Boldogságtalálók

Bálint Gyula
Boldogságtalálók avagy verses mese egy póni cocóról.

1. Szól a mesém két apáról!
Két apának családjáról.
Fiaiknak pónijáról.
A megtalált boldogságról.
Szomszéd apák jól elvannak.
Bolondjai a lovaknak.

2. Az egyiknél minden adott.
Mindig húzott joker lapot.
Hasznos asszony. Egyszem gyerek.
Minden megvan, majdnem kerek.
Igát húzva gyarapodnak.
Egyetértve gazdagodnak.

3. Csak hát itt van ez a gyerek!
Vele aztán mire mennek?
Amióta már iskolás,
nem érdekli azt semmi más,
éjjel-nappal a telefon.
Kezében van télen-nyáron.

4. A másiknál más a helyzet.
Szép az asszony, sok a gyermek.
Ott nem gyűlik fel a vagyon,
csak a csekkek az asztalon.
Szegény ott az eklézsia.
Neki bizony nincsen lova.

5. Hogy is volna, hisz nem telik!
Ám azért nem fenekedik.
Nála első a szép család,
sok-sok puszi, simogatás.
Gyerekekkel sokat játszik.
A vidámság karikázik.

6. Nem messze a lovas tanya.
Mind a ketten járnak oda.
Egyiküknek a bértartás,
másikuknak másodállás.
Egyikük a pénzt elveri,
másikuk meg megkeresi.

7. Nagyfiúk is ki-ki járnak.
Csikósokkal paroláznak.
Az egyiket apja viszi.
Hogyha lehet, elblicceli.
Az az öröm a másiknak,
ha kiscsikót simogathat.

8. Ők mindennap találkoznak.
Iskolába egybe járnak.
Padtársakként együtt nyomják.
Nem ellenség, nem is barát.
Szüleiktől már ellesték,
úgy köszönnek: szervusz szomszéd!

9. Úgy higgyék el, ahogy mondom,
mindkét család egyet gondolt.
Karácsonyra póni legyen!
Örüljenek a gyerekek!
Az egyiknek - hisz jól tudják -
mellényzsebből kigombolják.

10. Lovastanyán meg is kapták.
Lócsíszárok oda hozták.
Kicsi kocsi, szerszám, nyereg,
minden együtt megérkezett.
Ki is mentek, át is vették.
Apa, anya kifizették.

11. Ám a gyerek csak fanyalgott.
Meg is mondta, nem dadogott.
„Nekem nem kell ez a foltos,
Egyébként is nektek fontos."
A fogadtatás rosszul esett.
Hazafelé szó sem esett.

12.A másiknál? Szép álom volt!
Nemsokára szertefoszlott.
Szertefoszlott. Mert rájöttek,
pénz is kéne, nemcsak ötlet.
Később ezen csak kacagtak.
Mit képzeltek? Mit akartak?

13. Ám magukkal csak nem bírtak.
A paciról álmodoztak.
Vágyakoztak, ábrándoztak.
Kicsi jászolt megácsolták.
Gyerekekkel kitalálták:
így könnyebben idetalál.

14. A fészert azt meg-megnézték,
majd nevetve azt jelezték:
nincs még paci, nincs még csoda,
csak a tyúkok, meg a coca.
Cicus, kutyus cselekedtek,
a jászolba telepedtek.

15. Karácsonyra - úgy gondolták -
portát szomszédokra bízzák.
Falujukban farsangolnak,
nagyszülőkhöz látogatnak.
Kis fenyőfát díszítettek.
A fészerbe odatettek.
16. Autóba bepakoltak,
napsütésben elindultak.
A nagypapák úgy örültek,
rögtön táncra penderültek.
A nagymamák főztek, süttek!
Az asztalhoz sokan ültek.

17. A karácsony szépséges lett.
Szentestére hó is esett.
Nagy fényesség kis templomba,
nagyiéknál nagy fenyőfa.
Alatta kis ajándékok,
meg hatalmas boldogságok.

18. Mesét mondtak, imádkoztak,
finomakat ettek, ittak.
A gyerekek úgy gondolták,
ez már szinte a mennyország.
Minden szép volt, minden jó volt!
Néhány napig csak elég volt!

19. Ahogy szépen hazaértek,
A fészerbe csak benéztek.
Hát mit látnak? Uramfia!
Jászolnál egy kis paripa!
Úgy volt bizony, ahogy mondom!
Ott abrakolt a kis foltos.

20. A gyerekek ugrándoztak.
Kismalacként sivalkodtak.
Ott volt! Látták! Mégse hitték!
Simogatták, szeretgették.
Aztán persze fölismerték:
szomszédoké a kis vendég!

21. Hogy került az mégis oda?
Egyszerű ez! Nem nagy csoda!
Szomszéd fiú találta ki.
Hozzák be a kicsi pacit!
Ha szomszédék hazajönnek,
biztos nagyon megörülnek.

22. Mert hát otthon csak faggatták,
hogy vágyait kitalálják.
Rövidesen megfejtették:
kistestvér a nagy ajándék.
Milyen jó a szomszédoknál!
Náluk nincsen gyerek magány.

23. Mostanában - mint megtudtam -
dolgai jól alakulnak.
Jó szívűbb lett. Adakozó.
Nem mindig csak hadakozó.
Szorgoskodik, nem izgága,
Munka is fér a markába.
24. Póniját is megkedvelte,
Vendég pacinak nevezte.
A szomszédban szénáztatják,
szépen együtt gondozgatják.
Bármerre is kocsikázzák,
nem borítja hab a hátát.

25. Testvér is lett. Mindjárt kettő!
Egymás mellett szépen fekvő.
Drágábbak, mint szeme fénye.
Nem eladók. Bárki kérte!
Talált bennük boldogságot.
Kapott velük új világot.

UTÓSZÓ
26. Tegnap történt? Nagyon régen?
Valahol a határszélen?
Vagy az ország közepében?
Mindegy is az kérem szépen!
Talált mesém én elmondtam.
Tanulságos úgy gondoltam.

27. Javítgassuk a világot.
Találjunk is boldogságot!
Mire eljön a számvetés
többek legyünk! Ez sem kevés.
Vannak, amik nem mérhetők,
csak a szívvel érezhetők!

28. Nehéz idők járnak most ránk.
Morcosabbak most a múzsák.
Ugyan naív ez a mese.
(Tele van a padlás vele!)
Mégis kell a jobb kedv, derű,
tiszta szívvel vetett betű.