ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Hogyan segíthetnek?


Hogyan segíthetnek?

Hasznos tanácsok a látóknak arra vonatkozóan, hogyan tud Ön segíteni!
Ezen leírással segíteni akarunk Önnek, hogy nyíltan és szégyenkezés nélkül közeledjen hozzánk vakokhoz, „alig látókhoz „és ha szükséges megfelelően tudjon segítséget nyújtani. Azoknak, akik segíteni szeretnének nekünk, felvázolunk néhány helyzetet, mellyel nap, mint nap találkozunk, amikor személyesen segítenek nekünk. Tanácsokat adunk Önnek, hogy biztonságosan és kellemesen érezze magát a társaságunkban, és hogy mi is így érezhessük magunkat. Magától értetődő, hogy egyedül is jól elboldogulunk, ha önállóan megyünk dolgozni, sportolni vagy barátainkhoz. Olykor azonban tényleg szükségünk van a segítségre, és boldogok vagyunk, ha mások is tudják, hogyan tegyék ezt meg. Mi csak másként látjuk a világot.

A másság elfogadása
Mások vagyunk, mert alig vagy egyáltalán nem látunk. Ezt nekünk és a környezetünknek is nehéz feldolgoznia. Emiatt kényszerpályán éljük életünket, mert folyamatosan bizonyítanunk kell azt, hogy megálljuk a helyünket a tanulásban, a munkavégzés során, a közlekedésben és önmagunk ellátásában. Állapotunkból fakadó nehézségeinket hátrányos helyzetünket többé kevésbé megtanultuk elfogadni. Nap mint nap adódhatnak azonban olyan élethelyzetek, amikor segítségre van szükségünk. Vannak segítőink, akiknek erre fel kell készülniük. Ha másságunkat elfogadják, akkor ez sikerülni is fog.

Az Önök szemszögéből
Amikor látássérült emberrel találkoznak, felvetődik Önökben: „ Vajon kellene segítenem? Vagy csak somfordáljak egy kicsit arrébb, mert nem tudom, hogy kell és hogyan?" Ez egy dilemma. Ezt mi is belátjuk. A megoldás nagyon egyszerű. Ha úgy érzi, hogy itt segítségre lehet szükség, kérdezze meg. Soha ne tétovázzon felajánlani a segítségét! De ne legyen csalódott, ha nem fogadjuk el minden esetben, ugyanis olyankor egyedül is elboldogulunk.

A fehérbot használata
Mi két okból használunk fehérbotot.
Egyrészt jelezni kívánjuk, hogy nem látunk, másrészt hasznos eszköz a közlekedés elősegítésében. Utunk során olykor eljuthatunk olyan helyre, ahol nem vagyunk ismerősök. Ilyenkor jól jöhet a segítség, ami bizony néha elmarad. Tétova mozdulataink alapján ilyenkor megkérdezhetik: „Segíthetek?"
Nagyon fontos, hogy a segítség felajánlásakor érintse meg a karunkat! Ezzel hozza tudomásunkra, hogy hozzánk szól. A tény, hogy vakok és aliglátók vagyunk, nem jelenti egyúttal azt is, hogy rosszul hallunk. Tehát normál hangerőn beszélhet velünk. Fontos, hogy mutatkozzon be, hogy ki Ön!?
Ha társaságban látássérült emberrel beszélget, s közben el kell hagynia az asztalt, közölje, hogy elment, és azt is, ha visszaérkezett. Mert biztos ismeri azt a szituációt, hogy beszélget valakivel, és egyszer csak azt veszi észre, hogy az illető már nincs ott. Ez nagyon kínos nekünk is.

Nincsenek tabu témák
Tudjuk, hogy sokan vannak, akik félnek a jelenlétünkben csak kiejteni azt a szót, hogy „látni", vagy hasonló szavakat. Ez teljesen szükségtelen. Ne szégyellje a dolgokat úgy megnevezni, ahogy az amúgy is tenné. Nyugodtan elmesélheti, hogy mit látott a televízióban. Ugyanez érvényes a „vak" szóra is. E szó a mi szókincsünkhöz is hozzátartozik. Búcsúzáskor nyugodtan mondhatja : „Viszontlátásra!"

Utazás a tömegközlekedésben
Nem érzékeljük minden esetben, hogy van-e szabad ülőhely. Kérjük, ne taszigáljon, húzzon bennünket. Elég ha érintésével odavezet egy szabad helyhez. Le- és felszállásnál soha ne segítsen úgy, hogy a hónunk alá nyúl, ez balesetveszélyes. Nyújtsa könyökét, s mi még a botunk segítségével biztonságosan le- és felszállunk.

Vezetés
Helyesen vezetni minket nagyon egyszerű. Kínálja fel karját, s mi belekapaszkodunk, de sohasem fordítva, ez nagyon fontos! Ezután haladjon mellettünk, vagy rézsút előttunk normál tempóban. Átvesszük léptei ritmusát. Figyeljük mozdulatait. A le- és fellépések előtt lassítson. Szűk helyeken Ön menjen előre. Nagyon fontos! Ne toljon maga előtt minket! A fehérbotot tartó kezünket kérjük szabadon hagyni, mert vezetés közben is használjuk.

Veszélyforrások
Komoly veszélyforrás számunkra egy nyitva felejtett ajtó. Nagyon fontos! Az ajtók vagy teljesen nyitva, vagy teljesen csukva legyenek. A félig nyitott ajtók szélei súlyos sérüléseket okozhatnak.

Étkezés
Mi is étkezünk önállóan. Vannak azonban helyzetek ( étterem, vendégség) amikor mások tálalják részünkre az ételt. Ezeknél az étkezéseknél alkalmazzuk az óra szerinti tájolást.
Például: 1 óránál az ital, 11 óránál a savanyúság vagy 9 óránál a hús és 3 óránál a köret...stb

Segítség vezényszavakkal
Gyakran a látó ember nem közvetlenül, hanem távirányítással irányít bennünket. Pl.: jobbra, balra, vagy jaj egy kicsit arrébb. Ez nagyon összezavar bennünket, és stressz helyzetet eredményezhet. Ezáltal elveszíthetjük a már megismert támpontjainkat, s bizonytalanná válhatunk.

Gondok a találkozások során
Hangról jól tudjuk azonosítani a hozzánk szólót. De a ritkán hallott hangot nem könnyű felismerni. Ilyenkor köszönéskor hozzá kell tenni, hogy ki is valójában. A jó ismeretség esetén is előfordul, hogy elbizonytalanodunk. Hiszen az utcai zajok nagyon megterhelők és figyelmünket elvonják. Ezért ne bántódjanak meg, ha véletlenül még sem ismerjük meg. Ebből következik az is, hogy nem szeretjük azt a társasjátékot, amely így kezdődik: „Na, ki vagyok? Megismersz?"

Vak ember is más és más
Ne vegye el a kedvét, ha egyszer egy vak embernek segíteni akart, és ő elutasította. Ez előfordulhat, de ne felejtse el, minden ember más és más.
De mégis! A vak emberek legtöbbször hálásak minden kisebb, nagyobb segítségért, és ezzel elfeledtetik Önnel azt az egyszeri rossz tapasztalatot.

Szemlélet
Akadályok mindenütt vannak. De ha Ön mindig segít nekünk, azokat legyőzhetjük.

István Pálné

bacsvakok.hu 2012. március

doboz alja
oldal alja