ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete

Menü

Dr. Szél Lajos - Vakok tájékozódása és mozgása (II. rész)


Dr. Szél Lajos: Vakok tájékozódása és mozgása (II. rész)

Milyen legyen a jó bot?

Teljes hosszában szilárdnak kell lennie, legalább is önsúlyától ne hajoljon, mely nem csak a tapintott pont pontos helyének meghatározásánál jelentős, hanem a merevség a tapintott anyagminőség érzékelését is biztosítja. A szilárdságnak van egy pszichikai hatása is, fokozza a biztonságérzetet. A bot fogója védje a kezet az ütközéstől. Ez a hagyományos kampós botokkal úgy oldható meg, hogy kampóját visszafelé fordítva az ív alatt fogjuk. Hangja legyen lehetőleg fémes, magas. Ennek az akusztikus közlekedésnél igen nagy szerepe van. Minimális hossza a vízszintes alkarú jobb kézfej és bal cipőorr előtt egy lépésre levő pont közötti távolság. Ettől hosszabb lehet, ezzel, a bottal tapintható távolság növekszik,ami szintén a biztonságérzést fokozhatja. Rövidebb bot azonban nem felel meg a funkciónak.
A fehér botnak három fő funkciója van:
a. A közvetett tapogatás, mely a tapogatható teret a bot hosszával növeli. Ťgy a tájékozódásnál használt nevezetes pontok keresését szolgálja.
b. Átlósan magunk előtt fogva ív alatti fogással fogója kézfejünket teljes hossza pedig a testet pajzsként védi az ütközésektől. Ez azért lehetséges, a bot kis felülete ellenére is, mert a tárgyakat stabilitásuk növelése érdekében általában a szélükön támasztják alá. Ťgy többségüknek nincs kiálló része. A tapintásos közlekedésnél a magunk előtt tartott bot elég későn informál bennünket az akadályról. De egy lépésen belül is lehetséges az ütközéstől elhajolni, az ütést felfogó védő karmozdulatot tenni, vagy sebességünket annyira lecsökkenteni, hogy ütközés helyett inkább csak nekisodródjunk a tárgynak. Egyébként megfigyelhető gyakorlott vakoknál, hogy az ütközést szinte kiprovokálják, mert ez egyúttal épp a tájékozódás szempontjából igen hasznos információt jelent. Ezek az ütközések azonban előre vártak, tehát a sérülés veszélye a lassított mozgás miatt szinte semmi. Nagyon fontos, az a felismerés, hogy a tapintásos közlekedés lényegét épp az érintés és az ütközés során szerzett információk adják.
c. A bot harmadik fő funkciója kommunikációs jellegű. Közöljük a környezettel "nem látok, Te vigyázz! adj utat! segíts ha kell!". Igen hasznosak azok a törekvések, hogy a fehér színen kívül - sötétben is jól látható - fluoreszkáló, vagy lumineszkáló csíkokkal látják el a botot. Itt mutatnék rá először, a fémes hangú bot előnyére. A zsúfolt nagy forgalmú utcán az emberek nem látják messziről a tömegben közlekedő vak embert.
A fémescsengő koppanás jól felhívja ránk környezetünk figyelmét. A zsúfoltságból adódik az is, hogy közelről a látók a szembejövőnek csak felső testét látják, így a deréktól lefelé tartott bot nem mindig alkalmas kommunikációs jel annak közlésére, hogy nem látunk. A bot kiegészítő jelképe a sötét szemüveg. Tömegközlekedésnél résztvevők számára tehát ennek használata ajánlatos.

5. Ütközések
Az egyik legfontosabb gyakorlat, a kerülési, az elhajlási és a stop-reflex kialakítása. Ehhez nagyméretű papírdobozokat használjunk. Építsünk oszlopot, falat. Ezt közelítsük és kerüljük. Az oszlopot a gyakorlat közben valaki más helyezze át. A papírdobozokkal történő ütközés veszélytelen. A gyakorlás célja, hogy az oszlopot felborítás nélkül - tehát kis erővel történő érintéssel - tudjuk kikerülni, vagy előtte megállni.
Az eddigi 5 gyakorlat részletesen felderített szűkebb környezetünkben történt. Ilyen mélységű megismerést azonban csak állandó tartózkodási helyünkön célszerű végezni (lakás, munkahely, klub). Utcák, terek tapintással való aprólékos megismerése gyakorlatilag lehetetlen, de szükségtelen is. Tájékozódásnál látó, vagy vak egyaránt csak a tér könnyen felismerhető tájékozódási pontjait hasznosítja, rögzíti. A vak tájékozódási pontjai eltérnek a látókétól. Sajátos tapintható, vagy hallható jellege miatt ezeket a tájékozódási pontokat megfelelő mennyiségben és minőségben csak vakok ismerik. A vakok többségében az információkészlet nem tudatos. Ezek a jelek pl. a talaj minősége, a járdára a járművek által felhordott homok, stb. látók számára semmit sem jelentenek.
A talaj érzékelése cipőn keresztül közvetve történik. Fontos kérdés, hogy milyen cipőt viseljünk.
A közvetett tapintás akkor jó, ha a közvetítő eszköz elég szilárd a mechanikai ingerek továbbítására. Cipőnk talpa tehát legyen kemény. A cipő eredeti funkciója azonban nem a tapintási inger közvetítése. Mindig az időjárásnak megfelelő lábbelit viseljünk. Érzékelésünket ugyanis lényegesen befolyásolja, hogy lábunk ne legyen a hidegtől rideg, vagy merev. A cipőnek kell biztosítani mozgás közben a csúszásmentes kapcsolatot a talajjal. A talppal szemben tehát követelmény, hogy recézett, csúszásmentes és kemény legyen. Ennek leginkább a műanyag talpak felelnek meg. A felsőrészt úgy kell megválasztani, hogy megfeleljen az időjárásnak. Önálló közlekedéskor semmiképpen ne hordjunk magasított talpú vagy sarkú cipőt. Használatuk a mozgás stabilitását csökkenti, a felső test kilengését az ütközési lehetőséget növeli. A tapintás távolról nem történhet, tehát a tájékozódási pontoknak kedvező esetben az útvonalon folyamatosnak kell lenniük. Így a vakok tapintásos közlekedésénél tájékozódási pontok helyett inkább vezető vonalakról kell beszélnünk. Az utcai tájékozódási pontok, vezető vonalak eltérnek a lakásban találhatóktól.

6. Gyakorolni kell a leggyakrabban előforduló utcai tájékozódási vonalak bottal való felismerését. Pl. a járdaburkolat minőségének megkülönböztetése, a járdaszél követése, a járdabenyomatok, a szintkülönbségek érzékelése, a falak, a kerítések vonalának követése, a le- és fellépők stb. Ha az egyes jelek felismerése már biztonságos, akkor összeállíthatjuk az első vezetővonalat (útvonaltervezet). Ezt követően először elméletben apróra megbeszéljük, visszakérdezzük és csak ezt követően indítjuk el a kezdő vakot az útvonalon. Igen fontos, hogy megfelelő információgazdagságú legyen az első próbája, mely a kezdő vakban megerősíti azt a tudatot, hogy környezetünkben szinte mindig szem nélkül is érzékelhető megfelelő számú információ van. Kezdők számára éppen ezért nagy gyakorlattal rendelkező vak személy állítson össze útitervet.

Vakok Világa 1994. november

doboz alja
oldal alja