Megszólalnak a „Múlt, jelen, jövő” irodalmi pályázat nyertesei - Beszélgetés Berta Edinával

Megszólalnak a „Múlt, jelen, jövő" irodalmi pályázat nyertesei

Beszélgetés Berta Edinával

- Kérlek, mesélj nekünk kicsit a személyiségedről! Ha 5 szóban kéne magad jellemezni, melyek lennének ezek és miért?

- Eredeti, derűs, invenciózus, nagyratörő, alkotó. Ezzel az öt szóval jellemeztek a főiskolán a csoporttársaim egy szemináriumon, és ezzel egyet is értek. Különösen tetszik, mivel kezdőbetűikből összeáll a nevem. Persze mindenkinek vannak rossz napjai, de igyekszem, amint lehet, pozitívra hangolódni. Szeretem a szépet, és ez segít.

- A zene és az irodalom mit adott a jellemedhez?

- A zenélés hatalmas ajándék, felszabadít, de ugyanakkor jókora felelősség is, mert nem mindegy, milyen minőségű muzsikát adsz hallgatóságodnak. Két fontos felismerésem van a zenével kapcsolatban: rá kell tudni érezni, hogy a gyakorlás is örömet okoz, és az, hogy merni kell a zenében önmagunkat adni. Az irodalom, az olvasás, más emberek gondolatvilágának megismerése a lehetőségek kimeríthetetlen tárháza. Ad elmélkednivalót, ha akarod, tovább szőheted, újraírhatod, rendezheted, megfilmesítheted képzeletben a műveket, esetleg saját alkotásra bír. Olyan pluszt ad tehát, amit nem szabad kihagyni.

- Mióta írsz verseket és hol olvashatjuk?

- Verseket kamasz koromban kezdtem írni, de az első soraim nyolcéves koromban születtek, amikor nem tudtam máshogy feldolgozni életem nehézségeit. Jelent meg írásom a Vakok Világában, kisebb lapokban is, de jobbára a szürke fedelű füzetem őrzi a lassan gyarapodó jelenlegi félszázat.

- Az olvasók nevében sok szeretettel gratulálok a "Múlt, jelen, jövő" irodalmi pályázaton elért harmadik helyezéshez! Nehéz volt eldönteni, melyik verseddel fogsz pályázni?

- Köszönöm elismerő szavaidat. Mivel a pályázat témájához illőt verseim közt nem találtam, úgy döntöttem, írok inkább újakat. Két gondolatom is volt, egyik a vakok írásának fejlődéséről, a másik, ami már egyébként is régóta bolyongott bennem, a fény története a csillagos éjszakától a közvilágításon át az éjjellátó emberszemig. Ez ért el helyezést, de a másik is elhangzott.

- Mit jelentett számodra a Fabulatorium Playback-színház játéka? Aki nem ismeri ezt a jelenséget, mit érdemes róla tudni?

- Nem ismertem őket én sem. Izgatottan vártam hát a díjkiosztó ünnepséget és azért drukkoltam, hogy nyerjek, mert kíváncsi voltam interaktív előadásukra. Direkt nem kerestem rájuk a neten, hadd legyen minden igazi meglepetés! Az is volt! Bemondták a harmadik helyezettet, elhangzott a nevem és a versem Rák Kata színművésznő tolmácsolásában. Amikor aztán a színpadra szólítottak beszélgetésre, mintha valami mesevilágba csöppentem volna. Az első hozzám intézett kérdés az volt, hogyan születnek a verseim? Elmondtam, hogy először megérint valami. Amit versbe szeretnék önteni. Mert csak így tudom visszaadni azt, amit érzek. És amikor megérik és megszületik végül maga a vers, az olyan, mint egy jó tüsszentés. Miután a derültség elült, a színház tagjai előadták, amit elmondtam. Mindenki hozzátett valamit: egy szót, egy mozdulatot, ölelést, egy sóhajt vagy kiáltást. Végül egy csoporttá álltak össze és szimbolikusan útjára engedték a megszületett verset. Ezután azt a feladatot kaptam, hogy adjak egy témát az együttesnek, amit ők eljátszanak. Lázasan törtem a fejemet, még az élmény feldolgozásánál tartottam, nem volt könnyű ott és akkor hirtelen válaszolni. Végül a gyengénlátást választottam, röviden összefoglaltam a problémákat, hogy milyen kellemetlenségeket szül, hogy nem tudsz reagálni egy feléd küldött mosolyra, milyen probléma a fehérbot használata úgy, hogy közben szemedre bízva magad futásnak eredsz, mert éppen jók a látási viszonyok és hogy milyen idétlen érzés a láthatatlan lépcső vagy járdaszegély után kutatni lábunkkal. A fiatalok ebből is remek előadást rögtönöztek, egyikük a fehérbotot személyesítette meg, másikuk a színpadra heveredve egy tegnap ásott gödröt, harmadik a gyomorgörcsöt, amivel a gyengénlátó általában közlekedik. Mind megszólította, megölelgette azt, aki a gyengénlátót alakította. Kiderült, a téma nem idegen számukra, hiszen van a társulatnak látássérült tagja. Itthon utánanéztem ennek a remek formációnak és azt találtam, hogy előadásaik középpontjában egy-egy probléma megoldása áll. Nagyon érdekes, ahogy az egyéni rögtönzéseik végül kerek egésszé állnak össze. Figyelemre méltó és hasznos kezdeményezésnek tartom.

- Mi az, amit olvasóinknak üzennél?

- Azt, hogy mindenben találják meg a szépséget, mert az boldogít: nem csak a színekben, a zenében, de az illatokban, a langyos szellő lengedezésében, a nap melegében, sőt akár a novemberi őszben vagy az apró, hideg esőcseppekben is.

Árvay Mária

Vakok Világa 2018. július