Hangsegítséggel szolgálók – beszélgetés Vadász Beával

Hangsegítséggel szolgálók

- Beszélgetés Vadász Beával

"Fiatalságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén." (Váratlan utazás c. kanadai tévéfilmsorozatból)
- Kérem, meséljen egy kicsit magáról, családjáról, a mindennapjairól.
- A mindennapjaim általában 2 fő dolog körül mozognak. Ez pedig nem más, mint a 2 gyerekem és természetesen a szinkron. Nincs könnyű dolgom, de a családom mindig a segítségemre siet, ha munkáról van szó. Ezért hálás is vagyok nekik. A párom, Előd Álmos szintén rengeteget dolgozik színházban és szinkronban egyaránt, de este mindig szánunk egymásra egy kis időt, ilyenkor beszéljük meg a napunkat és a velünk történteket. Azt hiszem nem is nagyon tudom milyen unatkozni, mert erre úgysincs időm.
- Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen?
- Szabadidő? Hehe. Na, ilyenkor a barátaimmal próbálok találkozni, vagy éppen hirtelen besűríteni mindent, lehetőleg egyszerre.
- Hogyan kezeli a stresszhelyzeteket?
- Attól függ, milyen az aktuális lelki állapotom. Alapjában azt hiszem, elég jól. A gyerekeim megtanítottak türelmesebbnek és nyugodtabbnak lenni. Úgy gondolom, nincs az a stresszhelyzet, amit ne lehetne intelligensen kezelni.
- Olvastam, már 9 éves kora óta szinkronizál. Hogyan került gyermekként kapcsolatba ezzel a gyönyörű hivatással?
- 6 éves koromtól a Lakner Bácsi gyerekszínházában játszottam, ahol az akkor már régóta szinkronizáló és híres Somlai Edina felfigyelt rám és megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem a szinkront kipróbálni. Azt sem tudtam ekkor, hogy mi a csuda ez. De persze kíváncsi voltam és úgy gondoltam, egy próbát megér. És valóban, megszerettem és „ott ragadtam".
- Hogyan lehetett összeegyeztetni a gyermekkori szinkronizálást a tanulással?
- Nehezen. Volt időszak, amikor magántanuló voltam, de végül én is úgy jártam ki az iskolákat, mint más normális gyerek. Emlékszem, főiskolás voltam, amikor szigorlatról rohantam szinkronizálni, aztán haza és tanulni a következő vizsgára. Ja, és emellett persze rengeteget jártam a barátaimmal szórakozni, úgyhogy az iskolás éveimre visszagondolva mindig jót mosolygok.
- Nehezebb volt gyermekként a feladat, mint most, felnőttként?
- Nem hinném, hogy gyerekként nehezebb dolgom lett volna. A munka ugyanúgy feladat, mint gyerekkoromban, csak most már felnőtt szemszögből nézve.
- Sorozatokat, filmeket, rajzfilmeket, vagy dokumentumfilmeket szinkronizál szívesebben?
- Nem tudnék és nem is akarnék kiemelni egyet sem. Minden adott munkában van valami jó és szerethető. Ezek kategóriák, mindegyiket másért szeretjük.
- Jelenleg is megy a régen oly népszerű két sorozat „A Váratlan utazás" és „A farm, ahol élünk". Mesélne róluk egy kicsit részletesen?
- Mindkét produkció életem részévé vált. Valószínűleg azért is, mert hosszú éveken keresztül csináltam, másrészt együtt nőttem fel Sarah, illetve Laura szerepével.
- Nehéz volt Szőnyi Juli után átvenni Laura szinkronizálását?
- Nem okozott gondot. A magyar stáb úgy döntött, folytassam én, így is lett.
- Ilyen hosszú sorozatok szinkronizálása után szövődnek barátságok?
- Úgy gondolom, igen. De talán a legfontosabb, hogy jó munkakapcsolatok jöjjenek létre. Ilyen hosszú ideig tartó sorozatok úgyis közelebb hozzák az embereket, hiszen együtt dolgozunk.
Névjegy
Vadász Bea
Színésznő, szinkronhang. 9 éves kora óta szinkronizál, a mai napig ő az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronhang. A Balassa János Egészségügyi Gimnázium után, a Kaposvári Egyetem CSVM Pedagógiai Főiskolai Karon diplomázott. Németül és angolul beszél. Rengeteg nagyszerű szinkronszerepe közül Mary Jane Watson (Kirsten Dunst -Pókember (1,2,3) figurája a legnépszerűbb. Emellett ő Anna Faris és Kristen Bell leggyakoribb magyar hangja. 
Születésnap: 1979. július 12.
Névnap: augusztus 29.
www.magyarszinkron.hu

Árvay Mária

Vakok Világa 2016. augusztus