Betlehem

Kelemen Györgyné Edit

Betlehem

Kicsi faluban karácsony közeledtével kirakták a Betlehemet. Büszkék voltak rá, mert nagyon szép és főleg élethű volt.
Egy nap viszont furcsa dolog történt.
A Betlehem megelevenedett, életre kelt. A jászolba felsírt a kisbaba, édesanyja Mária féltve ölelte magához. József meglepetten nézett széjjel és a királyoknak is elállt a szava. A jászol mellett lévő csacsi iákolt, a bárányka is meglepetten nézett.
- Hol vagyunk? - szólalt meg elsőnek Mária.
- Nem tudom. Viszont a kisdeddel valami fedél kell a fejünk fölé, kint nem maradhatunk. - mondta József
Elindultak hát, de minden olyan furcsa és idegen volt számukra. A házak nem úgy néztek ki, mint valamikor régen. Az egyikbe bekiabáltak.
Idős nénike járókerettel nehezen lépkedve ment a kapu felé.
- Mi járatban vannak erre felé? Nincs pénzem adományra, Jehova tanúit sem fogadom.- kiabálta messziről.
- Adjon isten - köszöntek illendően. Mi nem adományért jöttünk, Jehova tanúi sem vagyunk. Szállást keresnénk.
- Á falusi turizmus, már hallottam róla. Hát én abban nem vagyok benne, viszont ha gondolják, megszállhatnak nálam pár napra. Nem tudom de valahonnét olyan ismerősek. Nem tán az ángyom rokonai?
- Nem vagyunk rokonok - vakarta meg fejét zavarában József.
- Pedig olyan ismerősek, lemertem volna fogadni, valahol már láttam. Na, jöjjenek be, a gyermekeim külföldön dolgoznak, az ők szobáiban megszállhatnak pár napra.
A vendégek bemutatkoznak illendően.
- Mária vagyok. Szűz Mária.
- Néni kuncog, persze aranyom egy gyermekkel.
- A kisded a kezemben, Jézuska. Az egyik vendég hozzá teszi - a megváltó.
- Na persze aranyoskám, az én fiam meg kanyaros volt, de semmi baj. Nagyon jó gyermekorvosunk van. Remélem a taj kártyáját hozták.
A vendégek nem igazán értik, na de lényeg, fedél legyen a fejük felett.
- Az én nevem József.
- Mi vagyunk a három királyok.
- Ej, meg nem mondtam volna testvérek. Nem igazán hasonlítanak. - mondta a nénike.
- Gáspár, Menyhért és Boldizsár
- Ó, milyen szép neveik vannak, már igen sok kurta furcsa név járja. Nem ilyen szép magyar. - lelkesedik a néni.
- Az én nevem meg Piroska, a páromat meg Ferinek hívják. Gyertek aranyoskáim, gyertek.
Piroska néni egy szegényes, de tiszta ki házba vezette őket.
- A párom a TV-t nézi. - mindjárt szólok neki.
Feri bácsi kimegy, kedvesen fogadja a vendégeket. Nem tudja honnét, de valahonnét neki is ismerősek.
- Egy kis jófajta pálinkával kínálja a vendégeket. - na akkor isten, isten - és lehúzza nagy lendülettel a pálinkát. Az anyuka nem kap, neki az asszony hoz jófajta házi málnaszörpöt. Ő maga készítette, isteni finom.
- Na de most látom, milyen szegényes a lábbelitek. Keresünk nektek valami meleg cipőt, csizmát, de jó hogy a gyerekek régi cipőjét megtartottuk. Most hasznát veszitek. Gyerekre is van kicsi ruhácska pólya, gondoltuk jó lesz egyszer majd a kis unokánknak. De gyerek nem akar lenni, mert karriert építenek, vagy mit.
A vendégeket kínálják finom paprikás krumplival. Piroska néni főleg Máriát kínálja.
- Egyél kedves, te most szoptatsz. Legyen elég tejed a kisbabádnak.
Szeretettel és kedvességgel veszik körbe a vendégeket. Itt ez a szép kis pólya, kicsi rékli, én magam varrtam és hímeztem. A picinek most pont jó lesz. Itt a kis kabátka, a lányomé volt, de már kinőtte. Vedd csak fel, meg ne fázz. Kerülnek elő a ruhadarabok, a vendégek arcán mosoly és könny fut le arcukon. Mert látják vendéglátóik annyira el akarják látni őket minden jóval. Nekik sincs sok, de nem sajnálják, amijük van, adnának többet, is, ha volna. Piroska néni süteményt süt, van még pár darab almája, a süteménybe elég lesz. A kamrában is van még egy szál házi kolbász. Feri bácsi azt kínálja.
- Meghatottan nézik, a vendégek a nagy lelkesedést, mi mindent is kaptak. - az isten fizesse meg kedves jóságukat.
Eljön az este. Piroska néni a feje alól a nagypárnát kiveszi. - Jó lesz ez a picinek, kicsi ágyacskának.
Feri bácsi egy plédet húz magára, a takaróját vendégének adta. Reggel megint megvendégelik a látogatókat bőségesen.
A vendégek elköszönnek, megköszönik a vendéglátást.
- Isten áldja önöket.- és elbúcsúznak.
A két kis öreg miután elmentek, ócska kis pénztárcájukat nézik. Kevés mi van benne és messze még a nyugdíj.
A szent család vissza, a helyükre ballagnak az úttesten. Meglátja őket a rendőr.
- Jó napot kívánok. Személyit és lakcím kártyát kérek. Önök az úttesten közlekednek, meg kell, hogy büntessem önöket.
- Nekünk olyanunk nincsen.
- Akkor jogosítvány, TB kártya.
- Az sincsen.
- Akkor maradjon a helyszíni birság, ötezer forint lesz, fejenként.
- Nekünk pénzünk sincsen.
- Na, ne szórakozzanak velem! Nevük!
- József, Szűz Mária, Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
- Karácsony van, de ez már kicsit sok nekem. Hirtelen átfutott a rendőr gondolatában. Most vigye be őket, aztán jegyzőkönyv, meg a többi. Neki meg mindjárt letelik a műszak. Inkább lesz a családjával. Na jó, most kivételesen elengedem magukat.
A szent család visszament a Betlehemhez.
A falusiak meglepetten látták, a fa szobrok lábán meleg cipő és csizma van. A kis Jézuska szép hímzett pólyában fekszik. Feri bácsi meg Piroska néni mikor mentek megnézni a Betlehemet, akkor jöttek rá, miért is voltak ismerősek a vendégek.
Csoda is történt velük, a kamra tele lett mindenféle finomsággal. A kis kopott pénztárcájuk sok- sok pénzzel. A szobában meg lett egy szép nagy karácsonyfa. Pár nap múlva a gyerekeik meglátogatták őket és mondták, vissza, haza költöznek, mert unokájuk lesz.
A rendőr, aki meg akarta büntetni a szent családot, nem hitt a szemének mikor meglátta őket a Betlehemben. Elmesélni senkinek nem merte, mi is történt vele.