A költészet szárnyán – A

A költészet szárnyán

A "Múlt, jelen, jövő" c. irodalmi pályázat

Ebben az évben ünnepli a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége fennállásának századik évfordulóját, melyet az elnökség igyekszik emlékezetessé tenni a tagok és az érdeklődők számára egy rendezvénysorozat keretei közt. Ezen rendezvények sorában kapott helyet a Múlt, jelen, jövő c. irodalmi pályázat is, mely már az ősz során meghirdetésre került, hogy minél több mű érkezhessen a zsűri és a közönség nagy örömére. Ezúttal verseket vártak a szervezők múlt, jelen, jövő témában, és bizony érkeztek is szép számmal alkotások. Összesen 44 mű érkezett be a megszabott határidőre, komoly fejtörést okozva a zsűri tagjainak. A zsűri tagjai mind közismert, az adott területen komoly szaktekintélyként tisztelt személyek, hiszen felkérést kapott Karafiáth Orsolya költő, publicista, műfordító, Ézsiás László aranyharang díjas költő, versmondó, valamint a Vesper Kft. megbízottja(a kft. a Centenáriumi év egész rendezvénysorozatát támogatja).

Kép: a képen Karafiáth Orsolya költőnő, a zsűri elnöke látható mikrofonnal a kezében. A költő mintás selyem blúzban, hátrafésült hajában virágkoszorúval áll a színpadon. A kép csak mellkép. A kép készítője: Szobonyai Patrícia

Elérkezett a nagy nap, április 9. Gyönyörű áprilisi délután adta meg a rendezvény hangulatát. Meglepően sokan voltunk szövetségünk székházának Hermina termében, ami bizonyára örömmel töltötte el mind a szervezők, mind az első tíz helyezett szívét. Az első tíz helyezett kapott ugyanis értesítést, valamint meghívást az eredményhirdetésre, ám arról senki sem tudott, hogy kik állhatnak a képzeletbeli dobogó három fokára. Annyira szoros volt a verseny, hogy az ötödik helyen többszörös holtverseny alakult ki. Azon pályázóknak sem kell csüggedniük, akiknek műve nem került be az első tíz közé, hiszen szövetségünk a Centenáriumi év keretében megjelenteti az összes beérkezett verset pontírásos, hangos, valamint nagybetűs formátumban is. A már említett tíz verset nagyra becsült és köztiszteletnek örvendő színművészek, valamint látássérült előadók szavalták el nekünk, emelve a délután fényét. Az első hét szavalat között Márkus Norbert jazz zongorista, művésztanár, zeneszerző zongorajátékában gyönyörködhettünk.

Három órakor elkezdődött egy olyan délután, mely bizonyára sokunk szívében örök emlék marad, hiszen csodálatos utazásra indulhattunk a költészet szárnyán. Néha le-le szálltunk egy-egy állomáson, majd tovaröppentünk úgy, hogy észrevétlenül tűntek el a percek, órák. Háziasszonyunk Jancsó Sarolta volt, aki választékosan megfogalmazott konferálásokkal terelgetett minket szárnyalásunk közepette. Megtisztelt minket jelenlétével a Centenáriumi év két nagykövete is: Peller Károly és Szendi Szilvia színművészek.

Kép: Márkus Norbert jazz zongorista, művésztanár látható a képen a zongora előtt ülve. Ő improvizált az első hét szavalat között, a költemények hangulatát megidézve játékával. A kép készítője: Szobonyai Patrícia

Rendezvényünk indításaként dr. Nagy Sándor, a Magyar vakok és gyengén látók Országos Szövetsége elnöke mondott rövid, ám annál szívhez szólóbb beszédet, majd Karafiáth Orsolya beszélt élményeiről a zsűrizést illetően. Öröm volt hallani, hogy hamar elvetette azt a szándékot, mely szerint kicsit elnézőbben bánik majd a látássérült alkotók által beküldött művekkel, hiszen a színvonal megmutatta számára, hogy felesleges pozitív diszkriminációt alkalmaznia az értékelés során. Bízhatunk tehát abban, hogy kicsit másképp tekint a költőnő, ahogy a zsűri többi tagja is a látássérültekre, hiszen semmivel sem születtek kisebb értékű művek, mint egy látó alkotóknak meghirdetett versíró pályázaton.

Elsőként Varga Gábor: Madárijesztő című versét hallhattuk Kerekes József, jászai Mari díjas színművész előadásában. Talán több olvasó számára ismerős az említett színművész neve, hiszen sok filmben szinkronizált is. Elég, ha csak a méltán híres Dumb, és Dumber című amerikai vígjátékot említem példaként. A második mű Szabó István: Még ma is című verse volt, Vida Péter színművész tolmácsolásában. A költő szövetségünk székházának és szervezetének történetét ismerteti meg az érdeklődővel. Az alkotó olyannyira hitelesen ír szervezetünk fejlődéséről, hogy a Távszem projektet is említi, és a nem is olyan régen kiosztott iPhone készülékekről is megemlékezik. Jót nevettünk, mikor Márkus Norbert beleszőtte közjátékába az említett okostelefon alapcsengőhangját. Ezt követően Berta Edina verse következett, Puskás Anett előadásában, aki látássérült, amatőr író és rendezvényünk egyik szervezője is. A műben megismerhetjük a pontírás múltját, jelenét, s lehetséges jövőjét. Ezután Bieber Mária verse következett, melynek címe: A kép hátoldala. A művet Létai Dóra színművésznő prezentálta számunkra. A költőnő egy képzeletbeli képen keresztül mutatja be röviden életútját a vers soraiban. Végkifejletként egy fohász hangzik el, melyben megújulást, az igazi tavaszt óhajtja a vers írója.

Fel sem eszméltünk még az előző versek által keltett gondolatokból, mire újabb vers következett, mely az „Ima a vak emberhez" címet viseli, alkotója pedig Rózsa Dezső. E megkapó verset Ézsiás László Aranyharang díjas, látássérült költő, versmondó szavalta el nekünk. A műben olvashatunk néhány a vak emberekre jellemző tulajdonságot, a költő pedig minden szakasz végén imádkozik a vak emberért. A legvégén felbukkan a csattanó, mikor kiderül, hogy a költő maga is egy vak ember, aki arra kéri az olvasót, hogy imádkozzon érte.

Szabó István: Emlék és valóság című verse következett, Straub Dezső, Jászai Mari díjas színművész tolmácsolásában. A költő először gyermekkorára emlékszik, majd a valóságba csöppenünk vezetésével, amikor már felnőtt az alkotó. Megfogalmazza céljait is: „Gondolatom jövőképe: céllal éljél, s menj előre! Igaz ügyet hittel bírni, szeretettel körbefonni, sötétben is fényben járni, kézenfogva szaladgálni, vidáman lám felkacagni, becsületben élni, halni."

Az eddig hallott versek holtversenyben az ötödik helyezést érték el, ám elérkeztünk a negyedik helyig, amit Bieber Mária érdemelt ki „Időtlenség" című versével, melyet Bereckné Bihari Erzsébet költő, előadó szavalt el nekünk. A vers egyfajta őszinte fohász Istenhez, mely kérdésekkel kezdődik az élet értelméről, és kutatja a költő, hogy kié is ez a világ. Végső kérdésként teszi fel, hogy ki bíztatja majd, hogy ne féljen, ha elérkezik földi életének vége? Olvasunk ezután napszakok, évszakok múlásáról, arról, hogy mindenki elmegy egyszer, ahogy a költőnő szülei, és rokonai is, de ő a végsőkig fogja az Úr karját, és tudja, hogy bár e földi létben vakon kell élnie, csukott szeme csodákat láthat Isten kegyelme által.

Kis szünet következett a versek folyamában, melynek során búcsút vettünk Márkus Norberttől, megköszönve zongorajátékát. Sor került a Vesper Kft. különdíjának odaítélésére is, melyet Tóth Enikő nyert, aki nem volt jelen, így később jut majd hozzá az őt megillető nyereményhez. A Mozdulj közhasznú Egyesület különdíját pedig azon vers alkotója kapta, akinek művét Ézsiás László szavalta el, tehát Rózsa Dezsőt illette az elismerés.

Fordulóponthoz érkezett rendezvényünk, hiszen az első három helyezett vers következett. A művek mondanivalóját a Fabulatórium Playback Színház adta elő mozdulatokkal és hangokkal. A társulat vezetőjétől, Jakab Juliannától megtudhattuk, hogy ez a fajta színjátszás a XX. század elején jött létre Bécsben, majd háttérbe szorult az irányzat, ám a 70-es években egy amerikai szakember ismét foglalkozni kezdett ezzel a műfajjal. A harmadik helyet Berta Edina: Fény az időben című versével foglalhatta el azon a bizonyos képzeletbeli dobogón. A művet Rák Katalin, Pepita különdíjas színművésznő előadásában hallgathattuk meg. A költőnőtől magától tudtuk meg, hogy ez a vers arról az időszakról szólt, mikor is bevezették szülőfalujában a közvilágítást, így már nem csak a lakásban volt fény, hanem az utcán is egész éjjel. A Fabulatórium társulat tagjai pedig eljátszották Edina néhány velünk megosztott érzését.

A második helyezett dr. Rác J. Zoltán: Átkelés az életen című műve lett. A verset Sztakó Krisztina amatőr költő előadásában hallhattuk. Sajnos a vers alkotója nem lehetett jelen, de követte a Facebook-on keresztül élő közvetítésünket. A vers egyfajta utat mutat a kilátástalanságból a fénybe, a rémálomból egy mesevilágba. Akkor válik egy érték a sajátunkká, ha megharcolunk érte. Megfogalmazódik a fent, a lent, a fény, és a sötétség ellentéte a műben. Ezeket az érzéseket mutatta be nekünk a Fabulatórium társulata, sajátos megközelítésben.

Kép: A képen Sztakó Krisztina amatőr költő látható profilból, amint a pályázat 2. helyezést elért költeményét szavalja. A kép készítője: Baráth Barbara

Az első helyezett kihirdetése előtt dr. Nagyné Berke Mónika lépett a színpadra, aki néhány szót mesélt magáról, és megtudhattuk, hogy ő is részt vett e nívós kulturális rendezvény létrehozásában. Móni érzéseiből is ízelítőt kaphattunk a Fabulatórium társulat olvasatában.

Kép: a képen Jakab Julianna, a Fabulatórium Playback Színház vezetője interjúvolja Pintérné Nagy Erzsébetet, aki a Múlt, jelen, jövő c. irodalmi pályázat első helyezettje lett. A kép készítője: Drippey Béla

A győztes pedig Pintérné Nagy Erzsébet lett. Művét Selmeczy Tibor humorista, kabarészerző adta elő. A mű címe csupán egy szó, ám annál nagyobb mondanivalóval bír: Memoár. Megismerhettük a költőnő cukorbetegségét, és az abból fakadó hátrányokat, melyeket megélt, de nem adta fel, és ez az optimizmus járja át a művet. A vers által közölt érzelmeket, érzéseket megjelenítette előttünk a Fabulatórium csapata hangokban és mozdulatokban.

Észre sem vettük, és elérkeztünk a délután végéhez. Biztosra veszem, hogy sokan emlékezetünkben őrizzük a megélt pillanatokat. E rendezvény által illő ráhangolódással készülhettünk a költészet napjára.

Durgonics Tamás

Vakok Világa 2018. május