Hangsegítséggel szolgálók – beszélgetés Rudolf Péterrel

Hangsegítséggel szolgálók

- Beszélgetés Rudolf Péterrel

Névjegy
Rudolf Péter, Színművész, rendező.
Felesége: Nagy-Kálózy Eszter, színművésznő.
Születésnap: 1959. október 15.
Névnap: június 29.
1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1983-tól 1998-ig a Vígszínház társulatának volt a tagja, azóta szabadúszó. 1992-1993 között a Magyar Színészkamara ügyvivője volt. Első filmes rendezése az Üvegtigris első része volt, amelyet Kapitány Ivánnal közösen rendezett. A második részt rendezőként egyedül jegyzi. Első színházi rendezése a Dühöngő ifjúság, hosszú évekig ment a Pesti Színházban. Állandó tagja volt a Beugró és a Beugró+ szituációs színházi játékokon alapuló szórakoztató televíziós műsor csapatának. Veszprémi tv fesztivál legjobb férfialakítás díja (1986), Hegedűs Gyula-emlékgyűrű (1990), Jászai Mari-díj (1991), Rádiókritikusok díja, Ajtay Andor-emlékdíj (1996), Erzsébet-díj, Súgó Csiga díj (2001, 2004), Kiváló művész (2002), POSZT: Legjobb férfi alakítás (A MASZK Országos Színészegyesület díja) (2006), Páger Antal-színészdíj (2011), Story Ötcsillag-díj (2011), Kossuth-díj (2013).
(www.magyarszinkron.hu)
Beszélgetésünkből további érdekességekre derül fény, tartsanak velünk!
- Kérem, meséljen nekünk pár szót magáról!
Megosztaná velünk, mi a legkedvesebb időtöltése/hobbija?
- Legszívesebben az Őrségi házunkban töltődöm. Ott minden tevékenykedés kedvemre van. A semmittevés is. Bámulom a madarakat. Kerékpározom. A foci a pesti életemnek is része. A színészválogatottba, ha tehetem, megyek. Több mint 30 éve. Nyáron, ha nem forgatok, vaskos regényekkel ülök ki a kertbe. Az egész család megszállott moziba járó. Szóval tudok mit kezdeni magammal.
- Milyen zenét hallgat szívesen?
- Egyre többet fordulok a komolyzene felé, de szeretem a bluest és a 70-es évek minőségi rockzenéjét.
- Milyen könyvek állnak Önhöz közel?
- Ha nagy leszek, újra szeretném olvasni a klasszikusokat. Az ember változik és így a viszonya is változik ezekhez a művekhez. Különben pedig kifejezetten vadászom a kortárs magyar műveket, csak időhiánnyal küszködve, a polcomon állókkal is alaposan el vagyok maradva.
- Szeret múzeumokat felkeresni, vagy nagyokat kirándulni?
- Mindkettőt. Legutóbb a Pradót jártuk be a feleségemmel, vagyis csak szerettük volna, több időre lett volna szükségünk. Szeretek leülni egy kép előtt, akár hosszasabban. Bizonyos mennyiségű japán turista esetén ez szinte lehetetlen. A kirándulás pedig a gyerekkorom része volt. A Börzsöny és a Pilis volt a vadászterületünk. Elsősorban édesapámmal és a mindenkori osztályával bóklásztunk.
- Melyik film/sorozat szinkronizálása áll Önhöz közel és miért?
- A szinkronizálás már régen nem része az életemnek, de sokáig mindennapos tevékenységem volt. Annak idején több idő állt rendelkezésre, alaposabb munkát lehetett végezni. Jobban megadtuk a módját. Sok nagyszerű rendezővel dolgozhattam együtt. Szerettem a "Rainman"-t, a "Vissza a jövőbe" részeit, és most nyilván hosszas felsorolásba bonyolódhatnék.
- A szinkronizálás folyamán biztosan történtek vidám, humoros, már-már anekdotába is beillő esetek. Kérem, meséljen el nekünk egyet!
- Had emlékezzem inkább egy kollégára, Mádi Szabó Gáborra. Mikor először dolgoztunk együtt, az első tekercsben nekem két tőmondatom, neki egy féloldalnyi monológja volt. Komplikált kifejezésekkel tűzdelt, többszörösen összetett mondatok. Én szorongattam a kis papírosomat, morzsolgattam a két tőmondatot az átfűzés másodpercei alatt - Gabi bácsi egyetlen pillantást vetett a papírra, majd jóízűen anekdotázott a rendezővel. Kicsit bosszantott, hogy ennyire hanyagul veszi a feladatot, felrémlett, milyen sokáig fogunk beleragadni ebbe az egyetlen tekercsbe, ha így áll hozzá. Aztán elindult a tekercs, megfordult, és csípőből, hibátlanul odarakta az egészet. Én rontottam - természetesen. Aztán megnyugtattak a kollegák - ők már túlvoltak ezen a "sokkon" - Gabi bácsi "fénykép agya" legendás volt...
- Az Ön születésnapja egybeesik a Fehérbot Nemzetközi Napjával. Érdekes, ugye? Tudott erről?
- Nem, nem tudtam róla.
- Ismereteim szerint, számos hangoskönyvet olvas fel.
Rejtő, Karinthy a legkedvesebb írói közé tartoznak?
- Valóban. A rádiózást kedveltem - ez is kikopott az életemből. Sajnálom. A hangoskönyv végül is hasonló élmény - csak magányos munka. Szerencsére sokat készíthettem Magos Gyurival, a legendás rádió rendezővel, valamint - ez egy kis érdekesség- az egyik sorozatot "A mágia csodái"-t a feleségem rendezte.
- A mesekönyvek és az állatok világa is fontosak önnek?
- 3 gyereket neveltünk fel, infantilis is vagyok - hát hogyne kedvelném a meséket. Évtizedek óta van kutyánk. Barátaim gyerkőceit is szívesen viszem állatkertbe. Szóval igen - állatbarát vagyok.
- Felolvasás közben tréfás jelenetek is megestek, ugye?
- Azért a felolvasás egy stúdióban nem szüli az őrült sztorikat. A bakik támadása persze szinte mindig bekövetkezik. Általában kötelékben csapnak le.
- Vannak elképzelései, vágyai, álmai a 2016-os évet illetően?
- Furcsa érzéseim vannak. Tavaszig látom előre szakmai szempontból az életem. Kijönnek majd számomra fontos filmek, melyeket mostanában készítettem. Sándor Pállal, Török Ferivel. Talán egy tv-sorozat is. Folytatódott a Mindenből egy van, de közben kutatom a jövőt, merre induljak.
A sok-sok felolvasásért és szinkronizálásért a „köszönöm!" nem elég. Nekünk, látássérülteknek azonban a hangját adja, amivel a legnagyobb szolgálatot teszi!
Munkájához és jövőbeli terveihez sok sikert kívánok!
- Nagyon köszönöm, igyekszem a jövőben újabb hangoskönyveket felolvasni - ez természetesen nem csak rajtam múlik -, de szívesen tágítanám a kört. Imádom Rejtőt, Karinthyt is - de ott az egész világirodalom, a kortársak stb. Örülnék, ha a hangoskönyv, mint műfaj divatba jönne.

Árvay Mária

Vakok Világa 2016. február