Vakok Világa 2010. november-december

Vakok Világa

LXXI. évf. 11-12. szám

2010. november-december

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének folyóirata

Felelős kiadó: Szakály Melinda, az MVGYOSZ elnöke

Szerkesztők: Kovács Judit és Szőllősi Szilvia

Tervezőszerkesztő: Fehér István

A szerkesztőség és a kiadóhivatal címe: 1146 Budapest, Hermina út 47.

Telefon: 384-8440

E-mail: vv@mvgyosz.hu

ISSN 0209-6765

Az újság előfizethető az MVGYOSZ tagegyesületeinél!

Tartalomjegyzék

Bemutatkozik az MVGYOSZ elnöksége és bizottságai

Házunk tájáról - Az MVGYOSZ hírei

Elnökségi tudósítás

Fehérbot nap a székházban

Nyolc percben

Mi történt a "vak világban"

Visszatért a magyar legénység a NASA Űrtáborból

Gondolatok a Helen Keller estről

"Mutasd meg magad"

"Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak" kiállítás

Art Para Gála Pécsett

A napfény tava esőben

Ünnep a Vakok Állami Intézetében

Szemléletformálás a plázában

Braille kottaállományunk jövője

Hívogat a tücsökzene

"Új lehetőségek a látássérültek gyógyításában"

Nyári tábor Fadd-Domboriban

Dr. Bánó Miklós Braille-verseny 3 kategóriában Budapesten

Megemlékezés a Fehérbot Nemzetközi Napján

Paloták, várak - látványosságok és tanúk

Hatodik országos Braille-olvasásverseny

Őszi programok Tolna megyében

Szavak szárnyán, írók útján

Száznyolcvannal hajtott a vak férfi

...mégis felvertük a port

Sportolj akadálymentesen!

Amit főztél, edd is meg

Szent Lúcia

Két szemüveg egyben

Bemutatkozik a Látásunkért Alapítvány

Hangos formában is elérhető a BRFK bűnmegelőzési hírlevele

Orsós Zsolt a szolidaritás nagykövete

Egy könyv kapcsán

Egyetértési megállapodás az EU-ban

"A világon ő festette a legszebb szemeket"

Megríkatta Eszenyit a vak kisfiú

Hirdetés

Látássérültek Nyugat-dunántúli Regionális Rehabilitációs Központja

Felhívások, programajánlók

Ünnepi nyitva tartás

Vidám Óévbúcsúztató

Látókörön kívül

Önt is várja a Fehér Arany Sókuckó

És Ön tudja-e?

Ünnepi köszöntő

Impresszum

Bemutatkozik az MVGYOSZ elnöksége és bizottságai

Tisztelt Olvasók!

Ahogy előző számunkban már értesülhettek róla, szeretnénk Önök számára bemutatni az MVGYOSZ nemrégiben átalakult elnökségének és bizottságainak tagjait, hogy megismerjék őket és jövőbeni terveiket a szövetségi munkát illetően.

Ez alkalommal az MVGYOSZ újdonsült alelnöke, Dr. Tóka László Úr válaszolt a kérdéseimre.

- Kedves Alelnök Úr! Gratulálok a megválasztásához! A honlapunkon ugyan már olvasható rendhagyó önéletrajza, de kérem, mutassa be magát, családját a Vakok Világa olvasóinak.

59 éves vagyok, jelenleg már nyugdíjas. Közel 40 évig dolgoztam ugyanazon a munkahelyen, 10 évig telefonközpontosként, ezt követően pedig jogászként. Két házasságomból 3 fiam van, 35, 26 és 23 évesek. Az első házasságom 7 évig, a második 12 évig tartott. Jelenleg már 15 éve élettársi kapcsolatban élek.

A nyugdíjas éveim kellemesen telnek, a szabadidőmben olvasok, internetezek, a számítógéppel sakkozok, és autodidakta módon szintetizátoron zenélek a saját magam és a "szomszédok" szórakoztatására.

A Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesületének elnökeként is tevékenykedek, de nem vagyok az Egyesület alkalmazottja, tehát az Egyesületben nincs munkaidőm, azonban hétfőn és csütörtökön a sorstársak megtalálhatnak az Egyesületünk székházában.

- Évek óta tevékenyen részt vesz az MVGYOSZ munkájában. Mit gondol, mi az, ami miatt ennyi éven át és most is bizalmat szavazott Önnek a Küldöttgyűlés?

A kérdést elsősorban a küldöttek tudnák megválaszolni, de azt elmondhatom, hogy az elnökségi üléseken mindig határozottan képviselem a véleményemet, még abban az esetben is, ha az a többség álláspontjától eltér, azt viszont minden esetben tudomásul veszem, ha egy-egy témakör kapcsán az én álláspontom kerül kisebbségbe, tehát leszavaznak. Remélem, hogy a sorstársak is így gondolják, de én senkivel nem vagyok "haragban" vagy rossz viszonyban, még akkor sem neheztelek senkire, ha velem szemben negatív véleményt fogalmaz meg, ezt úgy szoktam mondani, hogy engem nyugodtan lehet szidni a vakok körében népszerű különböző listákon.

- Vannak-e konkrét tervei a szövetségben folyó munkára vonatkozóan, amiket szeretne megvalósítani, az elnökség elé tárni?

A legfontosabb feladatnak tekintem a magyar vakügy financiális helyzetének stabilizálását, és hogy ne kelljen minden évben a költségvetési törvény elfogadása előtt szorongani, tehát hogy az MVGYOSZ és az egyesületek zavartalan alapműködése minden évben biztosítva legyen.

- Az elnökségi munkában a segédeszköz ellátással kapcsolatos feladatok felelőse is lett. Mik az elképzelései a jelenlegi helyzet javítását illetően?

A jelenlegi helyzetet tarthatatlannak és szégyenteljesnek tekintem, hiszen képtelenség, hogy a Magyar Köztársaság éves viszonylatban néhány százezer forintot szán a látássérültek segédeszköz beszerzésének támogatására. Szilárd elhatározásom, hogy ezen az áldatlan helyzeten záros határidőn belül változtatni kell, miután meggyőződésem szerint ez már nem gazdasági, hanem egyértelműen politikai döntés kérdése. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben az ország illetékes vezetői nem hivatkozhatnak a gazdasági válságra.

- Ön szerint az utóbbi években az MVGYOSZ-t érintő negatív hatások ellenére a jövőben is biztosítható-e a Szövetség működtetése, a látássérültek hatékony érdekképviselete?

Minden megszorítás ellenére úgy gondolom, hogy az MVGYOSZ működését a jövőben is biztosítani kell, és nem támogatok semmilyen szűkítésre és megszorításra irányuló javaslatot vagy elképzelést (a stúdió szüneteltetését sem támogattam), hiszen a sorstársak érdekképviselete csak úgy biztosítható, ha nem a szolgáltatások szűkítésében gondolkodunk, hanem legalább a szinten tartásban, de még inkább a bővítésben. Ez természetesen nem könynyű feladat, hiszen mint annyi mindenhez, ehhez is pénz, pénz, pénz kell.

Köszönöm a beszélgetést, munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok!

Szőllősi Szilvia

Elnökségi tudósítás

2010. október 7-én az MVGYOSZ elnöksége megtartotta soron következő ülését. Szakály Melinda elnök, Dr. Tóka László alelnök, Dr. Nagy Sándor, Barnóczki Gábor, Kovács Béla, Németh Orsolya elnökségi tagok és Kuminka Györgyné elnökségi póttag vett részt a tanácskozáson. A Felügyelő Bizottság tagjai: Dr. Hódosi László, Szabó Renáta és Pál András, a MVGYOSZ hivatalvezetője Dr. Micserics József, a Vakok Világa szerkesztője, és az MVGYOSZ munkatársai is jelen voltak a tanácskozáson. Az épület kiselőadói termében az érdeklődő hallgatóság is helyet foglalt. A jegyzőkönyv vezetését Bognárné Baráth Barbara látta el.

Elnöki és hivatalvezetői beszámoló

- 2010. szeptember 15-én az FB és a hivatal vezetősége tárgyaltak a munka zavartalan, precíz működése érdekében. A dokumentációk, jelentések formájáról, beküldési módjáról egyeztettek a felek. Az FB tagjai eredményesnek ítélték a találkozást: a kötelezettségeket mindkét fél határidőre teljesítette.

- Ugyanazon a napon a SAZ találkozott a hivatal munkatársaival. Többek között kitűzték a 2010. október 22-én tartandó nyílt napot (mely október 25-re módosult, a Szerk.), valamint az elnök asszony megismerte a cég munkatársait, terveit.

- A Nemzeti Erőforrás Minisztériumban a foglalkoztatási rehabilitációról történt megbeszélés. Szakály Melinda beszámolójában elmondta, hogy több ötletet és javaslatot küldtek meg az illetékeseknek. Kifogásként merült fel például, hogy akkreditált szervezet az akadálymentesítés hiánya miatt nem foglalkoztat látássérült munkavállalót. Megfogalmazódott a védett munkahelyeken készített árucikkek megvásárlását elősegítő ajánlás, miszerint az önkormányzatok cégeket kötelezhetnének arra, hogy fogyatékosok által, a zárt munkaerőpiacon termelt termékeket vegyenek meg. Felhívták a figyelmet arra is, hogy más-más elbírálás alá kell, hogy essen a valóban érzék - vagy mozgásszervi sérült (vak, siket, stb.) és a csak például magas vérnyomásban szenvedő személy.

- Szeptember 20-án az MVGYOSZ az OSZK-val a hangoskönyvek digitalizálásával kapcsolatban kezdett tárgyalást.

- Szeptember 27-én a Vodafone boltban Szakály Melinda és az érdekvédelmi csoport két munkatársa, Kovács Judit és Benedek Zoltán próbavásárlást tartott, melynek célja a beérkezett panaszok kivizsgálása volt. Az ügyintéző segítőkész, udvarias volt. A beszámoló az MVGYOSZ honlapján is megtalálható.

- Szeptember 27-én a Vakvezetőkutya-Kiképző Iskolában kezdetét vette egy kutyaátadó tanfolyam. Az egyhetes bentlakás után a leendő gazdák a lakóhelyükön vizsgáznak majd. A programon Szakály Melinda, Dr. Micserics József és jómagam vettem részt.

- Az "Informatika a Látássérültekért" Alapítvány és az MVGYOSZ munkatársai szeretnék elérni azt, hogy a beszélő és nagyító szoftverek segédeszköznek minősüljenek azért, hogy támogatás járjon megvásárlásukkor. Erről szeptember 29-én kezdődtek meg az egyeztetések, fejlemények pedig novemberben várhatóak.

- Németh Orsolya elnökségi tag beszámolt arról, hogy szeptember 30-án tesztelték és megtekintették a 4-es metró Fehérvári úti szakaszát. Bemart vezetősáv és durva felületű biztonsági sáv segíti majd a látássérülteket a közlekedésben. A tesztelt felület javításához a módosító javaslatokat, észrevételeket a résztvevők megküldik az illetékeseknek. A bejáráson jelen voltak Kroll Zsuzsanna, Németh Orsolya elnökségi tag, Benedek Zoltán és Kovács Judit, Erhart Péter, az érdekvédelmi csoport munkatársai, a Vakok Általános Iskolájának mozgástrénere, és a Bárczi képviseletében Prónay Beáta.

- Október 1-jén a Parlandó Kiadó vázolta az MVGYOSZ vezetőségének, hogy a hangoskönyveket ingyenesen letölthetővé tennék látássérültek számára. A tárgyalások a kiadóval még folytatódni fognak - mondta el Szakály Melinda.

- Október 1-jén a Látássérültek Szabadidős Sport Egyesülete megnyitotta akadálymentes sportklubját. Az eseményről Kovács Béla elnökségi tag tartott beszámolót.

- Szeptember 18-án és 25-én lezajlott az érdekvédelmi csoport által szervezett Mutasd meg magad rendezvénye. Kovács Béla elnökségi tag versmondóként is megtisztelte a programot. Mesélt a rendezvény sikeréről és arról is, hogy harmadik helyezést ért el a versenyen.

- Szeptember 18-án Pécsen az ART Para fesztivál nagyszabású rendezvénye zajlott. Dr. Tóka László örült annak, hogy a látássérültek színvonalasan képviseltették magukat.

- Dr. Tóka László a Közép-Európai Egyetemen zajló konferencián képviselte a szövetséget szeptember 29-én. A konferencia témáját a cselekvőképesség és a szavazati jogokkal kapcsolatos kérdések adták. Az elnökség javaslata az, hogy a PTK újabb módosításához az MVGYOSZ, mint érdekvédelmi szerv is küldjön be hivatalos állásfoglalást. Dr. Simon Gergely vak jogász már elkészült tanulmánya nagyban segítheti a gyors munkát, de elhangzott, hogy szükség lehet még vak jogászok bevonására is.

Kérdezz-felelek

A SAZ adománygyűjtő cég képviselői jelenlétében 2010. október 22-én nyílt napot tartanak (mely október 25-re módosult, a Szerk.). Lehetőség nyílik a konstrukció megértésére, a cég megismerésére.

Idén nem lesz intervenciós pályázat

Az elnökség úgy határozott, hogy nem ír ki intervenciós pályázatot, mert a határidők, az elszámolások a rövid idő miatt nem teljesíthetőek. Az így megmaradt pénzt a 2011. évi alapba csoportosítják.

Akadálymentesítés, új koncepció

Németh Orsolya és Kroll Zsuzsanna az akadálymentesítés nehézségeit vázolták fel a jelenlévőknek. Kidolgozott koncepciójukban megfogalmazták, hogy sem az egyesületek, sem a szövetség nem végezheti felelősségteljesen az akadálymentesítést, mert rehabilitációs szakemberek nélkül a szervezeteknek csak véleményezési joga van, szakvélemény kiadását nem tehetik. Sajnos hiányoznak a személyi és jogosítványbéli feltételek ahhoz, hogy az akadálymentesítés tevékenységét valóban érdekképviseleti szintre vigyék. Jelen állapotban csak állásfoglalásokat író és véleményformáló szinten működhet az akadálymentesítéssel történő foglalkozás. Ezért a szövetségnek, mint legfőbb érdekképviseleti szervnek rehabilitációs szakmérnökre van szüksége ahhoz, hogy minőségi és érdemi előrelépések történjenek mind az infokommunikációs, mind a fizikai akadálymentesítés területén. Továbbá Egyenlő Esélyű Hozzáférési Tanács létrehozását javasolták, amely minden egyesületet arra kötelezne, hogy egy-egy delegáltja aktívan vegyen részt a munkában annak érdekében, hogy országszerte egységes, átlátható módon valósuljanak meg beruházások, hogy mindenhol az akadálymentesítésben jártas emberek tevékenykedjenek és képviseljék a már meglévő vagy majdan kialakuló állásfoglalásokban leírtakat. Jelenleg a honlapon megtalálható állásfoglalások képviselhetőek, amik az önkéntesen működő levelezőlista véleményei alapján születtek. Az elnökség a rehabilitációs szakmérnökkel kapcsolatban nem hozott határozatot, azt a november 11-i ülésére napolta.

Kuminka Györgyné szükségesnek tartja egy Braille-Bizottság létrehozatalát a pontírás egységesítésének, az ellenőrizhetőség érdekében.

A stúdió továbbra is szünetel

Az elnökség ismét egy évvel meghosszabbította a stúdió szüneteltetését. Hangoskönyvekkel idén is bővült az állomány, a műveket a kereskedelmi piacról szerezték be. Mivel a szüneteltetés nem befolyásolta az állomány csökkenését, gazdaságilag az indokolt, hogy a szolgáltató egység továbbra is zárva maradjon. A hivatal vezetői mindent elkövetnek annak tekintetében is, hogy a szüneteltetés ellenére az olvasók ismét hozzájuthassanak a "Lapról Hangra", esetleg a "vakok Világa" hangos változatához is. Nagy Tünde ajánlotta fel segítségét, akivel még folynak az egyeztetések.

Archiválás, digitalizálás

Erdős Imréné, a szövetség hangoskönyvtárának munkatársa ismertette Vargha Pál kérelmét, aki a stúdió deckjét kérte elromlott felszerelése helyett azért, hogy folytathassa az anyakazettán lévő hangoskönyvek digitalizálását. Vargha Pál ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen végzi tevékenységét, és egy év alatt közel 140 könyvet készített el az olvasók számára. Megtudtuk azt is, hogy rajta kívül Szabó Endre, András is segít a könyvek "megmentésében". Két év alatt 400 kazettán lévő mű már CD-n is hallgatható. Vargha Pál kérésének az elnökség helyt adott, aki használati kölcsönbe kapja meg az igényelt eszközt tevékeny munkája folytatásához. A könyvekért teljes körű felelősséget a hangoskönyvtár dolgozója vállal.

Új logó a kutyaiskolában

Az iskola új logója megmutatja, hogy hol képezték a kutyát, mivel az tartalmazza az MVGYOSZ, a VKI feliratokat. Alapja továbbra is a már jól ismert háromszög, amely jel a köztudatba már beleépült és elfogadott - tájékoztatott mindenkit Farkasné Schiff Mónika az iskola vezetője.

Az elnökség a logót elfogadta.

Kovács Judit

Fehérbot nap a székházban

2010. október 14-én az MVGYOSZ székházában jöttek össze azok, akik velünk együtt, a dolgozókkal ünnepeltek.

10:30-kor "az OEP által támogatott segédeszközök helyzete és a támogatással kapcsolatos álláspont" témát körüljáró, sajtótájékoztatóval egybekötött program vette kezdetét. A rendezvényt Szakály Melinda, az MVGYOSZ elnök asszonya nyitotta meg. Dr. Tóka László előadása a segédeszköz ellátás jelenlegi helyzetéről szólt. Az OEP véleményét Dr. Bartha Gyöngyvér az Elemzési, Orvosszakértői és Szakmai Ellenőrzési Főosztály munkatársa ismertette, a Műszaki Egyetem Ergonómiai és Munkapszichológiai Tanszékének képviseletében pedig Juhász Ferenc fejtette ki véleményét. A Labrador BT. Ügyvezető igazgatója, Szántó Ágnes is beszélt a problémákról.

A "Mutasd meg magad" gálaműsorán lazíthattak a sajtótájékoztató résztvevői és a nagyérdemű közönség.

Az épület kiselőadói termében és a télikertben a programokkal egyidőben segédeszközöket és az akadálymentesítéshez használható taktilis jelzéseket nézhetett meg a szemlélődő.

A VGYHE Horizont Kultúrcsoportja és az MVGYOSZ közös rendezésében október 12-16-a között tartott "Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak" című kiállítással egybekötött vásár is színesítette a kínálatot, ahol a termékeket és alkotásokat fogyatékkal élő csoportok és magánszemélyek készítették.

Az ünnepség végén a "Dr. Balló Istvánné született Rottenberg Éva közérdekű meghagyása nyomán, középiskolai tanulmányokat folytató, vagy azt 2010. szeptemberében megkezdő vak illetve aliglátó gyermekek számítástechnikai segédeszközök pályázat" boldog nyertesei is átvették jutalmukat. A fiatalok: Babik Tamás, Helmes Renáta, Nyics Kitti, Tanka László, Taskovics Adél, Turányi Attila, Velegi István laptoptáskát, laptopot és scannert kaptak, amely tanulásukat könnyíti majd meg.

A rendezvényt Szakály Melinda zárta, miután a szürke hétköznapok következnek.

Kovács Judit

Nyolc percben

Reményik László író fehérbottal, Szakály Melinda az MVGYOSZ elnöke gyengénlátása miatt szemüvegben, Dr. Micserics József a szövetség hivatalvezetője pedig jó látóként érkezett a Magyar Televízió stúdiójába és köszöntötte nézőit 2010. október 13-án. A műsorvezetők és imént felsorolt vendégeik azokról az igen drága segédeszközökről beszélgettek, amelyek a vakok és gyengénlátók életvezetéséhez elengedhetetlenek. "... A lehetőségekhez képest teljes mértékűen sikerült feldolgoznom a látásvesztést. ... Mind szellemileg, mind fizikailag sokszínűen foglalom el magam, ki tudom tölteni a nap 24 óráját." - mesélte Reményik László. Az író csak beszélő szoftvert, beszélőórát és fehérbotot használ, gyakorlatiasságával kivédi az életvitelt megkönnyítő segédeszközök sokaságát.

Magyarországon kb. 45.000 látássérült él, akik többsége nem tudja megvenni a megfizethetetlen segédeszközöket. - mondta el a hivatalvezető. "Az OEP csak bizonyos fajtájú fehérbotokat támogat." - hangzott el a tény Szakály Melindától. A néző megtudhatta azt is az elnök asszonytól, hogy "A segédeszközzé való nyilvántartásba vétele jelen pillanatban 700.000 forint.". Az ár csak egy eszközt foglal magában, kis tételben nem éri meg a forgalmazónak.

A "Hogyan segíthetek?" kérdése is foglalkoztatta a műsorvezetőket. A választ Reményik úr fogalmazta meg, aki hangsúlyozta, hogy igen felelet esetén a "Hogyan?" kérdés nem maradhat el, mert "Tudomásul kell venni, hogy a fehérbot minket egységesít, de ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk..." Ha valaki kérdez, abból még sosem volt probléma, zárták le a beszélgetést a résztvevők.

Kovács Judit

Visszatért a magyar legénység a NASA Űrtáborból

Idén először magyar látássérült fiatalok is részt vehettek a NASA amerikai űrtáborában. Ócsvári Áron és Velegi István egy hetet töltött el az amerikai Huntsville-ben a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) jóvoltából. Kísérőjük Szelinger Tamás, az "Informatika a látássérültekért" Alapítvány önkéntese volt.

Honlapunkon többször is hírt adtunk arról, hogy alapítványunk támogatásával a MANT Ugródeszka: a Hold című pályázatán az idén először vak és gyengénlátó középiskolások is elindulhattak. A két legjobb pályázó Ócsvári Áron és Velegi István volt, ők ketten egy hetet tölthettek el az Egyesült Államokban, a Huntsville-i Nemzetközi NASA Űrtáborban. Tábori élményeikről kérdeztük a magyar résztvevőket.

"Határtalan volt az örömünk a pályázat eredményhirdetése után" - vallották egybehangzóan a fiúk. István és Áron a napokat számolta szeptember 24-ig, az indulás napjáig, hiszen mindkettejüket érdekelte a világűr kutatása és az űrhajózás. És végre elérkezett a nagy nap, három járattal, több mint nyolc órás repüléssel értek el a célállomásig.

Szelinger Tamás: Az esős és hűvös londoni átszállás után a fiúk nagyon élvezték a tágas Boeing 777-en a repülést. Chicago volt a következő állomás, ahol szikrázó napsütés fogadott bennünket. Érdekesség, hogy a terminálok közötti utat vezető nélküli kéregvasúttal tettük meg.

Huntsville-ben a NASA Űrtábor parancsnoka várta az USA különböző államaiból, illetve az Írországból és Magyarországról érkező látássérült fiatalokat. A Nemzetközi Űrtábor évente egyszer fogad speciális körülmények biztosításával vak és gyengénlátó középiskolásokat.

Velegi István: Huntsville-be este nyolc órakor érkeztünk, ahol a fogadtatásunk nagyon barátságos volt. Megkaptuk a karszalagunkat, rajta a nevünk, csapatbeosztásunk és a szobaszámunk. A fárasztó út és az időeltolódás miatt a lefekvés után nem kellett bennünket elringatni. Másnaptól 15 fős csapatunknak jól szervezett, pontos beosztása volt.

Szelinger Tamás: másnap reggel került sor a hivatalos megnyitóra, illetve a csapat többi tagjával ismerkedhettek meg a fiúk. Minden csapatnak két vezetője volt, egy a délelőtti és egy az esti programokhoz.

Ócsvári Áron: Az első nap szimulátorban utaztunk a Mars felszínén, majd falat másztunk. Az első napok egyikén ültünk az úgynevezett "egyhatodos" székben, amely minden lépéskor felfelé húzott bennünket. Az elnevezés onnan ered, hogy a Holdon a gravitáció a hatoda a Földinek. Kipróbálhattuk ennek a fordítottját is: amikor kétszer-háromszor nehezebbnek éreztük magunkat, mint a Földön.

Velegi István: Munkaruhaként űroverallt kaptunk, sajnos ezt nem hozhattuk haza. Nekem nagy élmény volt a Rakéta Park, ahol lenyűgöztek az eredeti méretek.

Szelinger Tamás: Huntsville az űrkutatás szülőföldje, hajdanán a Rocket City nevet viselte. A II. világháború után egy tudóscsoport a rakéták fejlesztésével foglalkozott ezen a helyen, a német származású Verner von Braun vezetésével. Az első lépcső a Redstone rakéta-család kifejlesztése volt.

Ócsvári Áron: Hallottunk előadást a szilárd hajtóanyagú rakéták felépítéséről és működéséről, amit egy miniatűr rakétával a gyakorlatban is illusztráltak.

Velegi István: A háromszor egy órás küldetés-tréningek során megismerkedtünk az űrszimulátorral és megtanultuk kezelni. Parancsnokként vettem részt a programban és az űrsikló teljes audio-vizuális élményt nyújtott, mintha valóban eredetiben vettünk volna részt az űrrepülésben. Az ablakok helyén monitorok voltak és a kilövés robaját is hallottuk. Azalatt, míg mi az űrhajóban gyakoroltunk, a többiek az irányító központban vagy a Nemzetközi Űrállomáson teljesítettek szolgálatot.

Szelinger Tamás: A NASA Űrtáborhoz tartozó területen, az 51-es körzetben különböző akadálypályákon ügyességi feladatok vártak a csapatokra.

Ócsvári Áron: A legfélelmetesebb feladat az volt, amikor egy 15 méter magas rúdra kellett felmászni és a tetején megállni egy tányér nagyságú korongon. Ezt követően vennünk kellett egy 90 fokos fordulatot és leugrani, így tesztelve az egyensúlyérzékünket. Természetesen kötéllel biztosítottak bennünket. Külön öröm volt számomra, hogy többször is másztunk falat. Ezeknek a feladatoknak a legnagyobb tanulsága, hogy nagyon fontos a jó csapatmunka. A megoldásukhoz minden segítséget megkaptunk Braille-írásban.

Szelinger Tamás: Mialatt a fiúk az 51-es körzetben dolgoztak, nekem egy amerikai táborvezető megmutatta a szomszédos tábort is, ahol egy eredeti F-14-es vadászgépet is láthattam.

Velegi István: A háromszor egy órás feladatok során időről időre cserélődtek a szerepek, hogy mindenki kipróbálja a másik munkatárs tevékenységét is. Így pl. voltam tudós is, amikor az űrállomással tartottam a kapcsolatot. Hozzám fordultak, ha eltértek a keringési magasságtól, ha az újrapozícionálási adatokra volt szükségük stb. Érdekes volt az űrtörténelem óra is a múzeumban.

Szelinger Tamás: Felejthetetlen volt a látogatás a Davidson Centerben. A nagy kiállítási csarnok közepén egy eredeti Saturn V. rakétát láttunk. A kiállítási tárgyak között ott voltak az első kapszulák, az űrruhák, a holdkomp és egy kő a Holdról.

Ócsvári Áron: Máskor búvár segítségével nyolc méter mélyre merültünk, ahol csöveket kellett összeilleszteni. A merülés előtt és után is orvosi vizsgálaton vettünk részt. Ennek a feladatnak az volt a célja, hogy megtapasztaljuk a súlytalanságot. Sajnos egy kis nátha miatt István nem vehetett részt ebben a programban. A víz alatt kézjelekkel kommunikáltam az oktatómmal, aki a karomon jelezte, hogy mi a tennivalóm.

Velegi István: Volt olyan feladat is, amikor a Nemzetközi Űrállomáson dolgoztunk és különböző hibákat kellett elhárítanunk. A legizgalmasabb azonban a hatórás küldetés volt a hatodik napon. Bemutattuk mindazt, amit az elmúlt napokban tanultunk és gyakoroltunk. Akinek ez a feladat sikerült, az oklevelet kapott.

Szelinger Tamás: István kapitányként, Áron hajózó mérnökként "diplomázott", tehát a küldetésünk sikeres volt.

Az utolsó napon még csörgőlabdáztak, előadást hallgattak, vetélkedtek, moziban voltak, este pedig beszélgettek és buliztak a fiúk. Az eltelt egy hét során nagyon sok barátot szereztek és megtanulták: a szorgalom és az akarat képessé teszi az embert a legnemesebb célok elérésére is, még akkor is, ha látásában akadályozott.

Bartha Zsuzsanna

"Jobb a séta egy baráttal a sötétben, mint egyedül a fényben"

Gondolatok a Helen Keller estről

A fenti idézet a világhírű siketvak írónő munkássága során született meg. Ezt, és az önéletrajzi regényéből számos értékes részletet a Látássérültek Észak-Alföldi Regionális Egyesületének Baráti Köre hozta el a hallgatóságnak szeptember 24-én a Vakok Általános Iskolájának Nádor termébe.

Ki volt Helen Keller? Világhírű író és politikus, a fogyatékossági ügy szószólója. Az egészségesen született kislány 19 hónapos korában egy betegség maradandó következményeként lett siket és vak. A láthatatlanná és hallhatatlanná vált világot Anne Sullivan nevelőnő tette a gyermek számára élhetővé egy sajátos kommunikációs eszközrendszerrel. Ennek köszönhető, hogy önéletrajzi regényét olvasva látom magam előtt a téli havas tájat, érzem bőrömön a hideg fuvallatot vagy a nyári nap simogató sugarát, hallom a vonat fülsiketítő füttyét, felkavar a boldogság érzete, mint ahogy könnyeket csal szemembe a fájdalom. Ugyanolyan hitelesen használta az írói eszközöket, mint látó és halló írótársai. Felmerül bennem a kérdés, hogy valójában mi a fogyatékosság? Nem látni az ébredező földből előbújó hóvirág első hajtását, nem hallani a dalt, ami könnyekig képes meghatni, kézmozdulattal beszélni? Vagy érzéketlenül keresztülgázolni mások lelkén? Megalázni egymást saját korlátoltságunk miatt? Szeretet, szerelem nélkül élni? Megfosztani magunkat a boldogságtól és az erőtől, amelynek kiváló táptalaja a barátság, a család, a párkapcsolat?

Helen Keller számomra ismeretlen volt az említett szeptemberi péntek estig. Ott azonban olyan értékeket kaptam a Baráti Kör és a VGYKE jóvoltából, amely megtanít arra, hogy sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk fogyatékossággal és fogyatékosság nélkül egyaránt. De az egymásra figyelés, a tisztelet és nem utolsó sorban a barátság ad, tanít, szembesít, időtlen, áldás, több, mint ami én vagyok.

Köszönöm a VGYKE-nek az emlékest ötletét és megvalósítását. Köszönöm a Baráti Kör előadóinak a felkészültséget, a változatosságot, a színvonalas műsort, amelyen keresztül eljutott és megérintett Helen Keller üzenete. Hiszen tényleg jobb a séta egy baráttal a sötétben, mint egyedül a fényben.

Jónás Beáta

"Mutasd meg magad"

2010. szeptember 18. és 2010. szeptember 25. volt a "Mutasd meg magad" című rendezvény lebonyolításának két napja, amely programot az MVGYOSZ és a Fény Alapítvány szervezett.

A vers és próza kategória versenyzőit Selmeczi Tibor, Albert Péter és Konta Nelli színészek értékelték. A versenyen első helyezést ért el Bereczkné Bihari Erzsébet, második Dr. Paczolay Ilona, a harmadik pedig Kovács Béla lett.

A zene kategóriában 19-en álltak rajthoz. Őket Huzella Péter zenész, Simonné Horváth Emília és Széles Tamás hallgatták meg. Az elso hely Horváthné Dunaveczki Leonát illette meg, a második díjat Jánoki Márió zongorajátékával érte el, a harmadik helyért járó utalványt Krizbai Terézia kapta.

A nyertesek mindkét kategóriában harminc, húsz és tíz ezer forintos vásárlási utalványt kaptak, amelyet a székház segédeszközboltjában már le is vásároltak.

Október 14-én, a szövetség fehérbot napi ünnepségén a győztesek ismét a közönség elé álltak, ahol újfent megörvendeztették a hallgatóságot tehetségükkel. Előadásukban a győztes műsorszámok mellett további produkciókat láthattunk és hallhattunk. Jánoki Márió, a verseny 2. helyezett tehetsége zongorajátékával, majd erőteljes énekhangjával bűvölt el minket. Ezután Kovács Béla, a Zala megyei egyesület elnöke Ratkó József: István Imája, majd Illyés Gyula: Bartók költeményét adta elő igen nagy átéléssel. Őt Horváthné Dunaveczky Leona követte, aki kettő musical részletet énekelt el hálás közönségének, bravúros énektudását újra bizonyította. Egy fiatal iskolás lány, Krizbai Teca slágerekkel szórakoztatott mindenkit, alappal és saját zongorakíséretével egyaránt énekelt. Dr. Paczolay Ilona Tóth Árpád és Kosztolányi gyöngyszemeket hozott. A verseket Krizbai Teca lendületes slágerei, végül pedig Bereczkné Bihari Erzsébet szavalata zárták. A VGYHE több kulturális csoportjának is a vezetője Vas István: Rapszódia egy őszi kertben, illetve Móra Ferenc: a Hegedű, a gyermekkorunkból is jól ismert "tanmeséjét" mondta el. A délutánt Szakály Melinda köszöntője tette teljessé.

Gratulálunk minden résztvevőnek teljesítményéhez a Fény Alapítvány és az MVGYOSZ Érdekvédelmi Csoportja nevében.

Kovács Judit

"Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak" kiállítás

A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Horizont Kultúrcsoportja 2010. október 12. és 16. között kiállítást rendezett a Fehérbot Nemzetközi Napja tiszteletére. Helyszínéül a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége székházának télikertje szolgált. A kiállításon a fogyatékkal élő személyek és csoportok munkáit, valamint az őket segítő csoportok, alapítványok, egyesületek, magánszemélyek alkotásait, illetve a Fehérbot Napjához kapcsolódó tevékenységeket, segédeszközöket mutatták be. A bemutatott tárgyak, eszközök elsősorban a látássérültek életvitelét, mindennapi gondjainak megkönnyítését szolgálták. De betekinthettünk az öntevékeny, önmegvalósító, hasznos időtöltés, foglalkoztatás eredményeket felmutató munkaprogramjaiba, oktatásaiba, foglalkozásaiba is. Minden kiállító közösség rövid ismertetőt tartott keletkezéséről, létezéséről, munkaterveiről, célkitűzéseiről, és elmondta, milyen módon van kapcsolatban a fogyatékosügyi szervezetekkel. Fontosnak találták és szorgalmazták az együttműködést, hiszen közös célkitűzéseiket csak közös munkálkodással tudják eredményesen megvalósítani.

2010. október 12-én, délelőtt 10 órakor nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a "Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak" című kiállítás sorozat. Ezen a napon az Esőemberekért Egyesület mutatta be termékeit. Ők Tatáról érkeztek és a Tordason élő munkacsoportjukkal együtt kiállítottak általuk készített lekvárokat, befőtteket, különféle esszenciákban és mézben eltett gyümölcsöket, aszalványokat, gyertyákat, szőnyegeket, és különféle kézimunkákat. Minden kiállított terméküket meg lehetett tapintani a látássérülteknek. Egy-egy gyümölcsből kóstolót is tartottak. Ezeket a termékeket nagy árkedvezménnyel meg is lehetett vásárolni. Még bemutatkozott szőnyegszövőként Szabó Józsefné Nyíradonyból. Ő a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjának képviseletében mutatta be szőnyegszövő tudományát. Az általa hozott szövőszéket ki is lehetett próbálni a vállalkozókedvű látogatóknak. Az Esőemberekért Egyesület az autistákat támogatja, velük közösen munkálkodik életvitelük jobbá tételéért. Saját lakóotthonokkal is rendelkeznek, ahol a bent lakó fogyatékkal élő személyek ellátást és munkalehetőséget is kapnak - mondotta Ludányi Judit, az egyesület képviselője.

Október 13-án a Siketvakok Országos Szövetségének Munkacsoportja állította ki termékeit Gangl Tamás vezetésével és a Vakok és Gyengénlátók Speciális Szakiskolájának csoportja mutatta be termékeit Móga Erzsébet vezetésével. Láthattunk különféle kerámiaedényeket, tálak, bögrék, kancsók, és egyéb agyagból készült dísztárgyakat, például gyertyatartókat, mécses tartókat. Emellett faliképeket, bőrdíszműves alkotásokat, kosarakat, gyertyákat, különféle kézzel készített hűtőmágneseket is bemutattak. Az egyéni kiállítók közül meg kell említenünk Szombati Zsigmondné és Lukács Sándorné egyéni kiállítókat, ők mindketten látássérültek, egyedi művészi alkotásaik felkeltették a közönség érdeklődését (Író kéz, Keresztelő Szent János, Ludas Matyi, Juhász és a puli). Ők teljesen amatőr alkotók, műveiket agyagból formázzák, kiégetik, majd mázas borítást kapnak az alkotások. Ezek a termékek korábban már több neves kiállításon is részt vettek, úgymint a Székesfehérvár Lions Klub által szervezett "Vagyok", egy-egy kiállításon pedig díjakat is nyertek már.

Október 14-én a Vakok Állami Intézetének foglalkoztatói állították ki termékeiket Pászti Ágnes vezetésével. Közreműködött Viktori Anikó, aki lelkesen ismertette a termékek előállításának munkamenetét, anyagait, felhasználását. Hagyományos és méhviasz gyertyát állítottak ki, melyek különböző színárnyalattal és alakkal, nagysággal készültek. Emellett szőnyegeket, karácsonyfadíszeket, hűtőmágneseket, lábtörlőket, többféle anyagból készített mécses és gyertyatartókat mutattak be. Ezeket a termékeket látássérült és halmozottan fogyatékkal élő személyek állították elő. Nagy érdeklődést keltettek a Szatmárnémetiből érkező Balvinszky Orsolya amatőr művész tapintható képei. Alkotásainak témáját a mindennapi életből vette, jól felismerhetőek és jól tapinthatóak a motívumok. Több kiállításon vett már részt, képei az Interneten is megtalálhatók.

Október 15-én a Lámpás 92 Alapítvány állította ki termékeit Varga Zoltán vezetésével. Központjuk Budapesten található, ők Gödről és Sződligetről érkeztek. Fiatal munkatársaik az általuk hozott szövőszéken bemutatták a szövés munkameneteit, és beszéltek nekünk az általuk készített termékek különböző alapanyagairól, színezéséről, méreteiről, sőt az értékesítés nehézségeiről is. A szőnyegeken kívül még bemutatták a gyékény- és kosárfonás műremekeit, valamint gyertyákat, hűtőmágneseket, cserép- és agyagedényeket, és dísztárgyakat. Foglalkoznak még üvegfestéssel is. Az általuk készített és kiállított termékeket különböző fogyatékkal élő csoportok mellett egészséges személyek közösen állítják elő. 1992 óta működnek, lakóotthonaikban szállást és ellátást, munkalehetőségeket kapnak az arra rászorulók. Tanfolyamokat és szabadidős programokat is szerveznek fiataljaik részére. A kiállításról az irodalom sem hiányzott: jelen volt Bereznainé Nagy Ilona vak költő, könyveivel és CD-ivel. Kiállításunkat nem csak a budapesti közönség tisztelte meg, de felkeresték hazánk különböző tájairól is: Miskolc, Salgótarján, Győr, Nagykanizsa, Szekszárd, Pécs, stb. Ezt bizonyítja a vendégkönyvünkben látható sok beírás, véleménynyilvánítás és dicséret is. Célunk volt, hogy a fogyatékkal élő társaink önmegvalósító, hasznos és szép munkáit bemutassuk, és megismertessük velük, alkotásaikkal az egészséges embereket. Hisszük, hogy lehetőségeinkhez mérten bizonyítottuk, hogy a fogyatékkal élő emberek is hasznos tagjai a társadalomnak, és életvitelük, szociális helyzetük javítása közös feladat. Szeretnénk továbbra is együttműködni a kiállító közösségekkel, segíteni és figyelemmel kísérni az alkotók életútját és több ilyen kiállítást szervezni.

Bereczk Istvánné

Horizont kultúrcsoport vezetője

"A művészet egyenlővé tesz"

Art Para Gála Pécsett

Az Európa Kulturális Fővárosa Pécs 2010. program keretében a MEOSZ és a Baranya megyében működő fogyatékkal élők érdekképviseletét felvállaló szervezetek együttműködésével 2010. szeptember 18-án került megrendezésre az "Art-Para Fesztivál és Para Gála" kulturális és művészeti rendezvény Pécsett, melyre a Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesületének elnökétől kaptam meghívást.

A program célja az volt, hogy a kultúra eszközeivel mutassák be az integrációt, példát mutassanak, hogy egészséges művészek együtt munkálkodnak sérült művészekkel, és egymást kiegészítve maradandót képesek alkotni.

A látássérülteket három neves előadó színvonalas produkciója képviselte, Márkus Norbert zongoraművész, zeneszerző, Ézsiás László amatőr versmondó és Wessely Ernő eMeRTon díjas harmonikaművész, koncertező muzsikus szórakoztatta a közönséget.

Ritecz László, a Mozgáskorlátozottak Baranya Megyei Egyesületének elnöke megnyitója után Márkus Norbert lépett színpadra, aki Németországból érkezett haza a rendezvényre.

Márkus Norbert jazz zongora művész-tanár, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszékén végzett. Felvételt nyert az Amszterdami Konzervatórium jazz tanszékére, ahol a zongora mellett zenekari hangszereléssel és más földrészek népzenéjével foglalkozott.

Norbi Enrico Pieranunzi egyik darabjával kezdte az előadást, melyet saját feldolgozásában mutatott be a közönségnek.

A tenger felé sodródás kellemes érzése után egy jazzörökzöldet hallhattunk, majd a Lótuszvirágzás című darabot játszotta a komolyzenét áhítattal hallgató közönségnek, majd az All the thinks you are címu művel zárta előadását aszimmetrikus ritmusban, balkán hangzással.

A kellemes komolyzene után Ézsiás László amatőr versmondó mutatkozott be. Elmondta, hogy Jászfényszarun született, 24 éves koráig látott, azóta pedig minden más érzékszervét használja. 15 éve mond verset, tanítója Bánffy György volt, az ünnepségre 4 verset hozott látássérült költők műveiből.

Elsőként Juhász Imre: Óda a fényhez című vers előadásával méltatta a fényt, majd Miks Mária Szolnokon élő szerző Arcok című versét szavalta nagy átéléssel.

A Debrecenben élő Rózsa Dezső: Naptár című versének előadása után Ézsiás László saját versével zárta le műsorát. Mint megtudtuk, 11 hónapos korában veszítette el édesanyját, akinek hiánya gyakran jobban emészti, mint látásának hiánya. Torokszorító produkciójának előadása után a közönség vastapssal köszönte meg az élményt.

A látássérült művészek előadását Wessely Ernő harmonikaművész zárta, aki 2001-ben a Magyar Rádiótól eMeRTon díjat kapott műsora elismeréseképpen. Az Art Para Gálán elsőként az 1930-as évek Felhő című jazz zenéjét adta elő, majd kedvencének, a szintén vak Ray Charles Georgia című dalával folytatta műsorát. Ezt követően egy Piaf zenével tapsoltatta meg a közönséget, akik az előadás alatt lelkesen adták az ütemet a művész kezei alá.

Végezetül egy pörgős brazil muzsikával búcsúzott a Gála résztvevőitől, akik hálás tapssal köszönték meg a látássérült előadók színvonalas produkcióit.

A két napos rendezvényt több mint 500 mindenféle fogyatékkal élő és ép előadó és kísérője tisztelte meg jelenlétével, több helyszínen sokszínű műsorokkal szórakoztatták az érdeklődő közönséget.

Sz. Sz.

A napfény tava esőben

A Borsodi Vakok és Gyengénlátók Egyesületének háromnapos Velencei-tavi kirándulásához meg volt rendelve a vonatjegy, szállás, ellátás és a "szépasszonyok" nyarának megfelelő jó idő. Az előbbiek bejöttek, az utóbbi nem, de azért minden nagyon jól sikerült. Bukovenszkiné Marika már hetekkel az indulás előtt és végig az első perctől az utolsóig szervezett, szaladgált, intézkedett, és megoldotta a nehéz feladatot, a nagyon különböző igények összehangolását.

Szeptember 10-én, pénteken reggel indult el vonattal Velencére a 32 fős vakokból, gyengénlátókból és pár jól látó kísérőből, idősebbekből és fiatalokból álló jókedvű csapat. A vonaton még folyt némi egyezkedés, hogy ki kivel /természetesen aludjon/. Kora délután érkeztünk meg a velencei ifi szállóba, ahol két négyágyas szobából, egy teakonyhából és egy fürdőszobából álló apartmanokban kaptunk elhelyezést. Letáborozás után vacsoráig szabad program volt. Bár az eső kitartóan esett egész nap, mindenki talált magának elfoglaltságot. Kirándulás Székesfehérvárra, vagy egy helyi specialitású étel, helyi bor, megkóstolása valamelyik kitartóan nyitva tartó vendéglőben. Vacsora után egy lelkes csoport elment megnézni Velence celeb-negyedében a biztonsági őrökkel védett citromsárga, 13 ablakos Korda-kastélyt.

Szombaton a bőséges reggeli után a kis piros vonattal Agárdra utazott a csapat. A hajóállomásra tartva az aluljáró végén olyan nagy víz várt bennünket, amely úszásra kicsi volt, de arra elég, hogy igazi kalandtúrának megfelelően félig elázott cipőkkel átjussunk rajta. A kikötőben aztán mindenki mindenkit lefényképezett szemből, profilból és félprofilból. A tízkor induló hajóval átmentünk Pákozdra, a félórás utazás alatt hattyúkat, vízimadarakat és elszánt horgászokat láttunk a nádasok mellett. A hajóállomástól kb. 40 perces enyhén emelkedő csipkebokrokkal szegélyezett műút vezetett fel az 1848-as szabadságharc szeptember 29-i, Jellasics horvát bán felett aratott győztes csatájának emlékére kialakított nagyszabású emlékhelyhez. Megnéztük a hősök tiszteletére állított obeliszket, majd egy előttünk járó csoportot kivárva idegenvezetővel a csata emlékeit őrző múzeumot, katonaruhákat, ágyút, kézifegyvereket. Narrátor szöveggel egy hatalmas terepasztalon fényjelekkel jelezve a csapatok mozgását nyomon követhettük a Pákozd-Sukoró térségében lezajlott csata menetét. Mivel szeptember 29. a Fegyveres Erők Napja is, ez az emlékhely a korunkbeli katonaélet bemutatására is szolgál. Egy másik kiállító teremben a 2004-ben megszüntetett sorkatonaságot mutatták be a bevonulástól a leszerelésig tárgyakban, fotókban. Utána mindenki nagy mulatságára fel lehetett próbálni katonaruhákat, sisakokat, 23 kilós golyóálló mellényt. Bele lehetett ülni egy repülőgép szimulátorba is. Aki elfáradt vagy megszomjazott, betérhetett a büfébe vagy vásárolhatott emléktárgyat, játék katonát, kulacsot, katonasapkát, háromezerért sisakot is. Mikor fedett helyen voltunk nem esett az eső, de mikor kijöttünk bosszantásként újra elkezdte, de mi álltuk a sarat. A következő színhelyen egy kitűnő humorú vietnámi veterán, több békeszolgálatban is részt vett tiszt beszélt nagyon őszintén és érdekesen napjaink magyar fegyveres erőiről, a szerződéses katonákról és a békefenntartókról. Két órakor kis vita kerekedett, hogy megnézzük-e zuhogó esőben az arborétumot, tudnánk-e élvezni a látványt és a lődörgést a fél hatkor induló hajóig, vagy menjünk vissza Agárdra a hármas járattal. Az utóbbira szavazott a nagytöbbség. Agárdon beültünk egy kellemes fedett teraszú vendéglőbe, ahol válogatott finomságokat, gyrost, túrógombócot, dunántúli gulyást, sőt még borjúpörköltet is lehetett rendelni galuskával, természetesen hozzá illő italokkal. Hatra már otthon voltunk, a sült csirke vacsora még befért. Egy bevállalós csapat vacsora után még elment a világ végénél egy méterre levő kisboltba. Mások sétálni indultak, megint mások felfedezték a Disco-t és ott töltötték az estéjüket. Bár Velencéből leginkább a járdákat lehetett megismerni, mert folyton azt kellet nézni, hogy hol van tócsa. Páran még bámulták kicsit a recepcióban a kivetítős TV-t, de ezen az estén senkit sem kellett elringatni.

Vasárnap végre ránk sütött a nap, de a Velencei-tó alig 14 fokos vize még így sem vált fürdésre alkalmassá. A társaság azon tagjai, akik a fürdőhelyre fürdőruhát is hoztak magukkal, vagyis kilenc ember a Spa és Wellness fürdőben töltötte tíztől kettőig az időt, ahova sikerült kedvezményes belépőjegyet szerezni. A kellemesen hűvös nagy fedett medencében úszkáltunk, sok időt töltöttünk a kinti melegebb vizűben, pár percet a 36 fokos gyógyvízben. Élveztük a szabályos időközökben feltörő gejzírek, erős nyomású vízsugarak masszírozó hatását, kipróbáltuk a szaunát. Legjobban, a forgóvizes medencében óránként induló sodró folyosó tetszett, volt olyan, aki többször repetázott. A társaság másik fele Velencében sétálgatott vagy a szobában pihent. A szállóban ebédet is lehetett rendelni. Délután a háromórás vonattal indultunk haza. Este tízre mindenki élményekkel megrakodva, kellemesen elfáradva szerencsésen hazaért.

Ilyen jól szervezett, érdekes programokat tartalmazó, mindnyájunk számára elfogadható árú háromnapos kiránduláson, (ilyen jó társasággal) máskor is szívesen részt vennénk!

Zs. és J.

Ünnep a Vakok Állami Intézetében

Érdi Tamás zongorajátékával kezdődött a Vakok Állami Intézetében 2010. október 15-én a központi ünnepség, amelyet a Fehérbot Nemzetközi Napja alkalmából szervezett az intézet. A muzsika után Szabóné Berta Irén köszöntötte az ünneplőket és a díszvendégeket. Beszédében elmondta, hogy októberben a közvélemény figyelme a látás irányába fordul, és 15-e az a nap, amikor szó esik a látássérültek ügyéről. Ismertette az intézetben bekövetkezett változásokat is: sikerült átadniuk a Magyarországon, a látássérültek körében biztosított, speciális "védett bérlakást", gyarapodtak a szolgáltatásokban elérhető segédeszközök, adaptálták a moon-írást, valamint felújították a vizes blokkokat az épület egyik szárnyában.

"Figyeld a tengert, és éjjel is látni fogod" - mondták az angolok. Ha a tenger maga a végtelen, akkor nincs szükség tengerre, hogy lássuk a horizontot, mert a végtelen bennünk van. Akkor is, ha ép a szemünk világa, de akkor is, ha vakok vagyunk. A végtelent ugyanis elsősorban érzi az ember. Már a tenger sós szagából és a hullámok álomszerű zúgásából tudjuk: kapcsolatba kerültünk a végtelennel, kapcsolatba kerültünk a bennünk lévő horizonttal. - nyitotta meg az ünnepséget Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere.

Dr. Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége méltatta a kiemelkedő teljesítményre képes fogyatékos embereket, a látássérültek különleges tehetségét.

A Fény a Sötétben Alapítvány kurátora, Búzási Zoltán is szólt néhány szót az egybegyűltekhez.

Az "Ismert arcok híres maszkok" kiállítás résztvevői közül is sokan jelen voltak: Mága Zoltán hegedűművész, Kovács István olimpiai bajnok ökölvívó, rádiós és média személyiség, Szuhaj Mihály az "Informatika a Látássérültekért Alapítvány" kuratóriumának elnöke, Batiz András médiaszemélyiség, Koós János énekes, előadóművész, Barabás Éva műsorvezető, Weinek Leonárd Zugló volt polgármestere. Csermák Krisztina, a maszkok készítőjének segítségével lehetővé vált az, hogy bárki megtapogassa arcukat és meghallgassa hangjukat, akár csak az ünnepségen nem megjelent közélet szereplőinek, akik vállalkoztak a minta adás megpróbáltatásaira. A "tapintható beszélő" kiállítás létrehozója a VÁI és a Fény a Sötétben Alapítvány volt.

A délelőttön megtörtént az "Együtt élünk" fotó- és rajzpályázat eredményhirdetése, ahol a gyerekek értékes jutalmakat vehettek át. A Református Missziós Központ Braille-bibliákat adományozott az intézet lakói számára. Magyarné Balogh Erzsébet jelképesen egy pontírású könyvet nyújtott át az igazgató asszonynak. Az "Ügyes kezek" kiállítás is megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt.

A megnyitó ünnepség ismerkedéssel, dedikálással, a kiállítások megtekintésével ért véget. Folytatódtak viszont a meghirdetett programok, például Ki Mit Tud, szűrővizsgálatok, sportnap várt minden érdeklődőt.

Kovács Judit

"Kézzel látók"

Szemléletformálás a plázában

2010. szeptember 14-18. között szokatlan dolgokkal találkozhatott, aki a pécsi Árkád Bevásárlóközpont földszintjén végigsétált. A megszokott üzletek mellett egy nagy fekete sátor és ezzel mintegy kontrasztot alkotva fehér paravánokon vidám színű festmények várták az érdeklődőket. "Lásd meg, érintsd meg, éld át!" - hívogatott a szlogen a plakátokon. A sátor előtti asztalon szokatlan, első ránézésre talán felismerhetetlen tárgyak sorakoztak az érdeklődőkre várva. De mi is ez az egész?

A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) fiatalos lendületébe és innovatív szemléletmódjába nem csak hogy beleférnek a meglepő és kreatív ötletek, hanem az évek során a lételemünkké is vált a meghökkentés, a szokatlan helyszíneken, a látássérült emberek érdekvédelmétől elsőre távolinak tűnő szakterületeken, újszerű, talán meglepő témákban való megjelenés. Így született ez a program is.

A "Kézzel látók" programot először 2009. májusában rendeztük meg Budapesten, az Árkád Bevásárló Központban. A program keretében Gyüre László képzőművész plasztikus és különleges színvilágú festményeiből rendeztünk tapintható kiállítást látó és látássérült emberek számára egyaránt. A tíznapos program emellett egy ún. érzékenyítő elemet is tartalmazott: Egy teljesen sötét sátorban egy boltot rendeztünk be, ahol vak és gyengénlátó vezetők segítségével bárki megismerhette a látás nélküli élet kihívásait egy egyszerű mindennapi feladat, egy bevásárlás apropóján. A programot neves látássérült és látó előadóművészek műsora is gazdagította.

A programmal 2009 júliusában a Fórum Debrecen bevásárlóközpontban is megjelentünk, ahol a hatalmas érdeklődésre való tekintettel idén májusban egy újabb 10 napos rendezvényt bonyolítottunk le. A IV. "Kézzel látók" programra 2010. szeptember 3-11. között került sor ismét a budapesti Árkádban, az ötödik rendezvényt pedig már Pécsett valósítottuk meg. Az idei három rendezvényt már a vak és gyengénlátó emberek mindennapjait megkönnyítő segédeszközök és a pontírás bemutatásával is kiegészítettük.

Programjainkon alkalmanként több száz érdeklődő látogatta meg tapintható tárlatunkat és a fantáziájukat megmozgató és érzékszerveiket igénybe vevő sötét sátrat, hogy aztán látó és látássérült munkatársainkkal beszélgetve kerüljön közelebb a vak és gyengénlátó emberekhez. Több alkalommal is vendégül láttunk iskolai és óvodai csoportokat, de az idősebb korosztályokból is szép számmal érkeztek hozzánk látogatók a családok és a délutánonként plázázó iskolás fiatalok mellett.

Rendezvényünk fő célja, hogy megmutassuk: a látássérült emberek a közvélekedéssel ellentétben nyitottak és érdeklődnek a művészetek iránt, és hogy némi odafigyeléssel számunkra is átélhetővé tehetők olyan csupán vizuálisnak tartott alkotások is, mint például egy festmény. Fontosnak tartjuk emellett annak az üzenetnek a közvetítését is, hogy mi, a vak és gyengénlátó emberek megfelelő segítséggel képesek vagyunk az önálló életre, nyitottak a világra és teljes, boldog életet tudunk élni.

Helyszínül nem véletlenül választunk bevásárlóközpontokat, hiszen itt a társadalom számos csoportja megfordul, így a program valamennyiük számára elérhetővé válik, emellett egy ilyen helyen megtalálható kiállítás megtekintése nem igényel elköteleződést, előzetes tervezést. Így programunk valami olyanná válik, amibe belebotlik az ember, és az magával ragadja.

Rendkívüli örömünkre szolgált, hogy 2009. tavaszán a budapesti Árkád Bevásárlóközpont akkori igazgatója, Átányi Ajtony úr és munkatársai szinte első szóra az ötletünk mellé álltak és azóta is minden lehetséges támogatást megadnak nyilvános szemléletformáló programjaink megszervezéséhez és sikeres lebonyolításához, amit ezúton is hálásan köszönünk!

A jövőre vonatkozóan is vannak terveink és nagyon bízunk abban, hogy a "Kézzel látók" sikersorozata folytatódik. 2011-ben az eddigi helyszínek mellett újabb helyeken is szeretnénk feltűnni a programmal, többek között a győri Árkádba is szándékunkban áll elvinni a rendezvényt.

Németh Orsolya

Braille kottaállományunk jövője

Vak muzsikusaink nagy örömére megoldódik a Szövetségünkben felhalmozódott, évek óta használaton kívül lévő pontírású kották sorsa.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye október 15-én ünnepélyes keretek között átvette az MVGYOSZ Braille-kottaállományát. Az eseményt az Összhang Alapítvány művészei nívós koncerttel köszönték meg.

Egykor élt muzsikus elődeink ránk hagyott kottáit Németh Tamás zongoraművész és felesége, Berta Edina, Braille-kottaátíró-szerkesztő, az MVGYOSZ munkatársa készíti elő a Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye számára, ahol látó könyvtárosok időt és energiát nem kímélve ismerkednek a pontírással és katalogizálják kincseinket.

A folyamatosan bővülő állomány főleg zongora- és orgonaműveket tartalmaz, melyek megfelelnek mind a zeneiskolák, zeneművészeti szakközépiskolák követelményeinek, mind a magas színvonalú koncertek elvárásainak.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szeretettel várja leendő és új, budapesti és vidéki látássérült vendégeit a Braille-kotta kölcsönzés új szolgáltatásával, mely igény esetén könyvtárközi szállítással is megoldható.

A kottaállomány megtekinthető a www.fszek.hu oldalon.

A pontírású kottákkal kapcsolatban további információkért keressék bizalommal Bándoli Katalin könyvtárost a bandoli@fszek.hu e-mail címen.

A Zenei Gyűjtemény telefonszáma: 06-1-411-5011, címe: VIII. kerület, Ötpacsirta u. 4.

Arra buzdítjuk a muzsikát szerető sorstársakat, minél többen használják a pontírású kottát, mert csak így őrizhetik meg zenei önállóságukat.

"Lúcia"

Hívogat a tücsökzene

Beszámoló a 2010. október 2-i kirándulásról

Szabó Lőrinc, a Nyugat második nemzedékének egyik leghíresebb költője 1957. október 3-án, ötvenhárom évvel ezelőtt hunyt el. Ezen évforduló alkalmából a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének Nosztalgia klubjával ellátogattunk az irodalmár szülővárosába, Miskolcra.

Szombaton a reggeli órákban indultunk, 43-an szálltunk buszra - köztük én voltam a legfiatalabb. Szép, kora őszi időben utaztunk. Baksa Ernő idegenvezető érdekfeszítő tájékoztatást adott minden városról, hegységről, melyeket érintettünk. Ezzel nemcsak szórakoztatóbbá tette az utazást, de alig vagy egyáltalán nem látó társainknak is nyújtott képzeletbeli "látnivalót". A kiselőadás természetesen kitért Miskolc városának többi híres szülöttjére. Egyebek mellett Gróf Pálóczy László, Benke József, Déryné Széppataky Róza és Egressy Béni életpályája is a településhez kötődik.

Megérkezve célunkhoz, első utunk a Szabó Lőrinc könyvtárba vezetett. Az intézmény vezetője, Szabó Éva fogadott és kísért minket. Megtudhattuk tőle, hogy a város kulturális fejlesztése nagyrészt a közösség olvasási szokásain múlik. Megosztotta szándékait a közművelődés terjesztésére: a könyvtár-látogatók igényeinek minél teljesebb kielégítését, illetve az idősebbeknek számítógépes oktatást is tervez. Ezt követően megismerhettük a hangos könyvtár vezetőjét, Tóth Margitot, ő a környékbeli látássérültek olvasói táboráról, a CD-gyűjteményről mesélt nekünk. Elárulta, személyesen is igyekszik segíteni a könyvtárba járókat. Végül meghallgattuk egy helybeli versmondó (Soós Györgyné) előadását. Ő egy szép, érzelmes Szabó Lőrinc költeményt szavalt el nekünk.

Rövid szünet után a csoport vezetője, Bereczkné Bihari Erzsébet bemutatta a Nosztalgia Klubot a könyvtár vezetőségének, majd verssel és énekkel kis előadást mutattunk be. Végezetül elhelyeztük koszorúnkat Szabó Lőrinc szobránál.

Következő állomásunk a Herman Ottó emlékmúzeum volt, ahol Palócföld szokásaival és kultúrájával ismerkedtünk meg. Meglátogattuk a kortárs festők műveiből készült tárlatot, és az állandó kiállítás tapintható szobrait.

Busszal jutottunk el a híres avasi református templomhoz, melynek alapzata mintegy nyolcszáz éves, és a város legnagyobb egyházi építménye. A lelkész fogadott minket, válaszolt kérdéseinkre, körbekalauzolt minket a síremlékek közt a református sírkertben. Utóbbi érdekessége, hogy a híres Latabár dinasztiát is itt helyezték örök nyugalomra.

Később megcsodáltuk az 1831-es kolerajárvány idején ácsolt fatemplomot.

Természetesen a Miskolci színházat sem hagytuk ki, idegenvezetőnk és látó kísérőink itt, és a Lillafüred felé vezető séta alatt is gondoskodtak élményeink kiegészítéséről. A két világháború között épült üdülőhely Szabó Lőrinc korában az írók, költők, publicisták és értelmiségiek kedvelt nyaralási helye volt, ennek szellemében látogattuk meg a Palotaszálló mellett tűnődő József Attila szobrot.

Délután Herman Ottó egykori nyaralójába látogattunk. Tárlatvezetőnk beszámolót tartott Herman Ottó gyermek- és ifjúkoráról, a Miskolchoz és Lillafüredhez kötődő szerepéről.

A hazafelé vezető úton még megálltunk Egerben: Gárdonyi Géza emlékházát és az egri várat látogattuk meg. Végezetül a Szépasszony Völgyében tettünk látogatást, ahol az egri borokról hallgattunk előadást.

Igazán tartalmas, kultúrában gazdag napot tölthettünk el együtt.

Steffek Adél

"Új lehetőségek a látássérültek gyógyításában"

A Látás Világnapja alkalmából a Nyírségi Látássérültek Egyesületének elnökeként egy ünnepi ülésen vehettem részt 2010. október 14-én Budapesten a SOTE 1. számú Szemészeti Klinikáján.

A délutáni program egyetlen téma köré csoportosult: a retina implantáció beültetésének lehetőségei Magyarországon. Az előadók tájékoztattak bennünket arról, hogy milyen fontos foglalkozni ezzel a témakörrel, hiszen a világon 50 millió vak ember és 250 millió súlyos látássérült él, akiknek a száma folyamatosan emelkedik. Így látható, hogy a szakembereknek mindent el kell követni azért, hogy megfelelő segítséget kaphassanak a látássérültek látásminőségük megőrzéséhez, esetleges javításához. Ez az új módszer, amelyről az előadás sorozatban hallottunk már 15 éve kísérleti stádiumban van és folyamatos fejlesztésre szorul. Az előadók között volt Prof. Dr. Németh János, Prof. Roska Tamás, Dr. Kusnyerik Ákos, Dr. Lendvai Zsanett, Dr. Barcsai György. Dr. Florian Gekeler beszélt arról, hogy hogyan végzik el a retina implantációs műtétet és milyen vizsgálatoknak kell ezt megelőznie. Találkozhattam Miikka Terho nevű úriemberrel, aki elmondta, hogy mit jelent számára az első retina implantátum, amelyet a szemébe ültettek. Az újság hasábjai arra kevés helyet biztosítanának, hogy részletesen beszámoljak a konferencián szerzett tapasztalataimról, élményeimről.

Ezért egyesületünk elhatározta, hogy 2010. november 25-én délelőtt 10 órára konferenciát szervez, ahol téma lesz a retina chip implantáció lehetősége, az új gyógymódok a látássérültek számára, és a rehabilitáció lehetőségei.

Akinek ezzel a cikkel felkeltettük érdeklődését a téma iránt megkeresheti irodánkat és bejelentkezhet erre a konferenciára.

Irodánk elérhetőségei: 42/504-053, nyirvake@freemail.hu

Gondolom a fent említett témával és módszerrel sok látássérültnek tudunk majd segíteni.

Számunkra fontos, ha már egy embernek segíthettünk, akkor nem dolgoztunk hiába.

Jakab Sándorné

elnök

Nyári tábor Fadd-Domboriban

2010. augusztus 9-től 15-ig, idén immár sorrendben 16. alkalommal üdülhettek a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesületének gyermek- és fiatalkorú tagjai, körülbelül negyvenen a Tolna Megyében található Fadd-Dombori üdülőtelepen, a Duna menti Faddi-Holtág partján.

A tábort megelőző, hónapokig tartó adományszervező-, pályázatíró- és előkészítő munka tette lehetővé, hogy a táborlakók egy héten át többek között szállást és teljes ellátást kapjanak, amiket Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. és a Szekszárdi Diákétkeztetési Kft. biztosítottak számunkra.

A táborlakók strandoláson, úszásoktatáson, horgászaton, illetve különböző egészségmegőrző- és prevenciós tájékoztató előadásokon kívül az Egyesületünk által szervezett színes programokon is részt vehettek. Az alábbiakban rövid ízelítőt adunk ezekből.

Hétfőn a szálláshelyek elfoglalása, a tábori köszöntő és a csoportos eligazítás után Soponyai Mihály, faddi pártoló tagunk tartott színes beszámolót és rövid idegenvezetést az üdülőtelepen. Az ebédet követően beszélgetés és játékos ismerkedés vette kezdetét.

Kedd délután tolnai Önkéntes Tűzoltóság tagjai látogattak el hozzánk, akik bemutatót tartottak a teljes technikai felszerelésükről, majd ezt követően a gyerekek fel próbálhatták a sisakot, a légzőkészüléket és a védőruhákat is. Ezután következhetett a habparty, amely minden évben nagyon nagy sikert arat a látássérült fiataljaink körében.

Szerda délelőtt Faddra látogattunk, Gáti Mariann képzőművész kiállítására és Meseházába, amit saját otthonában rendezett be, és működtet évtizedek óta. Csodálatos meséket osztott meg velünk, és megengedte néhány szobrocskájának kézbe vételét, megtapintását is, ami mindig hatalmas segítség egy látássérült ember számára. Ott jártunkkor a Tolna Megyei Önkormányzat egy munkatársa is kilátogatott, aki cikket jelentetett meg a táborozásunkról egy itt készült fotóval együtt. Ezután megcsodáltuk Fadd nemrégiben újjá varázsolt faluközpontját, a szintén vadonatúj játszótérrel együtt, majd egy kis csoportunk betért az itt élő Ódryné Horváth Krisztina keramikushoz is, aki egy nagy doboz saját készítésű kerámiával lepett meg bennünket, amit levihettünk a táborba, hogy a gyerekek majd saját kezűleg festhessék ki kiválasztott figuráikat. Végül lesétáltunk a Faddi-Duna Holtág partjára a természetben gyönyörködni, Soponyai Misi bácsi idegenvezetését, és vidám történetecskéit hallgatva.

Délután az Óceán Könnyűbúvár SE vezetője tartott a táborban érdekes előadást, beszámolókat a búvárkodásról és szakmájáról, a vízi mentésről, majd bemutatta felszerelését. Kezünkbe foghattunk kétféle uszonyt (békatalpat), a légzőkészüléket (palackot és maszkot), és megtapinthattuk speciális, több tíz kilós búvárruháját is.

Csütörtökön Kovács János Nyugállományú Alezredes, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szekszárd Megyei Jogú Város Tagozata Elnökének közbenjárására Medinára látogathattunk, a Magyar Honvédség 54. Veszprémi Légtérellenőrző Ezred Medinai Réskitöltő Radarszázada laktanyájába, ahol körbevezettek bennünket, majd a katonák fegyver- és ruházati bemutatót tartottak, amiket a kezünkbe is foghattunk, a járműveikkel ismerkedhettünk kívül-belül, végül kipróbálhattuk, milyen érzés katonaként utazni egy csapatszállító teherautóban.

Ezek után a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársa, Király Balázs Százados Úr volt a vendégünk, aki egy baráti beszélgetés keretében rövid bűnmegelőzési előadást tartott, majd részletesen bemutatta rendőrautóját és meg is kocsikáztatott néhány fiatalt.

Estére a változatos kárpát-medencei népzenéket játszó Bartina zenekar tagjai fogadták el meghívásunkat Szekszárdról, akik a zenés műsor mellett rövid hangszerbemutatóval és vidám történetekkel szórakoztattak bennünket.

Pénteken Szabó Erika arcfestő mutatta be művészetét a táborozóknak. A bátrabbak szebbnél szebb képecskéket pingáltattak arcukra, homlokukra, vagy ahova éppen kedvük szottyant. Este a tábori "szomszédaink", a szekszárdi drámatagozatos iskolások itt táborozó csoportja egy színi előadással kedveskedtek a gyerekeknek, amivel az idei évnyitójukra készültek. Végül közös tábortűzzel, verseléssel és ének-zenével zártuk az estét.

Szombaton az alkotni vágyó fiatalok kézműves foglalkozáson vehettek részt Soponyai Mihályné, Erzsi néni vezetésével. Ódryné Horváth Krisztinától adományba kapott rengeteg kerámiát nagy kedvvel festegették a gyerekek szép számmal, amiket aztán hazavittek magukkal emlékbe, vagy éppen családtagjaiknak ajándékba. Erzsi néni gyöngyfűzést, nyaklánc- és karkötőkészítést, illetve más egyéb kézműves foglalkozást is tartott az ügyes kezűeknek. Emellett Egyesületünk tavalyi masszőrtanfolyamán végzett tagjaink a lazulni vágyókat masszírozták napközben. Délután nem maradt el a strandolás sem, szerencsére az időjárás szinte az egész hétre a kegyeibe fogadott bennünket.

Esténként Fehérvizi Pista bácsi harmonika zenéjével tette vidámmá a hangulatot, valamint a mi vállalkozó kedvű fiataljaink a sok beszélgetés mellett énekeltek, táncoltak és gitároztak is, de volt amikor karaokézhattak is a táborlakók. A műveltségi vetélkedő sem maradhatott el értékes tárgynyereményekkel, amiket szintén támogatóinknak köszönhetünk illetve humoros játékokkal (újságpapírtánc, székfoglalós, társasjátékok stb.) tettük még színesebbé a hetet. Ezen kívül a rászoruló gyerekek jó minőségű bálás ruhákból is válogathattak maguknak.

Vasárnap, az utolsó napon a legtöbbet elhangzott mondat a "Maradjunk még egy hetet!" volt. Egy utolsó nagy fürdőzést követően a pakolás, telefonszám és e-mail címcsere vette kezdetét. Az ebéd után mindenki fogta a batyuját és rengeteg szép emlékkel megtelve indult útnak hazafelé.

Idén is odaadó támogatóinknak köszönhetjük, hogy ez a táboroztatás megvalósulhatott. Szponzoraink és a vendégeink nevei egész héten olvasható volt a hirdetőtáblán, amit a táborban állítottunk fel. Az önzetlen összefogás ereje tette lehetővé, hogy idén tizenhatodszor is létrehozhassuk ezt a tábort a gyerekeknek, amelyen már a szomszédos megyékből és a határon túlról is volt táborlakó vendégünk.

Ezúton is hálás köszönet további főbb támogatóinknak is: a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének, a Pannon Varázs Kft.-nek, a Tolle Tejipari Zrt.-nek, a T-Korrekt Üzletház Kft.-nek, a Borkombinát Ital-nagykereskedésnek, a Dunarét Kft.-nek, az Alimentál Kft.-nek, az M-Stúdium Kft.-nek és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szekszárdi Tagozatának a rengeteg önzetlen támogatásért, valamint a Megyei Naplónak, a Tolnai Népújságnak és a Szekszárdi Vasárnapnak a táborról megjelent cikkekért!

A gyerekek élményekben és szeretetben gazdag táborból térhettek haza, épen és egészségesen. Mindannyian reméljük, hogy jövőre ismét találkozhatunk Domboriban!

Kovács Lászlóné

elnök, VGYTME

Dr. Bánó Miklós Braille-verseny 3 kategóriában Budapesten

A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete és az Egyesület Közművelődési és Kulturális Bizottsága 2010. október 9-én tartotta meg a már hagyományos Braille-írás-olvasás versenyt, és tavalyi évben az ehhez csatlakozó új kategóriát, a "játék a pontokkal" című vetélkedőt.

10 órakor Schuck Antal, az egyesület elnökségi tagja köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően, beszélt a pontírás számunkra ma is nagyon fontos jelentőségéről. Beszéde végén bemutatta a játék különböző kategóriáinak zsűrijét, ennek tagjai az írásversenyen Borbély Lajosné és Kuminka Györgyné tanárok, valamint Horváth Mária Braille korrektor volt.

Az olvasás zsűrijében Temmel Márta tanárnő, és Páll Erika, szövetségünk Braille könyvtárosa, Nagy Péter a szövetségünk hangstúdiójának volt vezetője segédkezett.

A játék a pontokkal kategóriának zsűrije: Bereczkné Bihari Erzsébet, a Közművelődési és Kulturális Bizottság vezetője, Taba Zsófia Szövetségünk Hangoskönyvtárának munkatársa, valamint Szombath Tiborné, a Hermina Egyesület titkárságvezetője tevékenykedett.

Először ismertették a verseny különböző kategóriájának szabályait, és a lebonyolításának menetét.

Ezután Németi Zsolt, az Egyesület Elnöke köszöntötte a megjelenteket, és a versenyzőknek sikeres szereplést kívánt.

Az írásban induló 10 versenyzőnek Nagy Péter diktálta le Tatay Sándor: Kinizsi Pál című műve részletét. A játékosok egyszerre írták a teremben a diktált regényrészletet. Az írásvetélkedő időtartama 40 perc volt.

Az írásverseny befejeztével a 3 tagú zsűri elvonult, és az előre meghatározott szempontok alapján értékelték a versenyzők teljesítményét.

Az olvasásban résztvevő 12 versenyző Faludy György: A pokol tornáca című műve egy részletét olvasta fel. A vetélkedőn előre kihúzott sorszám alapján egymás után következtek az olvasók. Minden résztvevő azonos irodalmi témájú szöveget olvasott fel, amelynek a terjedelme 4 Braille-lap. A teljesítés szintideje 6 perc lett. Minden versenyző az olvasáshoz külön szövegpéldányt kapott.

Külön háromtagú szakmai zsűri értékelte az olvasásversenyen résztvevők teljesítményét. A versenyző szöveg olvasása alatt, a zsűri tagjai egyenként a saját szövegpéldányon figyelték az ejtett hibákat, majd a vetélkedő végén közösen értékelték a résztvevők teljesítményét pontozási rendszer alapján.

Az olvasásverseny értékelése alatt a rendezvényen résztvevőket és kísérőiket szerény megvendégelésben részesítettük. (ásványvíz, pogácsa, kávé)

A játék a pontokkal kategóriában 15 versenyző indult, ebben a kategóriában is egyenként, sorszám alapján jöttek be a személyek a feladat megoldására. Bereczkné Bihari Erzsébet mutatta be a játék a pontokkal című verseny menetét.

Minden egyes játékosnak 6 feladványra kellett válaszolni. A szavakat alkotó betűket a Braille abc pontírás számozott rendszere alapján kellett megoldani. ( pl. 13 K betű, 123 L betű ) A számok alapján lehetett kitalálni a szavakat.

Ezután következett a zsűri értékelése, és az eredményhirdetés.

A verseny végeredménye

Az írás vetélkedőn:

I. Lakó Erika,

II. Román Júlia,

III. Nyírő László.

Az olvasás vetélkedőn:

I. Magyar Csaba,

II. Hegedűs Angéla,

III. Csernitzky-Kiss Fáni.

A játék a pontokkal vetélkedőn:

I. Magyar Csaba,

II. Lakó Erika,

III. Nyírő László.

A verseny zavartalan lebonyolításában a szervezőknek, versenyzőknek segítségükre volt az egyesület részéről: Szombath Tiborné és Németi Zsolt.

A versenyzők, szervezők és valamennyien, akik jelen voltunk az idei Braille-versenyen örömmel vettük, hogy létrejöhetett e találkozó a Művészeti és Szabad Művelődési Alapítvány támogatása révén.

Szombath Tiborné

Megemlékezés a Fehérbot Nemzetközi Napján

A Vakok és Gyengénlátók Zala Megyei Egyesületének fehérbot napi rendezvénye október 15-én volt Zalaszentgróton a Korona Fogadóban. A megemlékezés 11 órakor kezdődött. Először Kovács Béla, a megyei egyesület elnöke köszöntötte a megjelent 106 fős kollektívát és a vendégeket. Ünnepségünket megtisztelték Kroll Zsuzsanna az MVGYOSZ Forrásteremtő és Érdekvédelmi csoport vezetője, kísérője Erhart Péter, Zalaszentgrót leköszönő polgármestere Császár József és új polgármestere Baracskai József, a TESZ ügyvezető elnöke Horváth Miklós, a helyi Vöröskereszt és a Mozgássérültek Egyesületének képviselői, valamint a szlovéniai Muraszombatból érkezett Vakok és Gyengénlátók Egyesületének 3 fős delegációja.

A megemlékezés és hozzászólások után kultúrműsor következett, melyben látásfogyatékos sorstársaink, Kovács Béla, Kroll Zsuzsanna, Kuti Renáta, Harasztiné Sümegi Mária és Dr. Paczolay Ilona verset és prózát adtak elő. Őket a helyi középiskola tanáraiból álló gitár együttes követte, majd a Garabonciás Színpad vidám jelenetével zárult a kultúrműsor. Közös ebéddel, beszélgetéssel folytatódott ünnepi megemlékezésünk.

Lukács Gyuláné

a VGYZME irodavezetője

Paloták, várak - látványosságok és tanúk

Vannak az időjárásnak kegyeltjei. Így gondolták a budapesti Hermina Egyesület Turista szakosztályának tagjai, mikor szeptember 3-án, szép őszi időben háromnapos kirándulásra indultak. Ez igaz is volt, csak egyszer kapott el a zápor, de akkor Pozsonyban bőrig áztunk.

Utunk elején Székesfehérváron tartottunk rövid pihenőt. Bekukkantva az úgynevezett Rácvárosba, láthattunk néhány régi, kis ablakos házat, deszkakerítéssel, melyeket skanzenné nyilvánítottak, de a mai napig laknak benne.

Az első nap programjának középpontjában Várpalota megtekintése állt. Először Mátyás király várát néztük meg, melynek négy tornyából, kettő áll még. Túry György egy ideig sikeresen védte a török ellen. A XVIII. századtól a Zichy grófok lakták, míg kényelmetlenné nem vált, s át nem költöztek a ma is nevüket viselő kastélyba. Az impozáns Zichy-palotát az 1870-80-as években Ybl Miklós tervei alapján újították föl. Ebben a szép Zichy-kastélyban talált otthonra a Trianon Múzeum. Minden állami támogatás nélkül, civilek adományaiból nyílt meg 2004-ben. A kiállítás szellemiségét vetíti előre a bejárat előtti kőlapon, fekete márványból kivágott Nagy-Magyarország gyászos alakja. A kőből faragott turul - a mondák ősi totemállata - le van szíjazva, az idegen országokba szakadt magyarok rabságát kifejezve.

A termekben az idegenvezető megismertetett a trianoni béke súlyos következményeivel: az ország területi veszteségeivel, az erdős és ásványkincsekben gazdag részek elszakításával. Színmagyar vidékeket elvettek, csakhogy a vasúti csomópontok, például Nagyvárad az utódállamokhoz kerüljenek. 1918 végén, 1919 első hónapjaiban betolakodó cseh és román csapatokkal szemben a megalkuvó Károlyi Mihály féle vezetés nem mert, nem akart föllépni. A pszichológus Freud mondta: "Nem értem a magyarokat. A legokosabb grófot - Tisza Istvánt - megölték, a legbutább grófot - Károlyi Mihályt - megtették miniszterelnöknek."

Ellenállás azonban volt az országban, például Balassagyarmaton a helyi vasutasok fölkeresték a közelben állomásozó hazafias érzelmű Vizi századost, és közösen kiverték a betolakodó cseheket. Prónay Pál főleg egyetemistákból toborzott úgynevezett "rongyos gárdája" Nyugat-Magyarországon kikiáltotta a Lajta Bánságot, mint önálló területet. A nagyhatalmak kénytelenek voltak népszavazást kiírni. A soproniak Magyarországra szavaztak, ezért kapta Sopron a "leghűségesebb város" címet. A székely hadosztály hősi ellenállásáról is vannak kiállítva dokumentumok. A kommunista tanácsköztársaság ellenségnek tekintette őket. Ezért be kellett szüntetniük ellenállásukat a románokkal szemben.

A két világháború között nem volt magyar ember, aki beletörődött volna az igazságtalan békediktátumba. Még a kommunista nézetekhez közel álló József Attila is írt ilyen című verset: "Nem, nem, soha". Természetesen a szocializmus éveiben ezt kihagyták gyűjteményes köteteiből. Művészek százai fejezték ki bánatukat a megcsonkított haza miatt. A hangszórókból lehetett hallani, amint a híres színésznő, Szeleczky Zita, szívet tépően mond éppen egy Reményik Sándor verset. A portán meg lehetett vásárolni a művésznő ötféle CD-jét, és az ország gyarapításról szóló DVD-t is.

Felfrissülést jelentett délután a Cseszneki várhoz vezető séta. Az égnek meredő falmaradványok a néhai ablak-, ajtónyílásokkal régi idők szellemét idézték fel.

Soly községben egy 12-méteres fakardot csodáltunk meg, melyet a 997-es Koppány fölötti győzelem emlékére állítottak.

Este Mosonmagyaróváron kényelmes, kétágyas szobákban tértünk nyugovóra.

Másnap Pozsonyba, abba a városba utaztunk, amely Buda török kézre kerülése után 300 évig Magyarország fővárosa volt, ma pedig Szlovákia fővárosa. 907-ben a magyarok győztes csatája Pozsonynál zajlott le, és ezzel lett végleges területfoglalásuk, ekkor fejeződött be igazán a honfoglalás.

A középkorban, Mátyás idején alakult ki a vár négyszögű alaprajza, két belső udvara, négy sarkán négy toronynyal, s ezért a nép fordított asztalnak nevezte. A várat a török nem tudta elfoglalni, csak Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-21 között. Mária Terézia kedvenc tartózkodási helye volt, fel is újította. Itt működött a Helytartótanács, a királyi lovarda, képtár. Sajnos II. József a sok műkincset Bécsbe vitette, ezzel megteremtve a híres Albertiumot. A magyarokat ezzel nagy veszteség érte.

Jelenleg a várat fölújították, úgy néz ki, mint egy tökéletes, nagy makett, négy piros tetejű tornyával, világos falaival. Igazi élményt az jelentett, amikor egyik bástyáról letekintve, alattunk megláttuk a hömpölygő Dunát. Távolabb hegyek koszorúja övezte a látóhatárt.

A városban több szép épületet tekintettünk meg, ezek közül egyet emelnék ki, az Eszterházy családét, az úgynevezett Prímási palotát. A klasszicista bejáraton áthaladva szökőkutat, a Sárkányölő Szent György szobor másolatát láthattuk. Az 1847-48-as országgyűlés itt ülésezett, amíg a forradalom következtében Pestre nem költöztették, de már népképviseleti résztvevőkkel. Nem tudom megtenni, hogy meg ne említsem a Szent Márton Templomot, amely kívül-belül is nagyon szép, és itt koronázták meg századokon át a magyar királyokat. A belvárosban sétálóutcák, tele kávézókkal, virágokkal. Néhol halk zene szólt. Az idilli képet a már említett zápor zavarta meg. Nedves ruháinkat Dévényben, következő állomáshelyünkön szárítgattuk.

Lassan emelkedő, kényelmes, széles út vezet a Dévényi várhoz, amely valójában tető nélküli falak maradványa. Fölérve az egyik ép bástyára, gyönyörű táj tárult elénk. A Duna félkörívben kanyarodott lábunknál, ahol álltunk, szlovák terület volt, a szemközti part már Ausztriához tartozott. A folyam erős sodrással igyekezett útját folytatni Magyarország felé. A nagy szabad térségben a végtelen mennybolt alatt, a fenséges természet hatására az ember lelke kitárul, szíve megtelik gyönyörűséggel.

Visszatérve Magyarországra, a finom vacsora után szálláshelyünkkel, a Moson és Magyaróvár egyesüléséből alakult kedves kis várossal ismerkedtünk, folytatva ezt másnap reggel is.

Majd Abdát kerestük fel, ahol a munkaszolgálatosként, "erőltetett menetbe" kényszerített költő nem tudott már továbbmenni. Emlékét a régi bécsi országúton egészalakos, köpenyes szobra, valamint kissé távolabb a 22 ember agyonlövésének színhelyén álló mellszobra őrzi a költő soraival: "Virág voltam, gyökér lettem. Súlyos nehéz föld felettem."

A szomorú hely emlékeit kellemes győri élmények igyekeztek feledtetni. A szép, kulturált város nevezetességei közül csak néhányat lehet kiemelni, mint a karmeliták gyönyörű templomát, a Xantus János Múzeum könyvtárát, amelyben hajdan megszállt Napóleon. A Széchenyi térre érve földbe gyökerezik az ember lába a lenyűgöző látvány hatására. Valóban Európa egyik legszebb terén járunk. Egyik kiemelkedő pontja a bencések kéttornyú, hófehér barokk temploma a mellette lévő bencés gimnáziummal. Középen a szökőkút lövelli magasra vízsugarait, melyek csobogva hullnak alá. Magas obeliszk vonja magára figyelmünket, tetején Szűz Mária és Jézus, fejükön aranykorona csillog, melyet hálából emeltek Bécsnek a török elleni sikeres védelme alkalmából. A tér másik oldalán a szép klasszicista palota falán a következő felirat olvasható: "E ház erkélyéről tartotta toborzóbeszédét Kossuth Lajos 1848. október 21-én."

1956-os emlékkel is találkoztunk itt. Kis tábla hirdeti az egyik ház falán: "Ebben a házban élt és innen indult utolsó útjára Vitéz Máté Mária - 1936 augusztus 7 - 1956 október 25 - a forradalom ifjú győri mártírja."

Rövid séta után elébünk tárul a Győri vár maradványának fehér alakja. Mellette a Győri Püspöki Székesegyház és Palota áll, amely csak 4 évig volt török megszállás alatt. Draskovics és Zichy püspökök újították fel a századok folyamán. Itt a bazilika rangra emelt templomban őrzik Szent László hermáját, amely egy aranyozott ezüstfejdísz. III. Béla idején László király szentté avatásakor készült. Hazánk legértékesebb középkori ötvösművészeti remeke. Megható volt közelében lenni ennek az ereklyének, melyről csak legfeljebb könyvekben olvashattunk eddig. Sokívű híd vezet át itt a Dunán. A folyam együtt jön velünk következő állomásunk, Komárom felé.

A Monostori Erődben már jártunk, ezért, na meg főleg a karakterek számára való tekintettel nem tudok részletesen beszámolni róla. Csak egy jó tanács, hogy ne botorkáljanak a kazamatákban mint mi, vigyenek lámpát, hogy ne csak nemlátó társaikra támaszkodjanak. Tata volt utolsó állomásunk, ahol a vár és a kastély megtekintése után az Öreg-tó látványa, illetve az onnan jövő friss áramlat üdített föl az élménydús nap végén.

Változatos, szép, kellemes hétvége volt, amiről nem csak azért írok, hogy hírt adjak kirándulásunkról, hanem hogy kikapcsolódást és némi ismeretet nyújtsak olvasóimnak. Kedvet szeretnék csinálni másoknak is, hogy próbáljanak eljutni ezekre a nevezetes helyekre.

Balázs Éva

Hatodik országos Braille-olvasásverseny

Október első hétvégéjén Nyíregyházán megtartották a hatodik országos Braille olvasásversenyt. A szervezők gyermek és felnőtt kategóriában várták a jelentkezőket.

A gyerekek Móricz Zsigmond Útjavítás című novelláját olvasták, míg a felnőttek Végh Antal Kenyér és vászon című könyvéből olvastak részletet.

A gyerekek között első lett Hegyes Vivien a vakok iskolájának tanulója.

Második helyezést ért el Lakatos Barbara Debrecenből, míg a harmadik helyen Böjtös Rebeka végzett szintén Debrecenből.

A felnőttek között első helyezést ért el Kovácsné Hegyi Jolán, a második Magyar Csaba lett, míg a harmadik hely Várvölgyi Jánosé lett.

A zsűri különdíját: Balogh Olga, míg a közönség díját Magyar Csaba kapta.

Nagy Tünde

Őszi programok Tolna megyében

2010 októberében, a Fehérbot Nemzetközi Napját megelőző héten rendezvénysorozatot szerveztünk tagtársainknak és kísérőiknek.

A hónap 7. napján egy nagyon jól sikerült közös halászléfőzést követően Nagy Vendel, szekszárdi vak író, költő sorstársunk előadó-délutánján vehettek részt az irodalomkedvelő érdeklődők. Beszélgetést hallgathattak az író úrral, életéről, munkásságáról, látása elvesztésének körülményeiről, miközben néhány verse is elhangzott, előadóművész tolmácsolásában.

14-én kulturális vetélkedőt bonyolítottunk le irodaházunk nagytermében, megyei egyesületünk baráti körei, illetve a Tolna Megyei Siketek és Nagyothallók csapatainak részvételével. A vetélkedő témája Escher Károly (szekszárdi fotóművész) születésének 120., és Liszt Ferenc születésének közelgő 200. évfordulói voltak.

15-én megemlékezéssel egybekötött ünnepi közgyűlést tartottunk a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Házban, ahol az Elnöki köszöntőt követően a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Fogyatékosügyi Főosztályának vezetője, Dr. Szőke László tartott tájékoztatót a jelenlegi kormány fogyatékosügyi helyzetéről, elképzeléseiről. Meghívásunkra elkísérte őt Garamvölgyi Annamária, a Minisztérium főmunkatársa is. Ezután a Tolna megyei látássérült fiatalok által, hagyományteremtő szándékkal alapított "Jó Fej Vagy" kitüntető elismerések kerültek átadásra, melyet első alkalommal kivételesen 4 ember kapott meg: Soponyai Mihály, faddi pártoló tagunk, felesége Soponyai Mihályné Erzsike, valamint Király Balázs százados és Hortobágyi Attila főtörzsőrmester urak, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársai. Majd a Dr. Thész László Emlékérmek átadása következett, amelyet a Tolna megyei látássérült embereknek nyújtott kiemelkedő és/vagy hosszantartó segítségnyújtásért ítél oda a megyei elnökség. Idén ezt a kitüntetést hárman vehették át: Dr. Puskás Imre, a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Elnöke, Osztermajer Gáborné, a Pannon Varázs Kft. Ügyvezetője, illetve Venter Mariann újságíró, a Tolnai Népújság munkatársa. Meghívásunkat elfogadta Budapestről Vitéz Lovag Rithnovszky János, író, költő sorstársunk is, akinek műveiből felolvasást is hallhattak a megjelentek. A rendezvény ideje alatt a művelődési ház előterében a Labrador Bt. munkatársai segédeszközbemutatót tartottak hangosbeszélő- és látást segítő segédeszközeikből. Vendégeink voltak még ezen a napon: Dr. Thész Judit, néhai Dr. Thész László lánya, Béresné Kollár Éva, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Zeneműtárának vezetője, a szekszárdi megyei kórház szemészeti osztályának munkatársai, illetve a Tolna megyei társszervezetek képviselői is.

Mindhárom eseményen nagy segítségünkre volt Németh Judit előadóművész, a szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtár munkatársa, versek előadásában és a vetélkedő levezetésében.

Mindemellett megkezdtük szokásos, őszi kihelyezett ügyfélfogadásainkat Tolna megye nagyobb városaiban, illetve a tagságunk lakóhelyei szempontjából frekventáltabb településeken a megyében. Ezek alkalmával a tagok helyben intézhették ügyeiket, és informálódhattak az aktuális pályázatok állásáról, többek között a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium tavasszal kiírt pályázatairól is. Az idejekorán lezárult energiatakarékos gépcsere program keretében egyesületünk szerencsésnek mondhatja magát, mivel a tízmilliós pályázati keret által engedett lehetőséget maximálisan kihasználva, az érkezési sorrendben benyújtott, tagtársaink első 110 pályázatának mindegyike sikeres és nyertes lett. A meghoszszabbított energiatakarékos izzócsere program keretében a második körös pályázatok feltöltése októberben megtörtént, az első körös pályázatok szintén sikeresek és nyertesek voltak. Az eredményekről azonnal értesítjük érintett sorstársainkat.

Meleg hangulatú, vidám őszi napokat kívánunk Minden Kedves Olvasónak!

Kovács Lászlóné

elnök, VGYTME

Szavak szárnyán, írók útján

A Nemzetközi Fehérbot ünnepén megint mi kerültünk előtérbe, rólunk szóltak a médiumok, a társadalom megint egy kicsit jobban odafigyelt ránk.

Mint 1 évvel ezelőtt, most is azt mondom, elkelne a törődés az év 365 napján.

De ma ünnep van, és ezért még a bolti vásárláskor is kaptam egy szál virágot a megkülönböztetett figyelmesség jeleként!

A sok-sok rendezvény közül most egyről szeretnék beszámolni Nektek, nevezetesen a szavak szárnyán, írók útján Antológia bemutatójáról, melyet a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete rendezett Nyíregyházán október tizenharmadikán.

Jómagam, mint a kötet 14 szerzője közül az egyik, máig álomszerűen élem meg az egész napot, olyan szeretetteljes fogadtatásban részesített bennünket Nagy Tünde elnök asszony és összeszokott csapata, valamint a kötet iránt érdeklődő közönség.

Megtisztelte a bemutató előadást Seszták Oszkár, a Megyei Közgyűlés elnöke, mint egyik támogató, színvonalas zenei műsort adtak a zeneiskola növendékei, részleteket olvasott fel az Antológiából Szántó Valéria és Mihályi Levente. A kötet írásait, szerzőit Bajnok Lászlóné, a főiskola könyvtárosa, mint e látássérültek verseit, prózáit tartalmazó Antológia lektora méltatta.

Az előkészületekről, a szervezésről, a megannyi apró mozaik egésszé válásáról csak röviden, szerényen beszélt Nagy Tünde elnök, és Lakatos Anikó projektfelelős, de aki valaha életében végigkísérte egy könyv megjelenését az ötlet szikrájától egészen a friss, nyomdaszagú mű kézbevételéig, a CD meghallgatásáig, az tudja, micsoda sziszifuszi munka áll a szervezők mögött.

De ezen a szép napon minden könynyed, spontán megnyilvánulásnak tűnt, természetes volt, hogy vártak bennünket az állomáson, vendégül láttak Tündéék Judit különleges finomságaival feledtetve a hosszú út fáradalmait.

A helyi sajtó, televízió munkatársai is kivonultak, hogy már az aznap esti adásban, a másnapi újságban tudósítsanak a fehérbot napjáról és a szavak szárnyán Antológia bemutatójáról. Szinte kézről kézre adtak bennünket, hol Dankó Pali irigylésre méltó stúdiójában készítettek velünk interjúkat, hol az eddig csak virtuálisan ismert sorstársak öleltek át egy régi jó barátnak kijáró szorítással.

Hol a szépszámú közönség egyik tagja kérte dedikálását a megvásárolt Antológiának, hogy aztán az előadást követő álló- ülőfogadáson már egy baráti közösséggé válva beszélgessünk a ritka ünnepnapok mellett a szürke hétköznapok küzdelmeiről, gondjairól is.

- Igen, kellenek ezek a találkozások, az ilyenkor szerzett élményekkel "ki lehet telelni", ahogy a költő mondja.

Hadd idézzem "díszkíséretem", a fővasutas fiam megállapítását, aki csak most, rajtam, a kezdő vakon keresztül ismerkedik e számára szokatlan világgal:

"Anya, nagyon féltettelek, de ilyen kedves, szeretetreméltó emberek között túl fogod élni még a vakságot is!"

Ámen! pont hu! - ahogy kedves vakbarátom mondaná!

Hogy nem beszéltem magáról a kötetről, a versekről, visszaemlékezésekről, a sorsunk adta életérzésekről, emberi méltóságunk megtartásáról, a vidám mesékről, a tragédiákról, az irónia és önirónia fegyverével vívott egyéni csatáinkról?

Az 56-ban agyonlőtt barátnőmről? Az 50 évvel később Amerikában ösztöndíjasként tanuló unokámról?

Tényleg nem!!

Mindezek benne vannak a látássérültek írásait tartalmazó kötetben, a szerzők gondolataiban, akik az ajánlással ellentétben nem különleges emberek, csupán a szavak szárnyán próbálják átrepülni a vakvilágot.

Hogy is mondja a költő:

"...aki szépen kimondja a rettenetet, azzal fel is oldja!"

Ezt a túlélő oldást éreztem én kedves Tünde nálatok, amiért köszönet mindenkinek, akik hozzájárultak e felejthetetlen nap megvalósításához!

Horváth Emmy

Száznyolcvannal hajtott a vak férfi

A harmincéves kora óta vak férfi több mint száznyolcvan kilométer/órás sebességgel hajtott egy Ferrarival, a 496 lóerős sportkocsival.

- Ez egy sportkocsi - nyugtázta először csodálkozva, majd egyre nagyobb érdeklődéssel a békéscsabai repülőtér kifutóján Ádász István tévéstábok és fotósok gyűrűjében hétfőn, a ragyogó őszi napsütésben. A 47 éves férfi fokozatosan veszítette el látását, mindennapjairól Nyári Attila az A-Team Reklámügynökség ügyvezetője, fotográfus és Ferenczi Péter operatőr készített portréfilmet Pisti címmel a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének felkérésére.

Az alkotás célja, hogy bemutassa a látóknak a vakok hétköznapjait, annak minden nehézségével, szépségével együtt. A forgatás nyár végén kezdődött, és akkor még egyik résztvevő sem gondolta, hogy egy nem mindennapi száguldással ér véget a csabai reptéren.

- Pisti a forgatáson elszólta magát, minden vágya, hogy egy Ferrarit vezethessen. Úgy gondoltuk elintézzük neki - mesélte az előzményekről Nyári Attila.

A meglepetés teljes volt, hiszen az érintett számára csak a helyszínen derült ki, hogy ő bizony - ha látja, ha nem - egy igazi Ferrari F430-ast fog vezetni.

- Összeszorult a gyomrom - beszállás előtt csak ennyit tudott mondani Ádász István, aki előzetesen rövid kiképzést is kapott. Egy, a sportkocsit mintázó ugyancsak eredeti és egyébként félmillió forintot érő, lábbal hajtható műanyag gokarton gyakorolta be, hogyan kell majd élesben kezelnie a kormányt.

A bemelegítés után következett a száguldás. A kanyarban még óvatosan kezdett az alkalmi pilóta, az egyenesben azonban már megjött a bátorsága és a második körben már 180 kilométer/óra fölé kúszott a Ferrari sebességmérőjének mutatója.

- Nem gondoltam volna, hogy életemben egyszer nemhogy beleülök, de még vezetek is egy ilyen autót - kommentálta a nem mindennapi kaland után Ádász István, aki egyébként a száguldás szerelmese, hiszen aktív Forma-1 rajongó, az pedig a reptéri száguldás után nem kérdés, hogy melyik csapatnak szurkol.

Négy másodperc alatt százon a több milliós gép

Nyolc henger és 496 lóerő repíti négy másodperc alatt száz kilométeres sebességre a Ferrari F43-ast. - Nem féltettem a kocsit - tudtuk meg a tulajdonostól, Kátay Géza vállalkozótól, aki nem először ajánlotta fel karitatív célokra a versenyautót. Mint mondta, lehetőségeihez képest megpróbál örömet szerezni azoknak, akiknek az élete nem felhőtlenül boldog.

www.beol.hu

...mégis felvertük a port

Szép hagyomány éledt újra augusztus 28-án. A Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete Nagykőrösi Kistérségi Csoportja - egy év kényszerű szünet után - megtartotta jól bevált rendezvényét, a Pest megyei látássérültek találkozóját. A program célja: öszszehozni a megyében élő sorstársakat, hogy megismerhessük egymást, megoszthassuk egymással közös, vagy akár személyes örömünket, gondunkat.

Morcos, esős reggelen indult velünk a vonat, de mire Nagykőrösre értünk, alábbhagyott az égi áldás. Azért szinte egész nap emlékeztettek minket a felhők, itt vannak, nem adták fel, bármikor szívesen szolgálnak egy kis nyárvégi zuhannyal, legyünk szívesek nem elbízni magunkat. Mi, résztvevők és szervezők azonban nem hátráltunk. Sőt! Arra a gondolatra jutottunk, hogy a rendezvény lelke-, motorjaként ismert Faragóné Aranka nem a zápor kedvéért dolgozott, és alighanem meghívót sem küldött neki.

Megérkezésünkkor kedves fogadtatásban volt részünk, a szervezők sok-sok jó szóval és friss pogácsával kínálták a budapestieket. A gátőrházi Lovastanya bográcsában pedig már készült a jó illatú gulyás, terjengett a sülő palacsinta illata - erről a sütőknek rendszerint más a véleménye, rettenetes olajszagot szoktak inkább mondani.

Lassan kezdetét vették a programok. Bejártuk a lovastanya területét. Volt ott minden, ami akár egy hosszabb ott tartózkodást is kellemessé tehet, medence, szabadtéri játékszerek felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Igencsak méretes szalmabálák gurítgatásával próbálhattuk ki erőnlétünket, majd a felfedezőút végén pedig már előállt a befogott kocsi. Gyorsan meg is töltöttük, indultunk a városnézésre. A kellemetlen idő dacára hamar virágos jókedv vett rajtunk erőt, nótázva jártuk be a város utcáit, jókedvre hangolva a velünk találkozó járókelőket is. Talán ez a kicsattanó vidámság is hozzájárult, hogy ezután a kocsinak több kört is kellett tennie.

Miközben a sétakocsikázás zajlott, a rendezvényt látogatásával tisztelte meg Nagykőrös polgármestere, rövid beszédet mondott, melyben méltatta a kistérségi csoport munkáját, annak fontosságát, majd átadta személyes ajándékát, mely a délutáni tombolahúzáson talált gazdára.

A szíves kínálással is fűszerezett ebéd után következett a nap egyik fő attrakciója, a lovaglás. A vendégek rendelkezésére bocsátott jószágok türelmes kitartással viselték a bátor, vállalkozó kedvű lovasokat, se ló, se lovas nem hozott szégyent saját őseire.

A lovassport élvezete után - a lovak nem nyilatkoztak az élvezet fokáról - újabb izgalom következett, a tombolahúzás. Szépen fogytak a jegyek, de érdemes is volt, hiszen sok olyan ajándéktárgy került boldog tulajdonoshoz, amelyet a kistérségi csoport egy-egy tagja készített, ettől váltak ezek a nyeremények igazán értékessé.

A fennmaradó idő az önfeledt mulatozásé volt: a vidám énekléstől torok nem maradt rekedetlen, a tánctól pedig láb taposatlan.

Azonban egyszer minden véget ér, így ez a nap is. A kora esti órákban szedelőzködtünk, irány a vasútállomás. Szép napot hagytunk magunk mögött, élményekkel gazdagodva utaztunk haza. Kedves emlékként gondolunk azóta is arra a napra, a sok vidámságra, nyílt, emberi melegségre, amivel a csoport tagjai körülvettek minket is ugyanúgy, mint mindenkit, aki a találkozóra érkezett. Köszönjük azt a sok munkát, ami ehhez a sikerhez kellett!

Schuck Antal

Sportolj akadálymentesen!

A Látássérültek Szabadidős Sport Egyesülete (továbbiakban LÁSS) ünnepélyes pillanathoz érkezett: az alig négy éve alakult szervezet 2010. október 01-jén megnyitotta Magyarország egyetlen, akadálymentesen használható sportklubját az Andrássy út 76. szám alatt található irodájában. A földszinti helyiség lehetőséget nyújt arra, hogy vak, gyengénlátó és látó fiatalok és felnőttek fizikai és szellemi akadályoktól mentesen, közösen sportolhassanak. A támogatók és az egyesület munkatársai legfőbb céljuknak az egészséges, aktív életmód népszerűsítését tekintik a látássérültek körében, de nem titkolt szándékuk, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeiben tudatosítsák, hogy a mozgás vakon is öröm, hogy a látás hiánya nem akadálya az aktív, tartalmas életnek.

"A sport mindenkié..." - kezdte rövid, ám tartalmas beszédét Monspart Sarolta, a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnöke, azután Gombás Judittal együtt vágták át a jelképként szolgáló szalagot. Köszöntőt mondott Márton Csilla, a Magyar Telekom NyRt. senior társadalmi szerepvállalási menedzsere, a közösségi klub egyik kiemelkedő támogatójaként.

őket Gombás Judit, az ötlet megálmodójának összefoglaló mondatai követték, aki négy év eseményeit osztotta meg a hallgatósággal. Felhívta figyelmünket a LÁSS hiánypótló szerepére, ami véleménye szerint abban rejlik, hogy lehetőséget ad az iskolából kikerülő látássérülteknek arra, hogy jó társaságban sportolhassanak. Továbbá elősegítik különleges sportok kipróbálásának a lehetőségét is, így szörf, búvárkodás, síelés színesítették már az érdeklődők hétköznapjait. Hangsúlyt fektetnek a rendszeres testedzésre is, ősszel, tavasszal, nyáron futás, télen korcsolya, valamint jóga, és alakformáló női torna áll mindenki rendelkezésére.

A házigazdáktól megtudtuk azt is, hogy az egyesületet önkéntesek segítik. Inkluzív szervezetként elengedhetetlennek tartják, hogy ők nyissanak a társadalom felé.

Végezetül Dr. Gáldiné Dr. Gál Andrea, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának egyetemi adjunktusa zárta a sajtótájékoztatót.

A közösségi helyiségben jelenleg jóga, futópad és bicikli várja a mozogni vágyókat.

Kovács Judit

Amit főztél, edd is meg

Marhahús, hagyma, fokhagyma, zsiradék, leveszöldség, krumpli, pirospaprika, fűszerek ízlés szerint. - A felsoroltak a jó magyar gulyás hozzávalói. Megnyugtatom az olvasót, nem szakácskönyvet tart most a kezében; a felsorolt alapanyagokat azok a csapatok kapták, akik részt vettek a Vakok Állami Intézetének "Most mutasd meg, mi rotyog" című rendezvényén, amit 2010. október 11-én szervezett az intézet. Természetesen nem hiányzott a bogrács, a fakanál, a kreativitás, a napsütéses idő és a remek hangulat.

Az MVGYOSZ csapatát Szakály Melinda elnök, Kroll Zsuzsanna az érdekvédelmi csoport vezetője, Erhart Péter az érdekvédelmi csoport munkatársa és a jelen cikk írója képviseltük.

Az aprítás, hámozás, darabolás után következett az "igazi munka". Mert ahogy a meghívóban is olvasható volt: nem egyszerű felvágni a hagymát, besózni a húst, érzékelni a tűz melegét még látóként sem. A csapatok a tűz és a bogrács mellett bizonyították, hogy a szabadban az ételfőzés nem lehetetlen feladat. Erről az illatok, a füst, a tűz pattogása, a "szakácsok" sürgés-forgása árulkodott.

A végeredményt szakértő zsűri kóstolta, majd bírálta el. Miután ők megízlelték az ételek zamatát, aromáját, megtekintették színét és állagát, minden társaság elfogyasztotta ebédjét, amiért megdolgozott!

A "szabadtéri főzőmester" címet az "Informatika a Látássérültekért" Alapítvány csapata érdemelte ki. A többi résztvevő ételét nem rangsorolta a bíráló bizottság.

A versenyzők emlékbe oklevelet és fakanalat kaptak, fűszerként pedig a finom ebéd, a jó levegő szolgált.

Kovács Judit

A szembetegek és a vakok védőszentje

Szent Lúcia

A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek sorába tartozott. A legenda szerint 304 körül született, és a diocletianusi keresztényüldözések áldozataként halt mártírhalált. Életéről és vértanúságáról - a siracusai San Giovanni-katakombában 1896-ban megtalált sírfeliraton kívül - egyetlen hiteles dokumentum sem maradt fenn. Fennmaradt azonban az V.-VI. században keletkezett szenvedéstörténete. Szent Lúcia legendájában két verzióban is szerepel a szeme világának elvesztése, ami meghatározza a köréje szövődött kultuszt. Az egyik verzió szerint a kínzások során vakították meg. A latin lux (fény, világosság) szóból származó neve is hozzájárult ahhoz, hogy már a kora középkortól kezdve a szembetegek, vakok védőszentjeként tisztelték. Szent Lúcia több évszázadon keresztül gyakran szerepelt az irodalom és a képzőművészet témájául. A szemét gyakran fájlaló Dante is különös tisztelettel viseltetett iránta.

Hazánk néhány településén az idős emberek ma is szoktak imádkozni Lúciához: "Hallgass meg minket üdvözítő istenünk, hogy akik Szent Lúciának emlékezetein örvendezünk, a szemfájásnak ártalmas nyavalyájától megmeneküljünk."

Egy másik ima:

"A szemek kioltanak,

Végre szent Lúciának

A tagjai kínoztatnak,

A Krisztus mátkájának.

Így életed elvégezvén

Légy szemünk orvossága,

Lelkünk menyégbe vitetvén

Légy szép világossága."

Kerékgyártó Mihály

Két szemüveg egyben

Sok embertársunk visel úgynevezett bifokális szemüveget. Bifokális szemüveg az, amelynek lencséi két különböző fókusztávolságú részből állnak. Olvasáshoz és utcai közlekedéshez egyaránt alkalmas. Először Franklin (Frenklin) Benjamin készített ilyen szemüveget 1784-ben.

Franklin (1706-90) különösen sokoldalú egyéniség - amerikai polgári demokrata, diplomata, természettudós, közgazdász és filozófus - volt. Fiatal korában nyomdász majd lapkiadó, később az amerikai angol gyarmatok helyettes főpostamestere. Széleskörű társadalmi és tudományos tevékenységet fejtett ki. 1785-től 87-ig Pennsylvania törvényhozó gyűlésének elnöke, 1787-ben az alkotmányt kidolgozó nemzetgyűlés tagja.

Mint tudós egyike az elsőknek, akik a természettudomány eredményeit a gyakorlati élet szolgálatába állították. Az elektromosság jó ismerője. Legkiemelkedőbb eredményei: a légköri elektromosság és a villám természetének felismerése, a róla elnevezett elektromos sűrítő (Franklin-tábla) és a villámhárító feltalálása (1752). Kísérleteivel bizonyította, hogy az elektromosság a testek felületén helyezkedik el.

A közgazdaságtannal foglalkozva a gazdaság forrását a munkában találta meg, s az áruk csereértékét elsőként vezette vissza az általános emberi munkára.

K. M.

Bemutatkozik a Látásunkért Alapítvány

www.latasert.hu

A Látásunkért Alapítványt 1993-ban RP (Retina pigmentosa) betegek hozták létre Gyulán. Az alapítvány az RP betegeket országos hatókörrel képviseli, céljait helyi szinten valósítja meg.

2005. óta országos szinten rehabilitációs foglalkoztatást és oktatást végez. Skype használatával a jelentkezőket korrepetálja történelemből, magyar nyelv és irodalomból, valamint Braille írást tanít szaktanár segítségével. Német, angol kezdő nyelvtanulási lehetőséget biztosít. Alapszintű számítógép ismeretet oktat billentyű parancsok segítségével, elsősorban felnőttkorban látását vesztett emberek részére.

Tevékenysége kiterjed a látássérült gyerekek, fiatalok, felnőtt korúak és az idős emberek segítésére egyaránt, 0-100 éves korig vehetőek igénybe az alapítvány kínálta lehetőségek.

- Az óvodáskorú látássérült gyermekek részére szakpedagógus foglalkoztatásával segítséget nyújt az iskolára történő felkészítéshez, valamint fontosnak tartja a kicsik és a felnőttek egészséges életmódra nevelését.

- Támogatja a diákokat a továbbtanulásban, pályaválasztásban, valamint figyelmet fordít a felnőtt emberek és vak művészek segítésére is.

- Ellátja az RP betegségben szenvedő személyek érdekképviseletét, figyeli a kutatási eredményeket, a munkatársak hazai és külföldi konferenciákon vesznek részt.

- Kapcsolatot teremt bel- és külföldi társintézményekkel, egyesületekkel, megyei kórházak szemészeti osztályait támogatásban részesíti a betegek ellátásának javítása érdekében.

- Elősegíti a látássérültek munkához jutási esélyének megteremtését.

- Rendszeresen tanácsadást tart szakemberek bevonásával szembetegségben szenvedők számára.

- Felkutatja a gondozásra szoruló vak embereket és a külföldről behozható segédeszközöket.

Bővebb felvilágosítás kérhető az alapítvány képviselőjétől: Holl Józsefnétől

e-mailen: holljoli@latasert.hu

skype-n: holl.joli

Látásunkért Alapítvány

Hangos formában is elérhető a BRFK bűnmegelőzési hírlevele

A vakok és gyengénlátók tájékoztatása érdekében ezentúl hangos formában is elérhető a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) által havonta kiadott elektronikus lakossági bűnmegelőzési hírlevél - jelentette be Tóth Tamás budapesti rendőrfőkapitány.

Az elektronikus lakossági bűnmegelőzési információs rendszer keretében működtetett, a rendőrség honlapján elérhető hírlevélben az állami szerv a különböző bűncselekmények megelőzése érdekében tanácsokkal és információkkal látja el az olvasókat - mondta el Tóth Tamás.

Közölte, a hírlevél hangos verziója egy mellékelt hangfájl letöltésével érhető el, valamint elmondta azt is, hogy az októberi szám kiemelten foglalkozik a látássérülteket érintő aktuális témákkal: a besurranásos lopással, a rablással, a trükkös és betöréses lopásokkal, a különböző utcai csalásokkal. A programban a XIV. kerületi Rendőrkapitányság is közreműködött, akik segítségével megtörtént esetekből egy esettanulmányt gyűjtöttek össze annak érdekében, hogy a módszereket az állampolgárok és az érdeklődők megismerhessék.

A sajtótájékoztatón és az azt követő bűnmegelőzési foglalkozáson Benedek Zoltán és Lipóczki Zoltán, az MVGYOSZ két munkatársa is jelen voltak, illetve megtisztelte a rendezvényt a Vakok Állami Intézetének igazgatónője és néhány, a Vakok Iskolájában tanuló fiatal is.

Munkatársaimtól megtudtam, hogy megtekintettek egy rádióval ellátott járőrautót, a rendőrpalota makettjét, besorolási rendfokozatokat, a helyszínelésnél használható vizsgálóeszközöket, magyar és külföldi rendőrsapkákat. Tudásukat is tesztelhették egy kvízjáték segítségével. Az utcai bevetéseken és a járőrözés során nélkülözhetetlen tárgyak megtekintése sem maradt ki a repertoárból. A gumibot, a tomfa és az élethű másolatú pisztoly szerencsére nem a rend fenntartására szolgált. A bilincs is kattant az érdeklődők kezén, de mindenkit kiszabadítottak annak fogságából. Súlyos terhet visel az a rendőr, akinek a lövedékálló mellényt kell viselnie. Kollégáim betekintettek abba a helyiségbe is, ahol a bejövő segélyhívásokat kezelik.

Kovács Judit

Orsós Zsolt a szolidaritás nagykövete

Orsós Zsolt ötéves korában veszítette el a látását, majd a vakok általános iskolájában tanult, később gimnáziumot, és egyetemet végzett. Még gimnazista volt, amikor Soltész Miklós, a szociális ügyekért felelős államtitkár egyszer "sofőrként" szállította a csörgőlabda csapatot egy nemzetközi tornára.

Zsolt, akit ma a "szolidaritás nagykövete" névvel illetnek, szintén vak testvérével látogat el középiskolákba. Előbb beszélgetnek a gyerekekkel, majd együtt játszanak úgy, hogy a látók szemét bekötik. A közös élménytől azt remélik, hogy a nevelés fontos részévé válik, és a vak férfi élni akarásával segíthet a kamaszkorban levő fiataloknak átjutni nehéz helyzeteken.

Soltész Miklós államtitkár szerint a fővárosi László Gyula Általános Iskolában és Gimnáziumban tett látogatás csak az első, novemberig minden megyeszékhelyen sort kerítenek hasonlóra, és azt remélik, hogy később annyi meghívást kapnak, hogy Zsolt már nem is tud egymaga eleget tenni mindegyiknek.

Persze a következőkön már nem lesz kormányszóvivő, országgyűlési képviselő és államtitkár, mint most, a gyerekek egyedül lesznek a fogyatékos férfivel, bármit kérdezhetnek tőle, és ennek során rájöhetnek, hogy a látássérültek ugyanolyan emberek, mint ők.

Ez nemcsak azért fontos - mondta Orsós Zsolt-, hogy természetes legyen a kapcsolat köztük és a fogyatékkal élők között, hanem azért is, mert felnőttként, amikor munkáltató válik belőlük, más tekintettel néznek majd egy náluk jelentkező látássérültre. Bäckné Kremm Andrea, az iskola igazgatója szerint az iskolai közösséget csak erősíti, ha fogyatékos gyermekek is járnak közéjük. Éppen most végzett náluk egy vak tanuló, aki ma már az ELTE angol szakos hallgatója, és jelenleg is van egy kis óvodásuk, aki látó gyerekekkel jár egy csoportba.

(Heti válasz)

Egy könyv kapcsán

Harry Benjamin még a '70-es években írta a "Tökéletes látás szemüveg nélkül " című kis könyvét, amelyet 18-20 évvel ezelőtt hazánkban is kiadtak. Ennek egy fénymásolt példánya került a kezembe nemrég egy ismerősöm jóvoltából. Természetesen érdeklődéssel kezdtem el lapozgatni. Mindenek előtt a szerző bevezetőjéből idézek néhány részletet, attól függetlenül, hogy megállapításainak némelyike bizonyára ma már nem állja meg a helyét. De hát ilyen a világ...

"A látászavarok manapság jobban terjednek, mint a világtörténelem bármely más korszakában. Ennek számos oka közül a legnyilvánvalóbb a mesterséges fények, főleg a villanyvilágítás megnövekedett mértékű használata, valamint a gyakori tévénézés.

Szinte magától értetődik, hogy az elkövetkező években egyre inkább növekedni fog azok száma, akik látászavarokkal küszködnek. Az emberiség ugyanis ideje java részét olyan körülmények között tölti, ahol mesterséges fényre van szükség.

A problémát jelenleg szemüveggel próbálják megoldani. Ez a fajta mesterséges orvoslás azonban nem képes megfékezni az egyre növekvő, egészségünket fenyegető veszélyt. Tény, hogy a szemüveg csak egy segédeszköz, pótszer. Mindenki tisztában van azzal, hogy csak némileg tudja korrigálni a látászavarokat. Gyógyításra nem alkalmas...

Mégis jótéteménynek tartják a szemüveget, a civilizáció legnagyobb vívmányai között tartják számon, mint például a telefont vagy a távírást.

Ha belegondolunk abba, hogy szemüveg nélkül emberek milliói szinte létezni sem tudnának, érthető az irányába tanúsított megbecsülés. Egyre több ember kénytelen szemüveget használni. Ez azonban kizárólag azért van így, mert az emberek azt hiszik, a hibás látás nem gyógyítható és az egyetlen lehetséges segítség a szemüveg.

Ha a látászavarban szenvedők millióival sikerülne megértetni, hogy a szemüvegviseléssel ők maguk állnak látásuk javulásának útjában, és ezzel csak rontják a szemüket, akkor talán fokozatosan gyengülne a "vizuális mankó" szükségességébe és annak hatásosságába vetett hit. Tudatosítani kell a szemüvegek viselőiben, hogy amit eddig a tudomány csodájának tartottak, az inkább csak akadályozza a gyógyulást.

Az évek során a civilizált társadalmakban megszokott és elfogadott gyakorlattá vált, hogy mindenféle látáshibát egyedül a szemüveg képes korrigálni. Ez azon a téves hiten alapszik, mely szerint a látáshiba a szem tartós szervi elváltozására vezethető vissza, amin egyéb módszerekkel nem lehet segíteni.

Hála a New York-i szemorvos dr. W. H. Bates kutatásainak - írja Harry Benjamin - a közelmúltban új irányzat látott napvilágot a hibás látás okával és gyógyításával kapcsolatban. Kutatása több mint harminc évet vett igénybe. Ennek az új mozgalomnak megalapítója egyértelműen bebizonyította: a hibás látás nem a szem állományának tartós és állandó megváltozására, hanem olyan funkcionális zavarokra vezethető vissza, melyet az esetek többségében egyszerű, természetes kezelési módszerekkel rendbe hozhatók. Dr. Bates arra is rámutatott, hogy a szemüveg viselése kifejezetten káros." Ez a kijelentés elég meglepően hangzik.

Harry Benjamin önéletrajzában leírja, hogy ötévesen tíz dioptriás szemüveget kellett viselnie, tizennégy évesen pedig tizennégy dioptriásat. Tizenhét éves korában az új szemüvege már tizennyolc dioptriás volt.

Egy szemspecialista 1918-ban azt tanácsolta neki, hogy hagyjon fel az adminisztratív munka végzésével, mert különben megvakul. A javaslatot megfogadta s más munkahelyet keresett. Húsz éves korában olyan szemüveget kapott, amelytől erősebb már nem létezett. Az olvasást is abba kellett hagynia. Az a tudat, hogy élete hátralévő részét teljesen vakon kell majd leélnie, megkeserítette napjait. Huszonnyolc éves korában úgy érezte, hogy a szeme világát már csak egész rövid ideig élvezheti. A szemspecialista is lemondott róla.

Egyszer fivére felolvasta neki dr. Bates-nek a könyvét amely a látászavarok okaival és azok gyógyításával foglalkozott. Érdekelte ez annak ellenére, hogy Bates munkáját szemész kollégái semmibe vették. Harry Benjamin végül félretette a szemüveget s elkezdte a Bates-féle szemet edző gyakorlatokat s elkezdte a természetgyógyászati diétát. Két és fél év eltelte után már írt és olvasott. Távolba nem látott tökéletesen, de annyira igen, hogy kényelmesen és különösebb nehézség nélkül tájékozódjon közvetlen környezetében.

Az egészből - ha más nem is az leszűrhető, - hogy a remény hal meg utoljára.

Kerékgyártó Mihály

Egyetértési megállapodás az EU-ban

Egyetértési megállapodás született az EU-ban a látássérült vagy csökkent olvasási képességű személyek művekhez való hozzáféréséről.

Egyetértési megállapodást írtak alá 2010. szeptember 14-én az Európai Vakok Szövetsége, illetve az Európai Könyvkiadók Szövetsége részéről a látássérült, illetve csökkent olvasási képességű személyek művekhez való hozzáféréséről. Az ünnepélyes esemény elnöke Michel Barnier Belső Piaci biztos volt. Az egyetértési megállapodás jelentős lépésnek minősül az ilyen "formailag átalakított" könyvek (pl. Braille-írással készült alkotások, illetve hangoskönyvek) számának növelésében. A megállapodás ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az ilyen művek egy megbízható közvetítőkből álló hálózaton keresztül az EU valamennyi tagállamában elérhetővé váljanak; e tekintetben áttörő változás egy éven belül várható. Fontos megjegyezni, hogy a jelen dokumentum megszületése az "Európai digitális menetrend", valamint a

"Szerzői jog a tudásalapú gazdaságban" címmel megjelent Zöld könyv fontos célkitűzéseinek megvalósulásához járul hozzá, mégpedig a fogyatékkal élő európaiak eddiginél teljesebb mértékű társadalmi részvételéhez. Hangsúlyozandó, hogy az egyetértési megállapodás a Berni Egyezmény háromlépcsős tesztjével összhangban kívánja e hozzáférést megvalósítani, szem előtt tartva egyúttal a kiadók érdekeit is.

A szerzői jogi kivételek és korlátozások köréről, tartalmáról, ezek lehetséges bővítésének útjairól a Szellemi Tulajdon Világszervezetében (WIPO) és különösen annak Szerzői Jogi és Szomszédos Jogi Állandó Bizottságában (SCCR) évek óta vita zajlik, amelyben hangsúlyos témát alkot a látássérült, továbbá a csökkent olvasási képességű személyek hozzáférését biztosítani kívánó kivételek és korlátozások köre. A nemzetközi szinten folyó megoldáskeresésben az EU elkötelezettségét mutatja az a közös ajánlástervezet, amelyet idén nyújtottak be az SCCR soros ülésszakán. Az egyetértési megállapodásban foglaltak összhangban állnak a WIPO érdekelt feleket tömörítő platformja célkitűzéseivel, amelyben közvetve vagy közvetlenül több olyan résztvevő vesz részt, aki az EU-n belüli dialógus részese is.

www.mszjf.hu

"A világon ő festette a legszebb szemeket"

A kis észak-borsodi község, Domaháza nevezetessége, hogy a település Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő templomát szinte teljes egészében Feszty Masa festőművész alkotásai díszítik. Többek között megfestett két nagy oltárképet, amelyek Szent Erzsébetnek, a falu védőszentjének életéből ábrázolnak jeleneteket, festett betlehemi képeket, a keresztutat és lehetne tovább sorolni.

Feszty Masa édesapja Feszty Árpád a híres "Magyarok bejövetele" című hatalmas körkép megalkotója. Édesanyja Jókai Róza, a neves írónk Jókai Mórnak fogadott lánya volt, tehát Feszty Masa Jókai Mórnak az unokája.

Egy Rómában kiadott prospektusban azt írták: "A világon ő festette legszebben az emberi szemeket"...

Életemben először húsz évvel ezelőtt jártam Domaházán, hogy láthassam a gyönyörű festményeket. Akkor jegyeztem le az alábbiakat:

A községben érdeklődésemre a sekrestyés házához irányítottak. Özv. Kisbenedek Joachimné - Hermina néni - kedvesen fogad. Néhány perc és már indulunk is a 150-200 méterre lévő templomhoz.

- Hermina néni ismerte a festőművészt?

- Feszty Masát? Masa nénit? Már hogyne ismertem volna. Itt lakott a faluban a plébánián, műtermét is itt rendezte be.

- Hogyan került Feszty Masa Domaházára?

- Annak idején a plébánosunk házvezetőnője, aki szinte minden pénzét a templomra költötte, elhatározta, hogy az oltárkép oldalára is készíttet festményt. Ennek érdekében felkereste Feszty Masát. Ő azonban idős korára való tekintettel nem vállalta a kép elkészítését. Javasolta, hogy bízzák meg egy tanítványát. A tanítvány meg is festette, de nem nyerte meg a domaházi hívők tetszését. Masa nénit bántotta a helyzet, ezért felajánlotta, hogy átjavítja a képet. Ám végül újat készített. Ez az alkotás annyira megtetszett a falubelieknek, hogy nyomban megrendeltek egy másikat is. A falusiak megszerették ezt a képet is, ő pedig megszerette a falut. Egy alkalommal Masa néni azt mondta a plébános úrnak, hogy készít róla egy portrét. A plébános úr köszönettel vette az ajánlatot, de az volt a kívánsága, hogy a portré helyett inkább a keresztút utolsó stációját készítse el Masa néni. Végül is Feszty Masa megfestette a teljes keresztutat, mind a 14 állomással.

- Modelleket alkalmazott a művésznő?

- Művésznő?! Nem engedte, hogy így szólítsák. "Én csak Masa néni vagyok" - mondta. Sokan álltak neki modellt. Például az én kislányom is, amikor a bal oldali oltárképet festette. A betlehemi jelenetnél Máriát egy ózdi orvosnőről mintázta. Kohut Magdáról is mintázott egy nőalakot. De a legtöbb modelljét a domaházi hívők közül választotta ki. Mise végén megállt a templom ajtajánál, s figyelte az embereket. Főként az arcokra, szemekre és a kezekre koncentrált. Szamarat és birkát is vittek be a műtermébe modellnek.

Szinte mindennap festett. Volt, amikor csak két-három órát, de volt olyan is, hogy egész nap. Halála előtt nem sokkal a szeme megbetegedett, meg is kellett műteni. Ennek ellenére sem hagyta abba a festést. Egyszer meg is kérdeztem tőle: hogy tudja megfesteni ezeket a képeket, hiszen gyengén lát. Mire ő azt válaszolta: az őrangyalom irányítja a kezemet. Nagyon megszerettük, s ő is szeretett itt élni. Amikor meghalt, itt a templomban ravataloztuk fel. Az egész falu eljött búcsút venni tőle. Szeretett volna Domaházán nyugodni, de hozzátartozói Budapesten temették el, a kerepesi temetőbe édesanyja és nagyanyja mellé.

A templom előterében bal oldalt két bekeretezett írás látható. Az egyik Feszty Masa kézírását őrzi a másik egy emlékeztető, amelyen egyebek között ez áll: Feszty Masa festőművész 1975. november 1-jén költözött a domaházi plébániára és itt élt haláláig, 1979. március 1-jéig. Megfáradva az évek terhétől jött ide, de a falu békés csendjében új életre támadt és fáradhatatlanul dolgozott. A templom szinte valamennyi festménye az ő alkotása.

Kerékgyártó Mihály

Megríkatta Eszenyit a vak kisfiú

A Vígszínház igazgatója egyszerűen nem bírt a könnyeivel, amikor Szabó Andris (14) énekelni kezdett. A kisfiú dala ugyanis arról szólt, hogy csak a hangok azok, amelyek képet varázsolnak abba a sötét világba, amelyben él.

Szabó Andris ugyanis születése óta vak, így az egyetlen dolog, ami fényt és színeket hoz az életébe, a mindennapjaiba, az a dal maga. A kisfiú éneke miatt Eszenyi Enikő szóhoz sem bírt jutni, meghatottan törölgette a könnyeket a szemüvege mögül, így Mester Tamás értékelte Andris produkcióját, akiről szintén kiderült: az ő érzelmeire is könnyedén lehet hatni.

- Nagyon érdekes, hogy erről énekelsz, nekem ugyanis, amikor zenét szerzek, ugyanígy jelennek meg a hangok a fejemben. Nagyon érdekes dolog ez - értékelte Mester Tamás a vak kisfiú produkcióját, aki láthatólag az öszszes zsűritagot meghatotta. Nemcsak Eszenyi és Mester, de Presser Pici bácsi és a szigorú Friderikusz Sándor is nagyokat nyelt, miközben Andris előadta a Dalokban élnek a fények című számot.

Szabó Andris születése óta vak, számára a zene rajzol képeket

- Éreztem, hogy tetszett nekik a dal, amelyet egyébként Benkő László és Trunkos László írt - emlékezett vissza Andris, aki nem először énekelt közönség előtt. - Öt évvel ezelőtt anyukámmal kezdtünk arról beszélni, hogy indulok a Ki mit tud? versenyen, azóta foglalkozom énekkel. A Megasztár válogatója kihívás volt, én legalábbis annak tekintettem, de nagyon jól éreztem magam - mesélte a kisfiú, aki végül személyesen az elérzékenyült Eszenyi Enikőtől kapta meg a továbbjutást jelentő pecsétet egy puszi kíséretében.

- Nem tartottam semmitől, nem is számítottam semmire. Kétesélyes volt a dolog, és nagyon örülök, hogy egy fordulóval továbbjutottam - tette hozzá a boldog kisfiú.

Bajkó Panka

Látássérültek Nyugat-dunántúli Regionális Rehabilitációs Központja

Rehabilitációs központunk a Vakok és Gyengénlátók Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete fenntartásában működik immár 5 éve. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy a látássérülés jelenkori civilizált környezetünkben olyan mértékű akadályoztatottságot jelent mind a hétköznapi életben, mind a társadalmi esélyegyenlőség területén, ami célzott, szakszerű segítség igénybevétele nélkül szinte leküzdhetetlen.

Egyesületünk érdekvédelmi feladatai ellátása mellett pontosan e nagyon mély szükségletre válaszol: hazai és uniós forrásokat igénybe véve létrehozott egy szakemberek által megtervezett és működtetett szolgáltatási központot, amely a régiónkban önkéntesen igénybe vehető minden látássérült ember számára. Szolgáltatásaink rendszere olyan komplex módon épül fel, hogy az élet bármely területén akadályoztatottságot jelentő problémára adekvát választ tudjon adni: így többek között a tájékozódás és közlekedés, a pszicho-szociális funkciók, otthoni mindennapos tevékenységek, az információszerzés és kommunikáció területén szükséges segítségnyújtást öleli fel. Szakembereink minden segítséget kérő és elfogadó látássérülttel személyesen foglalkoznak, úgymond "testreszabott" segítséget nyújtanak, amely az igénybevevő részéről aktív, cselekvő hozzáállást igényel, ugyanis mi - egy régi mondás szerint - az éhezőnek nem csak halat, hanem hálót is szeretnénk adni. Az elemi rehabilitáció megvalósulása érdekében szolgáltatásaink ingyenesek, (távol lakó sorstársaink szállását is meg tudjuk oldani) melyek a következők:

- mindennapos tevékenységek újjratanulása,

- tájékozódás és közlekedés tanítása,

- funkcionális látásvizsgálat és látástréning,

- életvitelt segítő eszközök használatának tanulása,

- kommunikációs és számítástechnikai eszközök használatának tanulása,

- Braille írás, olvasás tanulása,

- rehabilitációs, életviteli és életmód tanácsadás,

- célzott szociális és kommunikációs készségfejlesztő tréning

2009 szeptemberétől a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és az Európai Szociális Alap közreműködésével a Társadalmi Megújulás Operatív Programja TÁMOP 5.4.7-08/2-2009-0004 keretében Új Magyarország Fejlesztési Terv projektet hajtunk végre. Uniós forrásból több mint 87 millió forint szolgál céljaink megvalósítására.

Az utóbbi egy évben közel 200 fő vette igénybe hosszútávon szolgáltatásainkat, ami további fejlesztésre inspirál bennünket, látva azt a hatalmas szükségletet, amelyet a látássérült emberek támasztanak a társadalom irányába. Ennek érdekében további forrásokat kutatunk fel, pályázatokat készítünk, hogy töretlenül szolgálhassuk a látássérültek rehabilitációját.

Várjuk a látássérültek jelentkezését a 06-96-423-584 telefonszámon vagy az info@gyorivakok.hu e-mail címen.

Ünnepi nyitva tartás

Tájékoztatjuk az olvasókat, hogy a Segédeszközbolt 2010. december 17. (péntek) és 2011. január 11. között zárva tart.

Megértésüket köszönjük!

MVGYOSZ Segédeszközbolt, 1146 Budapest, Hermina út 47. Tel: 3848440/110

E-mail: rendeles@mvgyosz.hu

Árulista: http://www.mvgyosz.hu/arulista

Nyitva tartás:http://www.mvgyosz.hu/nyitva-tartas

Vidám Óévbúcsúztató

2010. december 31-én 19 órától másnap hajnali 4 óráig szilveszteri buli lesz a Szövetség Székházának Hermina termében.

Részvételi díj: 6000 Ft/fő

Az ár magában foglalja az

-     üdvözlő italt

-     vacsorát, mely 3 féle ételt jelent

-     éjféli köszöntéshez 1 pohár pezsgőt és 1 adag virslit

A jó hangulatról a kiszolgáló személyzet mellett élő zene, melyet Nagy Árpád szolgáltat, tánc, büfé, játékok és tombola is gondoskodik. A tombola fődíja egy 2 személyes 1 hetes nyaralás a balatonboglári vakok üdülőjében tetszőlegesen választott időben.

Jelentkezési és befizetési határidő 2010. december 15.

Jelentkezni 2010. október 25-től lehet Otlakán Gyulánál a 06/20-9670-446-os telefonszámon. Befizetéskor minden résztvevő névre szóló meghívót kap, mely a rendezvényre belépőként szolgál.

A rendezvény zártkörű, csak a megadott határidőig befizetett vendégek részére nyitott.

A terem befogadóképessége miatt jelentkezéseket csak korlátozott számban tudunk fogadni.

A rendezvényt 50.000 Ft-al támogatja a FŐKEFE KHT.

Mindenkit szeretettel vár!

Juhász Klára és Otlakán Gyula

Látókörön kívül

Tájékoztatunk minden érintettet, hogy a Vörösmarty Rádió "Látókörön kívül" címmel magazinműsor-sorozatot indít a LÁRKE tevékenységeiről.

Az adások a mellékelt műsorrendben hallhatóak mindig 19:15 órai kezdéssel, majd az ismétlések szombatonként 13:15- kor kerülnek műsorra.

Szerkesztő: Dénes Renáta

Vörösmarty Rádió elérhetőségei (ahol a műsor hallható):

FM 99.2

www.vorosmartyradio.hu

Október 14.: A látássérülés általános definíciói, vizsgálatok - Dr. Tóth Jenő szemész főorvos, Mikola Gyöngyvér gyógypedagógus

Október 21.: A látássérülés kialakulása, kezelés és megelőzés - Dr. Tóth Jenő szemész főorvos, Mikola Gyöngyvér gyógypedagógus

Október 28.: Árny alatt kiállítás - Kalandozás a sötétben - Szokó Zsolt, a LÁRKE elnöke, Dr. Varga Szabolcs, a LÁRKE alelnöke

November 4.: Látássérültek utcai közlekedése: fehérbotok, segítségnyújtás - Bartyik Katalin gyógypedagógus, Pál Piroska kliens

November 11.: Látássérültek utcai közlekedése: vakvezető kutyák - Rózsa Linda kutyakiképző, Makádi Zsófia pszichológus és kutyatartó, Dr. Varga Szabolcs jogász, a LÁRKE alelnöke

November 18.: Akadálymentesítés látássérült szempontból - (előreláthatólag Kovács Kolos rehabilitációs szakmérnök), Mikola Gyöngyvér gyógypedagógus, Dr. Varga Szabolcs jogász, a LÁRKE alelnöke

November 25.: Mindennapos tevékenységek újratanítása, környezeti adaptáció, életvitelt segítő eszközök - Tatár Anna gyógypedagógus, Jovány Barbara kliens

December 2.: A látássérültek rehabilitációs folyamatának menete - Verebélyi Attila szociális munkás, Makádi Zsófia pszichológus

December 9.: Látástréning - Duhonyi Adrienn gyógypedagógus, Borodlainé Szűcs Erzsébet kliens

December 16.: Látássérültek munkavállalása, foglalkoztatás 1. -

December 23.: Látássérültek munkavállalása, foglalkoztatás 2.

December 30.: Szabadidő, sport - Gombás Judit a LÁSS (Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete) elnöke, Makádi Zsófia pszichológus, a Molnár Gábor Klub vezetője, Mikola Gyöngyvér gyógypedagógus.

Csütörtökönként 19:15-től, ismétlés szombatonként 13:15-től.

Önt is várja a Fehér Arany Sókuckó

Kehrer Zoltán egyéni vállalkozó megkereséssel fordult a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége felé, hogy Zuglóban, a Nagy Lajos király útja 110. szám alatt található Fehér Arany Sókuckójában kedvezményes lehetőséget ajánljon fel az MVGYOSZ tagjai és tagegyesületeinek tagjai részére.

A tulajdonos elmondta: "Döntésünket, hogy létrehozzunk egy sóbarlangot, sóterápiás helyiséget, nemcsak egészségügyi adatok igazolták, hanem egy igényfelmérés is, melyből azt láttuk, hogy igen nagy az érdeklődés a természetes gyógyulási lehetőségek iránt. Ez a tény még jobban megerősítette azt az érzésünket, hogy az igény a sóbarlang nyújtotta alternatív terápiás lehetőségre az elkövetkező években csak nőni fog.

Célul tűztük ki, hogy országosan népszerűsítsük ezt a természetes, mellékhatásoktól teljesen mentes terápiás lehetőséget. Hiszen napjainkban az allergiás-, felsőlégúti és a szennyezett levegő miatti megbetegedések nemhogy csökkennének, hanem sajnos egyre inkább növekednek.

A sóterápiás helyiségben vírus- és baktérium-mentes a levegő a só természetes hatása miatt! Sajnos a körülöttünk lévő levegő olyan mértékben szennyezett (füst, gázok, por, stb.), hogy az már önmagában is nehéz feladat elé állítja légzőszerveinket és terheli meg immunrendszerünket. A sóbarlangban felhasznált 5 tonna kristálysó megtisztítja a levegőt oly módon, hogy a negatív töltésű ionok megkötik a pozitív töltésű porszemeket. A sóbarlang levegőjében szálló kristálysó belélegezve megtapad a légzőszervek felületén, segítve az egészséges működést, gátolva a gyulladások kialakulását és fokozza a légzőszervek öntisztulását.

Számos Egészségpénztárral szerződésben állunk, így nálunk a Sóterápia egészségpénztár által elszámolható szolgáltatás! Ráadásnak -10% kedvezményt biztosítunk az egészségpénztári tagok és hozzátartozóik részére!

Több sóbarlanggal, sóterápiás helyiséggel ellentétben mi ÁNTSZ engedélylyel és kötelező felelősségbiztosítással is rendelkezünk! Szolgáltatásunkat kultúrált körülmények között, akadálymentesítetten, a szolgáltatás nyújtására jogosult személyek közreműködésével, magas szakmai színvonalon kínáljuk vendégeink részére!

Nyitva tartás:

Hétfőn zárva vagyunk!

Keddtől Péntekig 10 és 18 óra között

Szombaton és vasárnap kizárólag előjegyzés alapján vagyunk nyitva.

Bejelentkezés: +36 70 504 54 54.

Mire is jó a sóterápia?

* Immunrendszer erősítésére (pl.: bölcsőde, óvoda, iskola kezdése előtt, antibiotikum szedése után)

* Különféle típusú allergia

* Asztma, krupp, szénanátha, légcsőhurut, hörghurut, arcüreggyulladás, orrmellék-gyulladás, fülgyulladás, hangszálgyulladás (a betegségek alatt és után)

* Mindenféle felsőlégúti gyulladásos betegségek esetén a tünetek enyhítésére, a közérzet javítására

* Ekcéma, pikkelysömör

* Dohányosoknak

* Stressz, kimerültség, csökkent ellenálló képesség

* Öregedési folyamatok lelassítása

* Reumatikus fájdalmak

Ellenjavallat: súlyos fokú fulladásos asztmás rohamok, szteroid függőség, gennyes tüdőbetegségek és tuber-kolózis, láz- és fertőző betegségek, kezeletlen szív- és érrendszeri betegség, nyugalmi nehézlégzés, kezeletlen magas vérnyomás. Sóterápiás kezelés megkezdése előtt mindig kérje ki kezelőorvosa véleményét!

Turnusaink minden egész órában indulnak. A kúrák kényelmes relaxáló székekben, fény- és hangterápia kíséretében történnek, amelyek segítik testünket az ellazulásban. Egyetlen kúra a Sókuckóban annyit ér, mint egy teljes nap a tengerparton!

Vendégeink saját ruháikban jöhetnek, eldobható lábvédőt biztosítunk számukra.

Kehrer Zoltán által az MVGYOSZ tagjai részére felajánlott kedvezmény a következő:

* Az MVGYOSZ tagjai részére egy alkalom árából -10% kedvezményt biztosít;

* Amennyiben egyszerre 10 fő veszi igénybe egy időben a szolgáltatást, úgy azt 600,- Ft/fő/alkalom vehetik igénybe (csoportos kedvezmény, csak előre egyeztetett napon és időben).

A sóterápiára minden esetben bejelentkezés szükséges! Bővebb információt olvashat a Sókuckóról a

www.feheraranysokucko.hu

weboldalon, de bármilyen egyéb felmerülő kérdés esetén a tulajdonos szívesen áll az érdeklődők rendelkezésére!

Fehér Arany Sókuckó - Kehrer Zoltán

Tel.: +36 70 273 65 66

E-mail: info@feheraranysokucko.hu

kehrer@citromail.hu

Sz. Sz.

És Ön tudja-e?

Játsszon dupla nyereményért!

1. Mi Kanada fővárosa?

2. Hogy hívják Agatha Christie belga detektívjét?

3. Mikor ünnepeljük a Szilvesztert?

4. Mit eszik az elefánt?

5. Hányan laknak Magyarországon?

6. Mi Brazília hivatalos nyelve?

7. Mikor volt az első világháború?

8. Ki volt Klaus Kinski?

9. Mi az a BMI?

10. Milyen a metamer szín?

11. Kinek az életét dolgozza fel Russell Crowe főszereplésével az Egy csodálatos elme című film?

12. Melyik két folyó mentén alakult ki a mezopotámiai kultúra?

13. Melyik művet tekinthetjük az első magyar valódi regénynek?

14. Miért zuhant le repülés közben Ikarosz az ókori monda szerint?

15. Milyen képzőnek nevezzük a -tlan, -tlen, -talan, -telen toldalékot?

16. Melyik számban nyert olimpiát Carl Lewis az 1996-os atlantai olimpián?

17. Melyik szó madár- és növénynév is?

18. Hol bocsátották ki az első papírpénzt?

19. Ki az a magyar származású amerikai közgazdász, aki 1994-ben megosztott közgazdasági Nobel-díjat kapott?

20. Mikor járt Magyarországon Margaret Thatcher brit miniszterelnök?

21. Ki a Hair című musical zeneszerzője?

22. A Nagy Medvében melyik csillagkép található?

23. Mi volt Janus Pannonius eredeti neve?

24. Kinek a műve a Gellért-hegyi Felszabadulási emlékmű?

25. Mi a címe Petőfi Sándor egyetlen ránk maradt regényének?

A megfejtéseket 2010. november 30-ig kérjük a:

szollosi.szilvia@mvgyosz.hu

címre küldeni.

Az októberi lapszámban feltett kérdésekre a helyes válasz:

1:b; 2:d; 3:a; 4:d; 5:a; 6:d; 7:c; 8:d; 9:c; 10:c.

Ezt Csizovszky Andrea budapesti olvasónknak sikerült megfejteni, nyereményéhez tisztelettel gratulálunk!

Sz. Sz.

Ünnepi köszöntő

Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?

Karácsony van! Kisjézusom,

ugye, hallod szavam?

Segíts nekem, hogy még jobban

ismerhessem magam!

Segíts, hogy a testvéremnek

jó testvére legyek,

szeretetem tőled kapjam,

és hogy szeressenek!

Segíts, hogy a szüleimnek

jó gyermeke legyek,

Megérthessem a világot

és az embereket!

Karácsony van, Kisjézusom!

Téged ünnepelünk.

Hit, a béke s a szeretet

legyen mindig velünk!

Minden kedves Olvasónknak ezúton kívánunk áldott, békés karácsonyi ünnepet és sikerekben gazdag új évet a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Elnöksége, Hivatala és a Vakok Világa Szerkesztősége nevében!