben és előre mozdítja a munkavállalási törekvést. Hangsúlyozta, nem feltétlen kell ahhoz fogyatékossággal élni, hogy valaki a társadalom peremére szoruljon és kitaszítottá váljék. Reméli, szemléletformáló programok révén sikerül elérni mind a bajai polgárokat, mind a munkáltatókat.
Ezután Hencz András lépett a színpadra, hogy elmondja már tradicionálisnak számító köszöntőjét. Bemutatta egyesületünket, mely hónapról-hónapra bővül új szolgáltatásokkal, s az informatika kiemelt szerephez jut, hisz fontosnak tartjuk, hogy a látássérültek infokommunikációs lehetőségei bővüljenek. Kiemelt területként kezeljük a fiatalok és a gyermekek kérdését, számukra az a legfontosabb, hogy minél hamarabb bekerüljenek a „rendszerbe", akár már óvodás, de legkésőbb iskolás korban. Természetesen a felnőtt korban látásukat vesztett személyeket is segítjük, közvetítjük számukra az elérhető rehabilitációs szolgáltatásokat. Elnök úr úgy véli, a legjobb, ha a rehabilitáció már a tragédia bekövetkeztének pillanatában megkezdődik, így kevésbé sérül az egyén önképe és hamarabb képes visszailleszkedni környezetébe. Nagy trauma az is, hogy elveszítik addigi egzisztenciájukat, amit nem pótolhat a rokkantsági ellátás. Sajnálatos módon a rehabilitációt nem követi automatikusan munkába helyezés, viszont országosan és megye-szerte számtalan olyan szervezet létezik, mely megváltozott munkaképességűek számára kínál munkahelyeket. Kiemelte, ezek száma még mindig jóval alacsonyabb, mint a munkát vállalni szándékozó embereké, ezért egyesületünk folyamatosan keresi a kapcsolatot mind szervezetekkel, mind munkáltatókkal, így biztosítva minél színesebb palettát a hozzánk forduló érdeklődőknek.
Az előítéletek még mindig élnek, hiába vannak különböző ösztönzők, a munkáltatók ennek ellenére is vonakodnak a megváltozott munkaképességű embertársak alkalmazásától, pedig a látássérültek egészségügyi állapotuk megváltozását követően is hasznos elfoglaltságra vágynak, így viszont csak töredékük tud elhelyezkedni. Programunk célja, hogy ledöntsük ezeket a falakat és közelebb hozzuk egymáshoz a munkavállalókat és munkáltatókat.
Kuthy-Kovács Katalin, a projekt szakmai vezetője részletekbe menően ismertette a rendezvénysorozat célkitűzéseit, fő mozgatórugója - ami már korábban is elhangzott-, a lehetőség biztosítása, hogy bármilyen fogyatékossággal élő megtalálhassa a képességeinek megfelelő munkahelyet. Információkat kapjanak, gyűjtsenek, sorstársakkal találkozzanak, mintát és példát szeretnénk mutatni saját élményeken keresztül, meghívott munkáltatók segítségével, hogy a résztvevők hallhassák, van lehetőség, amit meg lehet ragadni. Reményeink szerint az érdeklődők itt megkapják azt a plusz információt, lökést, ami elindítja őket az úton, de ha már annyit sikerül elérni, hogy elindul a gondolatfolyam, sikeresnek tekinthetjük a projektet. Kiemelte a szűkebb családi kör fontosságát, s természetesen ez a rendezvény nekik is szól.
Első előadónk Némedi-Varga Beatrix, a Kiskunfélegyházi Mozgáskorlátozottak Egyesületének elnöke már számtalan rendezvényen vett részt, jó gyakorlata pedig sokakat megrendített, hisz tabuk nélkül beszél állapotáról, nem áltat és bevezet bennünket a nehézségekbe is. Természetesen története pozitív végkifejlettel zárul, ám az addig bejárt rögös út tanulságul szolgálhat ép és fogyatékossággal élő embertársainknak egyaránt.
Csípőficammal született, szülei és a szakemberek segítségének köszönhetően azonban már az óvodát is ép társai között kezdhette meg, úgy tűnt, nincs semmiféle negatív hozadéka születési rendellenességének. A sikeres évek gyorsan teltek, míg 27 évesen kismamaként újra megváltozott élete: sérve kiszakadt, operálni kellett, onnantól pedig nem csak a gyermeknevelés, maga az élet is kihívássá vált számára. Állapota gyorsan romlott, ismét műtét következett, szanatóriumban eltöltött hónapok, ahol a gyermekével való kapcsolattartás nehézzé vált, számtalan rehabilitációs eszközzel került kapcsolatba, a várt hatás mégis elmaradt. Nem tudott felkelni. „Tisztázzuk, mi játszódik le ilyenkor az emberben." - kezdte-, „Ugyanaz a gyászreakció indul el, mint amikor elveszítünk egy szívünknek kedves embert és ez attól brutális, hogy velem történik. Már nem vagyok olyan, mint voltam. Szeretném, akarom, csinálnám, de nem megy."
Nagyon nehéz ilyenkor megfogalmaznunk, mire is van szükségünk, hisz az új helyzetben még önmagunkat sem ismerjük, s magával a kérdéssel is meg kell birkózni, el kell fogadnunk az állapotunkat és a segítséget egyaránt.
Miután kerekesszékbe került, a támogató közeg is apadni kezdett körülötte, ám úgy véli, az életben két dolgot nem tudnak elvenni tőlünk, ezek pedig a tudás és az élmények. Küzdött tovább, hisz megoldást kellett találnia számtalan akadálymentesítési problémára és akkor hallott először a mozgáskorlátozottak egyesületéről is. A közösséghez tartozás érzése sok erőt adott, s így kezdett el dolgozni egy patikában is, ahová reggel bement és míg haza nem ért, nem evett vagy ivott, hisz nem voltak megfelelőek a körülmények ahhoz, hogy egy mozgássérült minden szükségletét ki tudja elégíteni.
„Egyetlen dolog van, ami biztos az életben, ez pedig a változás." Képzésekbe fogott, így lett gyógyszertári asszisztens, majd szakasszisztens, az egyesület sorstári tanácsadója. Mindenkit arra bíztat, az erőforrásait kalibrálja újra, mert a változás belülről kezdődik. Ha ez megtörténik, lesznek társaink, akik segítenek felállni. „Csak annak lehet segíteni, aki a felé nyújtott kezet elfogadja." - mondta.
2021-től Ábelné Pintér Éva és Horváth Gyula rehabilitációs mentorok a Kreatív Formák Alapítvány munkatársaiként folytatják tovább a munkát Kecskeméten.
Előadásában Éva elkalauzolta hallgatóságát a látássérülés birodalmába és beavatta őket a rehabilitációs mentorok sokszínű munkájába. Különösen nagy figyelmet fordítanak a felnőtt korban látásukat vesztett emberekre, hisz rehabilitációjuk sok mindenben eltér egy születésétől fogva látássérült személyéhez képest. Előbbi csoportnak gyakorlatilag újra kell kezdenie az életét, a legalapvetőbb dolgokat is újra kell tanulnia, hisz egy súlyos látássérült személy látásteljesítményének kétharmadát is elveszítheti.
„Minden látássérült ember máshogyan lát, akkor is, ha ugyanolyan szembetegséggel küzd." - hangsúlyozta és szimulációs képeket hozott példaképp. A tapasztalat sajnos azt mutatja, ha kialakul egy probléma, az törvényszerűen vonz magával újabbakat, nem ritka az ötféle szembetegséggel együtt élő kliens sem.
Kitért a gyengénlátók és aliglátók csoportjára is, velük pedig a segédeszközök sokszínűségére, ami nem áll meg a szemüvegnél. Életszerű és részletes magyarázattal mutatta be a legkülönfélébb szembetegségeket, kiemelve, milyen nehézségeket és kellemetlen, sőt, félreérthető helyzeteket eredményezhetnek.
Miben segítünk? - tette fel a kérdést. Abban, hogy a látássérült minél teljesebb életet élhessen. Csak akkor tud munkát vállalni, ha önmagát is képes ellátni, ehhez pedig hozzátartozik a tájékozódás és közlekedés, mindennapos tevékenységek, kezdve a körömvágással, folytatva a virágöntözéssel, palacsintasütéssel, hogy csak néhány, látó ember számára teljesen természetes és végtelenül egyszerű folyamatot említsünk. Funkcionális látástréning, amellyel megtanulható, hogyan tudjuk legjobban kihasználni látásmaradványunkat. Kitért a modern technológia adta elektronikus segédeszközökre is, mint amilyen a digitális nagyító vagy a speciális távcsövek. Az emberek zöme szeret olvasni, s ez alól a látássérültek sem kivételek, ehhez pedig óriási segítséget nyújt a pontírás, avagy braille megtanulása, amit az alapítvány szakemberei szintén oktatnak, de természetesen, aki hajlandó megválni a könyvlapozgatás élményétől, annak rengeteg lehetőséget tartogat a számítástechnika, melybe Horváth Gyula engedett bepillantást. Munkája közel sem csak számítógéphez köti, hisz az újabb okoseszközök, mint a tablet, android és apple telefonok szintén képesek az akadálymentesítésre. Ha valaki az egyszerűséget kedveli, az informatikus megtanítja a nyomógombos telefonok használatát is. Tökéletes képernyőnagyító szoftverek teszik könnyebbé a gyengénlátók boldogulását úgy a mindennapi életben, mint a munkahelyen, ugyanezen funkciót látja el vak emberek esetén a képernyőolvasó szoftver, telefonokon pedig szinte egy nélkülözhetetlen program a beszéd szöveggé alakítása, vagy a papíralapú szövegek felolvasása.
Ahogy Kuthy-Kovács Katalin fogalmazott a munkavállalás kapcsán, úgy az informatikában is tömérdek lehetőség rejlik, amiket lehet és érdemes is megragadni.
Orcifalvi Ildikó, Pro-Team Nonprofit Kft munkatársa egy olyan foglalkoztatót mutatott be, amely már 20 éve elkötelezett a megváltozott munkaképességűek alkalmazásában. 60 telephelyet működtetnek országszerte, melyből 17 Bács-Kiskun megyében található. Összesen 1712 megváltozott munkaképességű személy helyezkedett el náluk, 474 közülük Bács-Kiskun megyei. Tevékenységük igen szerteágazó, főképp a textiliparban vetették meg a lábukat számtalan varrodával, ahol munkaruházat és szőnyeg készül. Legfontosabb feladatuknak tartja, hogy ezeket az embereket visszavezessék a munka világába, mentális állapotukat szinten tartsák, ami a jövőben is kitűzött cél marad, ezen felül védett foglalkoztatóként továbbra is várják munkatársak jelentkezését.
Gyarmati Antalné, Mozgáskorlátozottak Dél-Bács-Kiskun Megyei Egyesülete titkára örömmel tett eleget meghívásunknak, hogy bemutassa egyesületüket: az 1981-ben mindössze 6 taggal megalakult szervezet ma már nagy létszámmal működik Baján és vonzáskörzetében. Kiemelte, jó kapcsolatot ápolnak számos önkormányzattal, szervezettel és egyesülettel, azon belül egyesületük irodája egyben kijelölt infokommunikációs pont is. Fő tevékenységeik az egészségmegőrzés, rehabilitációs tevékenységek, ideértve a rehabilitációs foglalkoztatást és részben ennek hozadékaként ma már 26 megváltozott munkaképességű személy vállal munkát az egyesület falai közt. Távlati céljaik között szerepel további munkahelyek létesítése, más civil szervezetekkel való együttműködés erősítése, s tovább kívánják folytatni rendezvényeik, szemléletformáló előadásaik szervezését, amivel csökkentik a fogyatékossággal élő emberek és családtagjaik elszigeteltségét. Szolgáltatásaik között szerepel a már korábban sokat emlegetett sorstári tanácsadás, tapasztalati szakértés, segédeszköz kölcsönzés, lakás akadálymentesítés és gépjárműszerzési támogatás ügyintézése. Irodájukban szeretettel várnak mindenkit, akinek segítségre van szüksége, s minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy az egyén életminősége a javulás útjára lépjen.
A szünet után Göbl Vilmosné, a Szent Rókus Kórház Ápolási Igazgatója lépett a színpadra, aki egy igen nagymúltú egység bemutatásával készült, ugyanis a kórház 1795 óta biztosít egészségügyi ellátást Bács-Kiskun megyében és 100 km-es körzetében. A fekvő és járóbeteg ellátáson túl rehabilitációs ellátást is biztosítanak a hozzájuk érkező pácienseknek. A betegellátást pavilonrendszerben működtetik, és különböző projektek segítségével tovább fejlesztik, mely nyomán nőtt a betegek komfortérzete és az ellátás minősége is. Céljuk a kórházi szolgáltatás és a munkafeltételek folyamatos biztosítása, ami hozzájárul a sikeres munkavégzéshez és a betegek elégedettségéhez. Fejlesztéseik során kiemelt figyelmet fordítottak az akadálymentesítésre, mely mind a betegek, mind az ott dolgozók számára elérhető. Munkáltatóként különös figyelmet fordítanak arra, hogy az egészségkárosodással nem rendelkező munkavállalóik a fogyatékossággal élő munkatársat ne akadályozottsága nyomán, hanem megmaradt készségei, szakértelme alapján ítéljék meg. A 34 megváltozott munkaképességű különböző területeken végzi munkáját: gyógymasszőr, adminisztrátor, gondnoksági teendők, laboratóriumi tevékenységek, telefonközpontos, fekvőbeteg étkeztetés, ételhordás és kiosztás, illetve egyéb kisegítő tevékenységek.
Mali Andrea bajai lakosként sokak számára volt ismerős a rendezvényen, de ez semmit sem vont le szemléletformáló előadásának értékéből.
Koraszülöttként gyakori vendég volt az ország számos klinikáján, s talán pontosan az ott tapasztaltak miatt, az egészségügyben szeretett volna elhelyezkedni, látásának romlása azonban beszűkítette lehetőségeit, amivel a pályaválasztás során szembesült először. Gimnáziumi tanulmányai után Budapestre került, ahol gyógymasszőrnek tanult, majd gyorsan el is helyezkedett, ám állapotának romlása következtében már nem tudták számára biztosítani a feltételeket, a munkaügyi központban pedig elképzelni sem tudták, hogyan tudott egy látássérült gyógymasszőrként tevékenykedni, hát még adminisztratív tevékenységet folytatni. Később segédgondozó lett, de érezte, nem ez az ő útja, így a Szegeden szerzett szociális munkás diplomát.
Gyermeke született, így kis időre megszakadt kapcsolata a munka világával, ám ahogy lehetősége adódott rá, ismét munkába állt. Míg a legtöbb embernek karácsony az öröm, ajándékozás és készülődés ünnepe, addig Andreának ez az örök sötétséget hozta el. Ideghártya leválás, s ekkor mindössze 48 óra áll rendelkezésre, hogy bármilyen látást vissza lehessen állítani. Andrea két hétig kezeletlenül volt otthon. Ekkor már tudta, nincs visszaút, így megtanulta a fehérbotos közlekedést, foglalkoztatási rehabilitáción vett részt, úgy érezte, szakmai képességei nem csorbultak és készen áll a munkavállalásra. Szeretett volna visszamenni munkahelyére, ám rájött, bármennyire is készült fel és alkalmazkodott új életéhez, nem volt elégséges. Egyre több kifogás érkezett irányába, munkahely-munkahelyt követett, ahogy a lakhelyek is, de ezalatt sem adta fel álmát, hogy az egészségügyben helyezkedhessen el. Ez az álom pedig most teljesülhetett, hisz Baján a Mozgáskorlátozottak Egyesületében tevékenykedik gyógymasszőrként.
A kérdésre, hogy számára mit jelent az akadálymentesítés egy munkahelyen, így felelt: „Számomra fontosabb az emberi akadálymentesítés, hisz azzal, hogy elveszítettem a látásom, szakmailag nem vagyok kevesebb, de az a legfontosabb, hogy ezt el is ismerjék."
Andrea története látássérülteket is megérintett, akik arra voltak kíváncsiak, hogyan dolgozta fel ezt a krízist, hogyan gyógyította önmagát.
„Voltak nehéz pillanatok, ezt nem vitatom. Amikor bekövetkezett, ott volt a 2 éves lányom. Nem maradt arra időm, hogy depresszív állapotba kerüljek, az hajtott, hogy ennek a gyermeknek anya kell."
Jilling Gábor a kalocsai Montázs Projekt fogyatékosságügyi tanácsadója. Küldetésük 2017-ben indult az FSZK által, melyben fogyatékossággal élő embereknek szerettek volna segíteni, majd az első év felméréseit, tapasztalatait összevetve minden megyében létrehoztak egy információs és koordinációs pontot, ahol mind maga a fogyatékossággal élő személy, mind hozzátartozója megtalálhatja azokat az információkat és válaszokat, amelyeket épp keres, legyen az ellátással kapcsolatos vagy szabadidős tevékenység. Ez évben a pályázati szakasz a végéhez ért és immár „élesben" is igénybe vehető a szolgáltatás.
Rendezvénysorozatunk hamarosan a végéhez ér. Már csak a kecskeméti zárórendezvény van hátra a listából, ezzel pedig egy igen izgalmas, embert próbáló 2 évre is pontot tehetünk. Addig viszont még rengeteg munka vár ránk, hisz egy 150 fős rendezvény lebonyolítása lesz az utolsó nagy feladat.